A bakelit királya

Egy időben mindenki azt mondta, hogy a bakelit halott. Zdeněk Pelc azonban nem akart tudomást venni erről, és kiderült: neki volt igaza

Kapcsolódó cikkek

Zdeněk Pelc arcára mosoly ül ki, ahogy bekísér engem a Prágától 40 percnyi autóútra fekvő Loděnice település egyik hosszú, százéves épületébe. Egy olyan férfi mosolya ez, akinek döntését az élet igazolta. A kétszintes valamikori szövőgyár ugyanis zenei forradalom színhelye lett.

Kint hideg, ködös téli reggel van, bent trópusi hőség. Sziszeg a gőz, ahogy a vastag csövek labirintusa ontja magából a tíz centi átmérőjű fekete, PVC-alapú „sütiket” a 49 présgépre, amelyek közül több is muzeális darabnak tűnik. Ezekben préselik laposra őket a „nyomómatricának” nevezett barázdált nikkel nyomólemezek – 120 tonnányi nyomás és 200 Celsius-fokos hőmérséklet mellett.

Harminc másodperc múlva fürge ujjú kezelők kiveszik a présből a tökéletesen mikrobarázdált 30 centi átmérőjű bakelitlemezeket, amelyekről a szakértők valaha azt állították, hogy meg vannak számlálva a napjaik. Justin Bieber Purpose című albumából például egyetlen présgép percenként több száz korongot készít, aztán félreteszik őket hűlni.

Itt, a csehországi GZ Mediánál préselték vinylbe a Beatles, a Pink Floyd, a Coldplay, a Chemical Brothers, a U2, a Black Sabbath és számos más előadó legnépszerűbb albumait.

A világon a GZ gyárában készül a legtöbb bakelitlemez, évente 20 millió korong. Csak az Egyesült Államokba hetente 35 tonna préselt lemezt szállítanak, s ezek borítóját szintén a GZ-ben nyomják.

Pedig a GZ 1994-ben alig 400 ezer korongot gyártott, az analóg technika leáldozásával ugyanis a bakelitlemeznek lassan befellegzett. Először jött a kompaktlemez (CD), azután a letöltés meg a streamelés. A bakelitgyártók zöme igyekezett megszabadulni a vágó- és présgépektől.

Nem úgy Zdeněk Pelc. Ő a folytatás mellett döntött. – Nem vagyok látnok – szerénykedik a korábban acélipari vállalatnál marketingmenedzserként dolgozó férfi, aki 1983-ban, 32 évesen csatlakozott a GZ-hez vezérigazgatóként. – Nem láttam előre, hogy ekkora sikere lesz, de hittem benne, hogy a bakelitlemeznek van jövője, még ha szerény is. És azt akartam, hogy ha már csak egy gyár marad talpon, akkor az a miénk legyen.

Pelc megóvott néhány régi gépet alkatrésznek, hogy a többivel ne kelljen leállniuk. – Elutaztunk az Egyesült Királyságba, Görögországba, sőt Ausztráliába is, és felvásároltuk a feleslegessé vált préseket.

Vajon akik kiszálltak az iparból, őrültnek hitték? – Lehet – vonja meg a vállát. – De örültek a tőlünk kapott pénznek.

Sokan azt jósolták, hogy a digitális technológia a bakelit végét jelenti. Pelc azonban, a növekvő számú elszánt zenerajongóval együtt, jobban szereti a bakelitlemez hangzását, mert teltebb és mélyebb a többi hordozóénál. – Autóban tökéletesek a fájlok vagy a CD – mondja –, de otthon mindig bakelit kerül a lejátszóba. – Hétvégenként a Dire Straits vagy a Bee Gees albumaira szoktam kikapcsolódni – árulja el a 64 éves, négygyermekes férfi.

