A becsület gladiátorai

Cseh Szabolcs, a híres székely származású kaszkadőr hősöket nevel fiatalkorú bűnözőkből és sérült fiatalokból

Megjelent: 2010. október

Kapcsolódó cikkek

A sötét teremben a hosszú asztaloknál több tucat gyermek ül szálegyenesen, hátratett kézzel. Mindegyikük előtt negyed vekni fekete kenyér és egy fémtálka, benne íztelen zabkása. Hátuk mögött, kezében bottal, egy nevelő jár fel s alá, majd hirtelen elüvölti magát: – Evés!

Minden gyerek sietve nyúl a táljáért és a kenyeréért. Vagy a másikéért. Mialatt az ember mohón nyeli a zabkásáját, a szomszédja elcsenheti a kenyerét. És nem lehet tiltakozni. A nevelő nem áll meg, hogy tisztázza az ügyet. Aki ugyanis kiabál, annak eldöngetik a hátát. Így hát néma harc folyik az asztalszomszédok között: az ügyesebbje megkaparinthatja valaki másnak a kenyerét, miután rekordidő alatt felfalta a kásáját, akár egy kiéheztetett kutyakölyök.
 

Ez a jelenet nem Dickens egyik regényéből való, hanem az 1950-es évek egyik romániai javítóintézetben játszódott le. Ide került a lázadó tinédzser, Cseh Szabolcs Imre, aki egyéni módszerrel tiltakozott a nem sokkal korábban bevezetett kommunista rezsim ellen. Különböző csínyeket hajtott végre a kommunista párt tisztségviselői, sőt a kommunista rendőrök ellen is, akik politikai okokból sokakat letartóztattak vagy rajtaütésszerűen megjelentek a brassói Városháza téren, hogy elkobozzák az emberektől kenyér- és a húsjegyeiket.

A fiú, aki gyakran mászott fel és sétált végig a brassói Fekete-templom tetején, egy alkalommal vizestömlőt rángatott el a kommunista párt helyi szervezetének irattáráig, és elárasztotta. Több ízben kutyákat uszított a kommunista zsarukra, nyitott csatornákba lökte őket, vagy kiszedte fegyvereikből a töltényeket.

Vajon milyen sors juthat egy zsivány fiúnak, aki majd kirobbant az energiától, és már „átnevelésen” is átesett? Az utóbb Szoby Cseh néven híressé vált fiatalembernek, amikor 17 évesen elhagyta a javítóintézetet, a halántékánál már őszült a haja. Dolgozott kétkezi munkásként a sacelei (négyfalui) öntöttvasolvasztóban, darualkatrészeket hegesztett több méter magasságban, és még a drágakőcsiszolásba is beletanult. Szoby a saját elképzelése szerint képezte magát. A javítóintézeti ideje alatt beiratkozott a gimnáziumba, esti tagozatra. Napi nyolc órát dolgozott a traktorgyárban, esténként iskolába járt, éjjel pedig leosont a gyár tornatermébe, hogy eddzen felvételijére a Bukaresti Testnevelési és Sportintézetbe. – Rajtam kívül a javítóból csak egy fiút vettek fel a főiskolára – meséli.

Cseh Szabolcs és Alexandru Vorga a tornaterembenIdővel megtalálta az utat a filmipar egy olyan területén, amely remek lehetőséget kínált arra, hogy a mozgást művészettel ötvözze. Miután az első román lovas kaszkadőrök csapatának tagjaként kiemelkedőt alakított a Dákok című filmben, a Bukaresti Filmstúdió harci szakértőként alkalmazta – ezt a posztot kifejezetten neki hozták létre. Boldogan hajtott végre megannyi veszélyes kaszkadőrmutatványt – köztük számosat először –, illetve szakértőként dolgozott több román és külföldi filmben.

Évtizedek óta színpadi mozgást tanít a bukaresti Dráma- és Filmakadémián. A magas és zabolátlan, 67 esztendős székely férfi megőrizte fiatalos lendületét és szemében a harcias tüzet. Mennydörgő hangon beszél, ugyanazt a színes és fesztelen köznyelvet használja, ha vicceket mesél, mint amikor megvallja istenhitét. Élete során sok mindent csinált, de eddigi eredményei közül kiemelkedik a fiatalkori bűnözés elleni és azt megelőző Gladiátor-program, amely iránt magyar, osztrák és francia szervezetek is behatóan érdeklődnek.
 

