A csodás gyermek

A beteg édesanya kockára teszi az életét, hogy megtartsa születendő kisbabáját – aki azután az élettel ajándékozza meg

Megjelent: 2010. április

Kapcsolódó cikkek

Daniela Popa sohasem fogja elfelejteni azt a pénteket. Amikor az orvos egy pillanatra ellépett a CT mellől, rögtön érezte, hogy valami nincs rendben. Bár már túl volt a tizenkettedik citosztatikus kezelésen, mellkasában a nyirokcsomói továbbra is megnagyobbodtak, és nyomják a tüdejét. Mi más lehetne olyan fontos, hogy az orvos a CT-vizsgálat közben otthagyja? Férje, Richard az előcsarnokban várakozott. – Popa úr, tudja, hogy a felesége terhes? Mit tegyünk? Folytassuk a tomográfiát?

Ez volt az egyetlen pillanat a férfi életében, amikor úgy érezte, menten összeesik. A falnak támaszkodott, mert kifutott lábából az erő. Először is, a CT-vizsgáló ajtaján egy figyelmeztető jel volt: terhes nő képét ábrázolta, piros X-szel áthúzva, azaz: „Terhes nőknek belépni tilos!” De Dana odabent volt, ráadásul további sugárterhelésnek kitéve. Az orvosok egybehangzó véleménye szerint a sugárkezelés Daniela egyetlen esélye az életben maradásra, most, hogy a rák az IV/B stádiumúból II. stádiumúba fejlődött vissza.

Richard motyogott valamit a folytatásról. Valójában csakis egyvalakire tudott gondolni: az ő Danájára. A CT-vizsgálatra is azért volt szükség, hogy azután egy német klinikán folytathassák a sugárkezelést. Az orvos végül nem látta szükségesnek feljegyezni, mit is látott a medenceűrben. – Úgyis megszakíttatja a terhességet, nem igaz? – kérdezte Danától.

– Nem tudom. Van más megoldás?

– Nincs semmiféle más megoldás. Meg kell szakíttatnia a terhességet!
 

Alig egy évvel korábban, 2005-ben Daniela és Richard Popa, a két bukaresti pénzügyi tanácsadó boldog családként élt két gyermekével, a 10 éves Mihaelával és a 9 éves Andreijel. Az életük többé-kevésbé úgy zajlott, mint másoké: munka az irodában, a gyerekek házi feladatának ellenőrzése, közös vacsorák, nyaralások a tengerparton. Húsvétkor Richard minden évben elzarándokolt az Athos-hegyhez.

2005 májusában is egy ilyen spirituális útról hívta fel a feleségét. Az asszony hőemelkedésre és rettenetes kimerültségre panaszkodott. Az orvos lázcsillapítót írt fel, de a tünetek nem enyhültek. – Hogy érzed magad? – kérdezte a férfi.

– Nem valami fényesen. A nyakamban megduzzadtak a nyirokcsomók.

A gyulladás május végéig sem szűnt meg. A kimerültség is megmaradt, és időnként heves verejtékezés társult hozzá. Ekkor kezdték vizsgálatokra küldeni. Miután kizárták a pajzsmirigy-túlműködés lehetőségét, a szövetmintavétel mellett döntöttek.

– Ha Popa asszonyról van szó, mindig a szövetminta tárgylemeze jut az eszembe. Csupán a nehéz esetekre emlékszem ilyen jól – mondja dr. Camelia Dobrea, a Victor Babes, Országos Intézet patológusa. – Hodgkin-limfóma esetén nagyon kevés a rákos sejt, talán ezért is kedvezőbbek valamivel a beteg kilátásai. Ezen a tárgylemezen azonban rengeteg rákos sejt volt, ami pedig inkább a non-Hodgkin-limfómára jellemző, miközben az összes marker Hodgkin-limfómára utalt.

A megkülönböztetés nagyon fontos, mivel a két betegséget eltérő módon kell kezelni, ezért is kért dr. Dobrea szakvéleményt. Stefano Pileri, a Bolognai Egyetem professzora megerősítette a diagnózist: klasszikus Hodgkin-limfóma, limfocitafogyással. – Ez a Hodgkin-limfóma egy ritka, egy százalék alatti gyakorisággal előforduló változata – magyarázza dr. Dobrea –, amelyre az jellemző, hogy nagyon kevés van a reaktív limfocitákból (azaz a betegség ellen harcolni képes fehér vérsejtekből – a szerk.).