A kulcs az eltérő frekvenciákban rejlik. A bakelitlemezek hangtartománya a közepes frekvenciák körül van, és ez melegebb, a fülnek kellemesebb hangot eredményez. A digitálisak a teljes frekvenciatartományt lefedik, ez viszont ridegebb, keményebb hanggal jár. A Prágában élő zenekritikus és bakelitrajongó Petr Vacha úgy fogalmaz: – A digitális zenével az ember mindent megkap, a lelket kivéve.

Ennek a „léleknek” a keresése hozta el a bakelitlemez újjászületését. A lemezeladás világszinten 2005-ben érte el mélypontját 35 millió dollárral (kb. 9,5 milliárd forint). Azóta viszont egyenletesen nő, 2014-ben már 347 millió dollárt tett ki (kb. 95 milliárd forint). Bár egyre nagyobb a kereslet a bakelitlemezek iránt, ez alig 2 százalékát teszi ki a globális zeneipar bevételeinek, amely 2014-ben meghaladta a 15 milliárd dollárt (kb. 4000 milliárd forint). Mégis minden híresebb előadó és együttes a CD mellett bakeliten is megjelenteti aktuális albumát. Az Egyesült Királyságban tavaly adták közre az első bakelit-toplistát, miután az eladások húsz éve nem látott szintet értek el. A világ legnagyobb piacának számító USA-ban a Billboard zenei magazinnak szintén van külön bakelit-sikerlistája.

A Gramofonové Závodyt, vagyis gramofonlemezgyárat 1948-ban alapították, és 1951-ben nyomta ki az első lemezt. Az állami tulajdonú GZ olyan lemezeket gyártott, amelyekre államilag jóváhagyott klasszikus zene, népzene, esküvői, temetési és hazafias ünnepekre szánt muzsika került.

Az 1960-as, 70-es években a GZ már nyugat-európai lemezcégeknek is dolgozott, de ezeknek az albumoknak a zöme Csehszlovákiában nem volt kapható. – A Rolling Stones lemezeinek egy részét betiltották – magyarázza kényszeredett mosollyal Pelc. – Csupán pár albumukat lehetett kapni. A politika jobban elfogadta a Beatlest, így rájuk ez nem vonatkozott olyan szigorúan.

Loděnice polgármestere, Václav Bauer viszont emlékszik, hogy a betiltott albumok valahogy mindig kijutottak a GZ gyárából. – Az ember megvett egy lemezt a feketepiacon, majd hazavitte, és áthívta a barátait. Az ilyesmi eseményszámba ment.

Ahogy Nyugaton egymást követték a tiltakozások, diákmegmozdulások, úgy a vasfüggöny mögött is változtak az idők. John Lennon 1980-as meggyilkolása után Prágában graffitisek elkészítették az énekesről elnevezett falat. A hatóságok hiába festették át, másnap ott virított a híres arckép és az „Adj esélyt a békének!” felirat.

A cseh fiatalok körében már nem a leninizmus, hanem a „lennonizmus” volt a téma, és kívülről fújták a Beatles Revolution című dalának szövegét. Manapság a fal elmaradhatatlan állomása a prágai városnézéseknek.

1989 novemberében, a „bársonyos forradalom” kitörésekor a zenei aláfestést a Velvet Underground, Frank Zappa és olyan hazai együttesek szolgáltatták, mint a Plastic People of the Universe. Utóbbi zenekar egyik leghíresebb rajongója Václav Havel író volt, aki ugyanabban az évben a szabad Csehszlovákia elnöke lett.

Zdeněk Pelc az előző évben úgy döntött, a GZ belefog a CD-gyártásba is. Lehetőséget kapott arra, hogy nyugati rendszerben vezesse a céget, és bővítse a termékkínálatot, ami alapvetően fontos volt a GZ talpon maradásához. A GZ-t privatizálták, majd 1998-ban Pelc találkozott Kenneth Brodyval, egy tapasztalt amerikai befektetővel, a Goldman Sachs volt üzlettársával, aki elmondása szerint megváltoztatta az életét. Pelc meggyőzte Brodyt, hogy vegyen üzletrészt a GZ-ben. Két éven belül Brody kivásárolta a többieket, és száz százalékban a vállalat tulajdonosa lett.
 