A szociális bérlakásban, ahol nyolc tinédzser él, újra veszekedés robban ki. Ezúttal is egy apróság miatt esnek egymásnak a fiatalok: valaki használta egyik társa kávéskanalát. A helyzet ismét verekedéssé fajulhat. Az egyik szobában egy kisportolt alkatú, nyugodt hangú fiú matematikát próbál tanulni. De képtelen rá. Túl nagy a zaj. Szülőket nem látni. Napi 12 órában nevelőszülők dolgoznak a tizenévesek otthonában, és csak nehezen képesek megbirkózni az összes felmerülő problémával. Hogy megírhassa a házi feladatát, Alexandrunak meg kell várnia, amíg a többiek a nappaliba mennek tévét nézni.

Alexandru Vorga öt évvel korábban, 17 évesen találkozott Cseh Szabolccsal. Árva vagy szegény, illetve szétesett családokból származó gyerekek között nőtt fel. Sokuk számára elkerülhetetlen volt, hogy megszegjék a törvényt. Alexandru azonban soha nem tett semmi törvénybe ütközőt.

Ám legbelül távolról sem volt olyan kiegyensúlyozott, mint amilyennek tűnt. – Nagyon nyugtalan voltam, mindig robbanásra kész – emlékszik vissza. Amikor a szociális gondozók közölték vele, hogy elmehet edzeni Szoby Cseh-vel és csapatával, Alexandru boldogan kapott az alkalmon. – Szoby bemutatóján először azt gondoltam, őrült. De ősz haját látva, mégis arra jutottam, ha ő képes megcsinálni, miért ne próbáljam meg én is? – mondja Alex.

Cseh Szabolcs 1992 táján rendszeresen menedéket adott összevert, szipuzó, otthontalan gyerekeknek a Román Hivatásos Kaszkadőrök Egyesületének székházában, a bukaresti Amzei téren. Akkor jött rá arra, hogy a törvényszegő fiataloknak a posztkommunista társadalomban sincs szinte semmi esélyük. Javítóintézeti tapasztalataira támaszkodva kidolgozott egy programot a kis utcagyerekek rehabilitációjára. Tudta, hogy erőteljes, utánozandó példakép hiányában és a káros környezeti hatások miatt ezek a fiatalok nehezen fogadják el a tekintélyt, a fegyelmet, és nem hallgatnak a tanácsokra.

Abból a feltevésből indult ki, hogy az egyén energiája alapvetően destruktív jellegű, ahogy ő mondja, „kriminális”. Ezért olyan módszert dolgozott ki, mellyel ez az energia pozitívvá alakítható, mégpedig a leglátványosabb sportágakból választott technikák révén, melyek a küzdőszellemre, a kitartásra és a fair playre helyezik a hangsúlyt. 2004 őszére a több minisztériumba is benyújtott programtervezet dossziéján vastagon megült a por. Cseh ekkor a helyi hatóságokhoz adta be tervezetét.

Másnap felhívta őt Liviu Negoita, Bukarest harmadik kerületének polgármestere. – Tetszett nekem a program, mert nemes cél vezérelte: az elveszett gyermeki lelkek megmentése. Szoby Cseh meggyőzött: esélyt tud adni a gyerekeknek az életre – mondja a polgármester.

Néhány szponzor és a kerület támogatásával Cseh Szabolcs Gladiátor Egyesülete 2005 júniusában megkezdte működését. A 22-es Számú Mexico Általános Iskola tornatermébe mászófal, bokszzsákok, függőhíd, fitneszgépek és elasztikus hálók kerültek, továbbá hét tanár-edző, sportáguk egy-egy kiválósága. Mind készen arra, hogy fogadják „tanítványaikat”.