A rosszindulatúvá vált limfociták daganatokat hoztak létre a nyirokcsomókban, amelyek megduzzadtak, és nyomást gyakoroltak a szervekre. Danielát a betegség legagresszívabb altípusa támadta meg. Csak az javította az esélyeit, hogy elég korán észrevette a problémát – e kórnál többnyire csak már előrehaladott állapotban ismerik fel a daganatot, ugyanis az rendszerint nem a nyakon, hanem kevésbé feltűnő helyeken jelentkezik először.

– A diagnózis hallatán nem estem kétségbe. Optimista természetű vagyok – mondja Daniela Popa. – A kórházban a mamámtól kapott könyvben találtam egy evangéliumi idézetet: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” Ez az üzenet hihetetlenül sokat segített.
 

Dr. Dobrea és a Coltea Kórház Hematológiai Klinikájának orvosai mind azt tanácsolták, hogy Daniela haladéktalanul kezdje el a kemoterápiát.

Noha sohasem érdeklődött különösebben az alternatív gyógymódok iránt, Daniela megrettent, amikor tudomására hozták az alkalmazni kívánt szerek mellékhatásait. Tovább gyengíthetik az immunrendszerét, szívritmuszavart vagy veseelégtelenséget okozhatnak, sőt néha tüdőhegesedést is, amely egyes esetekben halálos kimenetelű.

Először inkább természetes gyógymódokkal próbálkozott: méregtelenítő kúrát kezdett, vagyis nem evett húst, több ételt fogyasztott nyersen, és növelte az antioxidáns-bevitelt is. Egy brassói holisztikus gyógyító speciális teákat írt fel neki.

A nyirokcsomói azonban duzzadtak maradtak, és a láza sem akart lemenni. Fül-orr-gégész unokatestvére, aki maga is átesett már egy daganatos betegségen és kemoterápián, figyelmeztette: – Azt hiszed, az ember nem halhat meg 37 évesen? Dehogynem!

– Én azonban egy percig sem gondoltam arra, hogy meghalhatok. Soha – meséli Daniela.

A betegség azonban gyors ütemben terjedt. 2005. június derekára Daniela láza már a 38 Celsius-fokot is meghaladta, és hónapokig így maradt. Augusztusban elviselhetetlenül viszket-ni kezdett a bőre. Véresre vakarta az egész testét. Nehezen lélegzett (mivel a mellkasában lévő jócskán megduzzadt nyirokcsomók összenyomták a tüdejét – igaz, erre csak később derült fény). Szeptemberben már olyan erősen verejtékezett, hogy éjszakánként 10-12 alkalommal kellett száraz hálóruhába bújnia. Nyaki nyirokcsomói hatalmasra duzzadtak, s emiatt a nyaka szélesebb lett a fejénél. Alig tudott átmenni az egyik szobából a másikba. Szeptember közepén aztán rászánta magát a citosztatikumokkal végzett kezelésre.

A hematológiai klinika orvosai megszidták a házaspárt a négy hónapnyi halogatásért. A betegség már elérte a IV/B stádiumot: Danielának testszerte számos daganatos csomója volt, és megjelent az állapottal együtt járó összes egyéb tünet is.
 

Dana 2005. szeptember 19-én kezdte meg a kemoterápiát. – Az infúzió napján úgy éreztem, hogy elájulok, és szörnyen fájt a fejem. Mintha a szívem és az agyam is megállt volna – idézi fel a tapasztalatait.A második kemoterápiás kezelés után egy reggel azt vette észre, hogy hosszú, sűrű hajából egész tincsek maradtak a párnán. – Elegem van. Nem bírom elviselni – mondta akkor.

– Ne félj, végig fogjuk csinálni – biztatta a férje.

Másnap Richard arra tért haza a munkából, hogy Daniela levágta a haját. A férfi ezután olyasmit tett, amire soha nem hitte volna képesnek magát: nekiállt, és saját kezűleg kopaszra borotválta a felesége fejét. A gyerekek megdöbbentek, amikor megpillantották az édesanyjukat. Mihaelának sikerült lepleznie az érzelmeit, Andrei azonban sírva fakadt. Esténként a két kicsi a rákgyógyító Szent Nectarie-hoz imádkozott, hogy segítsen anyjuk gyógyulásában.

A kemoterápia hatásosnak bizonyult. A tünetek már az első kezelés után javulni kezdtek. A nyirokcsomók kisebbé váltak, megszűnt a viszketés, lement a láz, és az asszony sokkal jobban aludt. – A citosztatikumoktól rosszul voltam, de azt hiszem az előző hónapokban még rosszabbul éreztem magam – mondja Daniela. – Voltak pillanatok, amikor a mamám és Richard kényszerített rá, hogy az ágyban maradjak. Az ereim sajogtak, és nagyon rossz bőrben voltam – idézi fel.