Pelc és Brody a GZ-ből globális vállalatot csinált. Bővítették a nyomdai és csomagolási termékkínálatot, ehhez a legjobb gépeket vásárolták meg, és olyan világcégek beszállítói lettek, mint az IKEA, a Johnny Walker, a Samsung és a Microsoft. 2001-ben megkezdték a DVD-gyártást is.

Aztán 2006-ban Pelc előteremtette a pénzt, hogy megvásárolja a céget Brodytól. – Amikor Ken belecsapott a tenyerembe, azt mondta: „Te vagy életem legjobb befektetése.”

Pelc sajátos vezetési stílust honosított meg: díjazta az év dolgozóját, élethosszig tartó állással és ehhez méltó fizetéssel jutalmazva az illetőt.

A díjat először Lada Kuss nyerte el, aki 52 éve lépett be a GZ-hez. A most 80 éves férfi második otthonának emeletén, egy külön szobában felügyeli, ahogy a gyémántkés keskeny barázdákat váj a lassan forgó, rézbevonatú acéllemezbe. E mesterlemezek másolatai alapján készülnek majd a földszinti présgépeknél használt nyomómatricák.

A Kuss által használt gépből összesen huszonhárom van a világon, és ebből négy a GZ gyárában. Ezek már jóval elmúltak harmincévesek, és Kuss vigyázó szemétől kísérve gondos törődést igényelnek. – 2014-ben Ladának megműtötték a szívét, és három hétig kómában volt – meséli Pelc. – Amikor magához tért, az első kérdése az volt: „A gépeimmel minden rendben?” Nagyon szereti őket.

– Ez így történt – ismeri el szerényen Kuss. – Az volt a leghosszabb idő, amit távol töltöttem tőlük.

A GZ mindenféle alakban gyárt bakelitlemezeket, köztük egy kék, gitárpengető formájú Bob Dylan-albumot

Manapság a GZ már mindenféle színben és alakban gyárt bakelitlemezeket: bonyolult képpel nyomott lemezt, sokszínű lemezt, gitárpengető formájú Bob Dylan-lemezt. – Minden lehetséges – fogalmaz Pelc.

Mindegyik termékre büszke, legyen az a Beatles Magical Mystery Tour című lemeze vagy a Total Rubbish a Monty Pythontól, de a személyes kedvence egy 2010-ben kiadott pazar dupla díszdoboz, amelyben a Rolling Stones 1964 és 2005 közötti albumait és válogatáslemezeit jelentették meg. A számozott példányokban 27 különböző bakelitlemez állt az eredeti borítóval. – Nagyon nagy munka volt: tizenötezer dupla díszdoboz és több százezer lemez.

A keresett gyűjtemény nemrég 3000 euróért (kb. 930 ezer forint) cserélt gazdát az eBayen.

Ma 1940-en dolgoznak a GZ Mediánál, amely Csehországnak ezen a részén a legnagyobb munkaadónak számít. Az alkalmazottak hatvan százaléka nő. – Keményebben dolgoznak, jobban összpontosítanak, és ügyesebb a kezük – indokolja Pelc. A GZ-nek már Londonban, Párizsban, New Yorkban és Kaliforniában is vannak értékesítői, akiknek célja az új partnerek felkutatása. A cég idén Toronto közelében nyitott új gyárat.

A GZ legdinamikusabban növekvő termékvonala az, amelyik az első volt. A bevétel 45 százaléka a bakelitlemezek eladásából származik, manapság pedig a régi tervek alapján új présgépek készülnek – eddig tizennyolc –, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Pelc azt jósolja, hogy jövőre 28 millió korongot fognak gyártani.

Folytatódhat-e a sikertörténet? – Nem vagyok asztrológus – mosolyog Pelc. – Csak annyit mondhatok, hogy most ötvenszázalékos növekedést értünk el, és hosszú út vezet lefelé az ötventől a nulláig.

Vote it up
135
Tetszett?Szavazzon rá!