A foglalkozások során a testnevelés fokozatosan neveléssé válik

Minden fiatal, aki a Gladiátor-programhoz csatlakozik, szigorú egyéni edzéstervet követ. Ezeknek a gyerekeknek nincs külön utcai, illetve tornacipőjük. Amikor megjelentek a tornateremben, sokuk egyetlen cipőjében még cipőfűző sem volt. Az erőfeszítéstől gyorsan kifulladtak, annak jeleként, hogy az étrendjükből hiányzik a fehérje. Éppen ezért a kerületi polgármesteri hivatal és Cseh folyamatosan keres olyan szponzorokat, akik hajlandók állni az edzések idején egy-egy meleg étkezés költségeit. A Gladiátoroknál a fő motivációs erő a becsület. Cseh elmagyarázta nekik, hogy ez a legnagyobb adomány, amelyet se a szegénynek, se a gazdagnak nem szabad elveszítenie. Ha valaki kiemelkedő teljesítményt ér el, „Üdv, mester!” kiáltással köszöntik. De mindenki dicséretben részesül, aki követi a mester jó példáját.

– Amikor egy gyereknek sikerül elvégeznie egy olyan gyakorlatot, amelyikről nem hitte, hogy képes lesz rá – mondja Cseh –, a személyisége is fejlődik. – Aztán eljön az idő, amikor más módon is közbe kell avatkozni. Az agresszivitás speciális módszerekkel küzdőszellemmé alakítható. – Két fiút, akik ki nem állhatják egymást, megkérek, hogy játsszanak ugyanabban a csapatban, győzzenek közösen. Így megismerhetik a másik tulajdonságait, megtanulják tisztelni egymást. Arra is megtanítom őket, hogyan találják meg a belső békéjüket, hogyan szeressék, amit csinálnak.

Három év elteltével a fiatalkori bűnözés aránya az adott kerületben hetven százalékkal visszaesett. A programhoz csatlakozó 350 gyerek közül senki sem követett el újra bűncselekményt. Még Pondró sem, akit korábban 41 alkalommal tartóztattak le. – Nagyon balhés gyerek volt. Minden szabályt meg akart szegni. De én bebizonyítottam neki, hogy a legrosszabból lehet a legjobb. Rá akarnak jönni, hogy egy bizonyos gyakorlatot miért éppen úgy kell elvégezni. Ilyenformán megtanulják tisztelni a szabályokat, és megértik, hogy csak azok betartásával találhatják meg a szabadságukat, a boldogságukat és válhatnak teljes emberré – avat be a részletekbe Szoby. Nem meglepő, hogy a lemorzsolódók aránya is csökkent.

– Sikerült a szívükbe férkőznie – mondja Florin Vasile, a szociális és gyermekvédelmi főosztály vezetője Bukarest harmadik kerületében. – Sokakat ösztönöz, hogy ha befejezik a középiskolát, olyan híres kaszkadőrök lehetnek, mint ő.

Bátorság, magabiztosság és nyugalom – ezekre a tulajdonságokra tett szert Alexandru azóta, hogy Szoby edzéseire jár. Bár az elhagyott gyermekek otthonában nőtt fel, három felsőoktatási intézménybe is felvették: menedzsment, űrkutatási mérnök és a technológiai rendszerek tervezése és menedzselése szakokra. Végül az utóbbit választotta. Ősztől már harmadéves.

Alexandru úgy véli, a legfontosabb, életre szóló tanítás, amit a mesterétől kapott, a jobb szervezés és a figyelem. – A sport segít jobban koncentrálnom. – Még mindig eljár a tornaterembe. Ha éppen nincs vizsgaidőszak, alkalmi munkákat vállal.

Cseh vezető gladiátoraként akár egy egész osztály trénere lehetne. De Alexnek más tervei vannak. El akarja végezni a főiskolát, és műszaki karriert építene magának. – A gyermekkorom nem volt könnyű, de örülök, hogy bekerültem ebbe a rendszerbe, mert a családom nem volt képes magánál tartani – mondja. A szülei, négy-, illetve hatéves húga és egy 14 éves öccse valahol az országban élnek. Alex még nem áll készen arra, hogy találkozzon velük, de szeretné támogatni a testvéreit, ha már önállóan el tudja tartani magát.
 