A tizenkettedik citosztatikus kezelés (a hatodik kúra) után a CT szerint a mellkas középvonalában lévő nyirokcsomói már csak 3,5 centiméteresek voltak. A rákból azonban még korántsem gyógyult ki. Ahhoz sugárkezelésre volt szükség, amit Kölnben akartak elvégeztetni korszerűbb eszközökkel. Richard már kapcsolatba lépett az ottani klinika egyik orvosával.

A kölni specialista elbeszélgetett Danielával, és tüzetesen átvizsgálta addigi kórtörténetét. A német orvosok ilyen esetekben további négy citosztatikus kezelést végeznek a radioterápia előtt. – Most is elkezdhetjük a sugárkezelést, ha óhajtja, de én a jelen pillanatban nem tanácsolnám – mondta az orvos.

Az újabb citosztatikus kezelések lehetősége hallatán Daniela elsírta magát. Aznap este „kupaktanácsot” tartott Richarddal. A gyerekeknek szükségük volt az anyjukra, és Richardnak is rá. Végül ez a rengeteg szeretet adott erőt neki a folytatáshoz.
 

Odahaza azonban újabb nehézséggel szembesültek. Dana az első kiegészítő kemoterápiás kezelés előtt kapta meg néhány vizsgálat eredményét, amelyet még a Németországba utazása előtt végeztek. Kiderült, hogy tuberkulózisa is van. Az immunrendszere összeomlott. 2006 áprilisában Daniela abbahagyta a citosztatikus kezeléseket, és helyettük a tbc elleni tablettákat kezdte szedni.

Eközben azonban a rák ismét terjeszkedni kezdett. Az onkológusok májusban azt mondták, hogy ha tovább halogatja a kezelést, már túl késő lesz. Daniela ekkor határozta el, hogy visszatér Kölnbe.

Az utazás előtt, azon az emlékezetes pénteki napon a CT-vizsgálatból tudták meg, hogy kisbabájuk lesz.

A kórház előcsarnokában a házaspár csendben várt a CT eredményeire. Úgy tervezték, hogy hétfőn veszik meg a kölni repülőjegyeket. Hazaúton, az autóban nem is beszélgettek. Danie-la héthetes terhes volt: a baba közvetlenül az első kiegészítő kemoterápiás kezelés után foganhatott meg, és mostanra már kéthavi tbc elleni kezelésen is átesett. És ha mindez nem lett volna elég, a CT-vizsgálatkor jókora sugáradag is érte a szervezetét.

– Később az összes orvos azt mondta, hogy az anya meg fog halni, a baba pedig – ha egyáltalán kibírja addig – torzszülött lesz. Olyan is volt, aki eszelősnek nevezett bennünket – meséli Richard.

– A Hodgkin-limfómával kezelt betegeknek csak hosszú idő múlva, megfelelő genetikai ellenőrzés mellett engedik a gyermekvállalást – mondja dr. Dobrea. – Tele voltunk kétségekkel.

– Eleinte én is csak egy újabb erőpróbát láttam benne – állítja Daniela.

Tanácsra volt szükségük – így hát végül felhívták a gyóntatójukat. – Atyám, mit tegyünk?

A pap egy örökkévalóságnak tűnő hallgatás után válaszolt. – Ti is tisztában vagytok vele, hogy nincs jogotok rendelkezni e gyermek életével...

Az atya később, egy magánbeszélgetés során bevallotta, hogy rettenetesen nehezére esett akkor ezt mondani.

– Miután letettük a telefont, egyszeriben tudtuk, mit kell tennünk. Úgy éreztük, nagy teher gördült le a vállunkról, és valaki más vette magára – emlékszik vissza Richard.

Dr. Zoe Chisleag, a Filantropia Szülészeti és Nőgyógyászati Kórház munkatársa eltökélt, energikus nő. Őt az ember vagy szereti, vagy utálja. Amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta új betege, a felülvizsgálatra érkező Daniela Popa, dr. Chisleag így szólt: – Könyörgök, ne jöjjön hozzám többet! Bár már 15 éve nem végzek magzatelhajtást, magának határozottan ezt javaslom. – Nem volt még dolga hasonló esettel. Igen nagy volt a kockázata annak, hogy a gyermek rendellenességekkel jön világra, és hogy az anya betegsége is újra súlyosbodni fog.