Senki, még maga Cseh sem jósolhatta meg előre, hogy a Gladiátor-programban benne rejlik az a lehetőség, hogy más, hátrányos helyzetű gyermekeknek is segítsen. Azok között, akiket a szociális munkások a tornaterembe küldtek, egy időben voltak olyan pszichésen-fizikailag sérült gyermekek is, akiket a környékbeli bandák beszerveztek. Csehnek ekkor lehetősége nyílt olyan edzésmódszerek kipróbálására, melyeket többéves munkával kifejezetten számukra állított össze. Az eredmények bámulatra méltók voltak. Miután sikerült megértetnie magát velük és motiválnia őket, föltette magában, hogy motoros képességeik fejlesztésében is segít. Új programot dolgozott ki tehát, a súlyosan sérült, vagy szellemileg súlyosan elmaradott gyerekeknek. Amikor tervével előhozakodott a polgármesternek, Negoita erősen szkeptikus volt.

Cseh azonban kijelentette: – Fogadjunk, hogy három hónapon belül ezek a gyerekek, akik 7 meg 17 évesen be vannak pelenkázva, bukfenceznek majd az elasztikus hálóban, bokszolni fognak és küzdősportot űznek! – mondta neki Szoby.

– Nem állok le fogadni veled, mert amilyen őrült vagy, úgyis sikerülni fog. Csak annyit mondj, mire van szükséged – felelte a polgármester.

Alexandru Vorga úgy érzi, kész megbirkózni az élet nehézségeivel, és rengeteg terve van a jövőreAz első csoportjával a tornaterembe érkező sérült gyerekek alig tudtak járni vagy tárgyakat megfogni. Cseh mindegyiküknek adott egy labdát, és megkérte őket, dobják be egy üres vödörbe. Ha sikerült nekik, Cseh látványosan bukfencezett egyet. – Nevettek. Megértették, hogy sikerült valamit elérniük – mondja. Aztán megkérte őket, célozzák meg őt, és amikor a labda eltalálta, úgy tett, mintha eldőlne.

Sajátos módszerekkel és rengeteg jóakarattal rekordidő alatt elérte, hogy akik addig gurulni is alig tudtak, megtanultak négykézláb járni. Azok, akik egy lépést is alig voltak képesek megtenni, elkezdtek önállóan járni. Néhány hét múlva a gyermekek különféle módokon kezdték örömüket kifejezni. Két hónap után azok a gyerekek, akik összpontosítási és megértési zavarokkal küszködtek, kezdték tudatosan érzékelni az új helyzeteket, kommunikatív kapcsolatot létesítettek, sőt fociztak.

– Mi, szakmabeliek sem hittük, hogy ez a módszer ilyen eredményeket hozhat – vallja meg Florin Vasile. – Hogy súlyosan fogyatékos gyerekek, akiket alig tudtunk megtanítani az evőeszköz használatára, most a lóra ugranak, és a tornaszerről elrugaszkodva a saját lábukra érkeznek.

– Nem szabad úgy tekinteni rájuk, mintha csupán emésztőcsatornák lennének, embereknek kell tekinteni őket, akik fel akarják fedezni a világot – magyarázza Cseh a „titkát”. – A kinetoterápia és a masszázs igazából kiiktatja az egyenletből az érzelmi és az akarati tényezőt: a gyerek nem érti, miért kell végrehajtania egy adott mozdulatot. De ha az ember bizonyos dolgokat élvezettel csinál, mert megértette őket, akkor a bolygó legfantasztikusabb lakójává válik – teszi hozzá.

Egyes családok visszavették magukhoz sérült gyermekeiket, akikről korábban lemondtak és gondozóközpontban helyeztek el. Ma már büszkék a fejlődésükre. Hogyan lehetséges ez a fejlődés?

Más idegközpontok révén, melyek nem sérültek – magyarázza Cseh. – Az idegrendszer bizonyos részei képesek átvenni más részek funkcióit, de csak akkor, ha pozitív érzelmek vannak jelen. Ha ott van Isten, ha van szeretet. Mit meg nem tenne az ember azért, hogy szeressék! Ez a legdrágább dolog a világon!

Vote it up
282
Tetszett?Szavazzon rá!