Daniela azonban nem hétköznapi beteg volt. Térhatású ultrahangos vizsgálatot végeztek nála, amely semmiféle rendellenességet nem mutatott ki a magzatnál, és az asszony kijelentette, képtelen lenne elvenni valakinek az életét pusztán azért, hogy a javítsa a saját életben maradási esélyeit.

– A terhességem első hónapjai eléggé nehezek voltak – meséli Danie-la –, az utána következők viszont csodálatosak! Ugyanakkor óriási volt rajtunk a nyomás is: hibát követünk el... miféle értelmiségi az ilyen?

E nehéz időkben csak a Naturalia Klinikán kaptak némi bátorítást, bár még dr. Pavel Chirila is igen óvatosan fogalmazott. Csupán ennyit mondott: – Történhetnek csodák. – Emellett beszélt nekik a praxisában előforduló két esetről. Az első egy tuberkulózisos nő volt, akinek tüdejéből a szülés után eltűnt a kór. Egy másik asszony rosszindulatú érdaganatban szenvedett, de kislánya világra hozatala után még nyolc évet élt. A néhai dr. Maria Chirila – dr. Pavel Chirila felesége – azt mondta Danielának: – Ez a baba rendkívüli megpróbáltatások idején fogant. Nagyon erős kell hogy legyen. Isten nem ajándékozná meg egy gyermekkel, hogy a maga vesztét okozza vele!

Daniela minden kezelést abbahagyott, bár továbbra is nagyon odafigyelt arra, mit eszik, sok friss zöldséglevet ivott, természetes táplálékkiegészítőket szedett, és imádkozott azért, hogy gyermeke egészségesen szülessen meg. Az egész családja vele imádkozott. 2005 nyarán Daniela fivére, a Putna-kolostor egyik szerzetese így mutatta be társainak az asszonyt: – Ő a nővérem. Rákos. Imádkozzatok érte! – Richard is gyakran szervezett közös imádságokat, amelyeken több tucat hívő vett részt. Segítséget kért minden felszentelt és lai-kus személytől, Romániában és azon kívül is.

– Putnában nemrég találkoztam egy ukrán nővel, akit csak látásból ismertem. Így szólt hozzám: „Egész évben imádkoztam magáért. Hogy van?” Ez nagyon nagy hatással volt rám – mondja Daniela.

Az akkor 38 éves Daniela 2007. január 16-án éjfélkor természetes úton egészséges kisfiút hozott a világra. Mint dr. Chisleag mondja: – Az ilyet mi könnyű szülésnek nevezzük. Az édesanya hite az összes orvos véleményénél erősebbnek bizonyult.

A szülés utáni éjjelen Daniela egy szemhunyásnyit sem aludt. – Attól rettegtem, hogy valami baj van a babával, de senki nem meri elmondani nekem.

A kisbabánál azonban egy vizsgálat sem talált problémát: makkegészséges volt. Dr. Chisleag emlékszik rá, hogy az anya vérében a szüléssel járó vérzés és régóta tartó súlyos vérszegénysége (évek óta szedett vasat tartalmazó szereket, mindhiába) ellenére teljesen normális vasszintet mértek. Az igazi csodát azonban a nyirokcsomó-duzzanatok gyors eltűnése és az anya tüdejének gyógyulása jelentette.

– Előtte pénzügyi tanácsadóként dolgoztam, és nem figyeltem oda magamra. A gyerekekre egész nap a dada vigyázott. Alig ettem valamit, sorra ittam a kávékat az automatából, és azzal áltattam magam, milyen sokat segítek az embereknek, hiszen tanácsokat adok nekik a pénzük befektetésére. Talán nem kellett volna ennyi energiát fordítanom erre. Most is bőven akad tennivalóm a ház körül – mondja Daniela, aki a betegsége óta minden idejét a családjának szenteli.

– Nagyon szívesen beszélek erről – teszi hozzá Richard –, mivel állandóan emlékeztet arra, milyen nagy utat tettünk meg. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a feleségem kívül-belül ilyen gyönyörű, és hogy ilyen rendkívüli lelkiereje van.

Az udvaron a kis Ioan Antonie szaladgálva próbálja pörgésre bírni papírforgóját, amíg apja meg nem mutatja neki, hogy az egy helyben állva is sikerülhet. Antonie jóval értelmesebb, mint más, vele egykorú gyerekek. Ő a szülei szeme fénye. Minden szempontból csodagyerek, mondják rá. Igazi csodagyerek.

Vote it up
262
Tetszett?Szavazzon rá!