A fájdalom és gyönyör hangjai

A mezzoszoprán énekesnő, Cecilia Bartoli új CD-jéről és a kasztráltak életéről

Megjelent: 2010. január

Kapcsolódó cikkek

A 43 éves Cecilia Bartolit a legelismertebb, legsikeresebb énekművészek között tartják számon mind a színpadon, mind pedig a lemezfelvételek terén. Nemrégiben jelent meg az olasz mezzoszoprán legújabb, Sacrificium című CD-je, amelyen a 18. század leghíresebb kasztrált énekesei számára írt műveket ad elő. Az interjú készítőjével a zürichi operaház szomszédságában lévő egyik szállodában beszélgettek. A művésznő Zürich közelében él vőlegényével, Oliver Widmer baritonistával.

RD: Férfiként a „kasztrált” szó kényelmetlen érzéseket kelt bennem. Önnek mi jut eszébe erről a szóról?
CB: Különleges, grandiózus – a 18. század legkifejezőbb hangjai. A kasztráltak művészete fenomenális. De az érzései tökéletesen érthetők, ha arra gondolunk, hogy az itáliai barokk korszakában évente négyezer fiút kasztráltak. Ezreknek, főként szegény családok gyermekeinek, kellett lemondaniuk férfiasságukról – az esetek többségében semmiért! Csak nagyon kevésnek sikerült ragyogó zenei pályafutást elérnie. Talán egy-két száznak összesen.

RD: Miért volt minden legendás kasztrált olasz származású? Farinelli, Senesio, Caffarelli?
CB: Abban az időben Nápoly volt Európa kulturális központja, legalábbis zenei értelemben. A híres kasztráltiskolák mind Nápolyban működtek, rendkívüli tanárok és komponisták dolgoztak ott.

Az egyház fölöttébb ellentmondásos szerepet játszott ebben az egészben. Egyrészt tiltotta a kasztrálást, másrészt viszont csak kasztráltaknak engedte meg, hogy a Vatikánban énekeljenek. Nagyon zavaros helyzet! (nevet)

RD: Lát valami párhuzamot a jelennel?
CB: Ha csak a plasztikai sebészetre gondolok, és arra, amit az emberek a testükkel művelnek, azt kell mondanom, hogy nem is vagyunk olyan távol az akkori állapotoktól. Az alapvető különbség az, hogy ma felnőttek szabad akaratukból döntenek a testük manipulálása mellett vagy ellen. Akkoriban a fiúknak ez nem állt módjukban: a szüleik kasztráltatták őket pénzért, vagy mert nem láttak más esélyt a gyermekük boldogulására.

RD: Mit tudunk ezeknek a fiúknak a fejlődéséről és sorsáról?
CB: Széles körű műveltséget szereztek és zenei képzésben részesültek. Tanult emberként léptek a felnőtt életbe. De még annak a néhánynak, akiknek sikeres lett a pályafutásuk, is le kellett mondaniuk a családalapításról. A sikerteleneket pedig kitaszította a társadalom, nem találtak munkát, és kénytelenek voltak prostituálódni az életben maradásért. Némelyikük öngyilkos lett. A kegyetlenség és a szépség sehol másutt nem fonódott ilyen szorosan össze.

RD: Mikor támadt önben először érdeklődés a kasztrált énekesek iránt?
CB: Már régóta érlelődött bennem egy ilyen jellegű vállalkozás terve. A kasztrált szopránok számára írt zenedarabok egészen különlegesek. Az Opera Proibita CD elkészítésekor kerültem először kapcsolatba ezzel a témával, e művek akkor készültek, amikor a Vatikán tiltotta az operát és a nőket. Kik tudták elénekelni a magas hangokra írt részeket a 18. századi egyházi zenében, ha a nők nem tehették? Hát a kasztráltak! Szóval már 2005-ben kasztráltaknak írt darabokat énekeltem. De akkor még nem adtam elő azokat a csodálatos műveket, amelyek kifejezetten a legkiválóbb kasztráltak számára íródtak.

RD: Mi jelentette önnek a legnagyobb nehézséget?
CB: Ezek a művek az énekhang nagyfokú hajlékonyságát igénylik, valamint nagyon hosszan kell kitartani egy-egy hangot. Bizonyos áriákban a kasztráltnak 25-30 ütemet kellett kiénekelnie egyetlen lélegzetvétellel. Farinelli képes volt rá. Döbbenetes élmény lehetett meghallgatni! Nőnek nehéz ezt elérni, ugyanis a tüdőnk kapacitása csak a háromnegyede a férfiak tüdejének. Nagyon meg kellett dolgoznom azért, hogy sikerüljön. Meg kellett erősítenem a hasizmaimat és javítanom kellett a légzéstechnikámon. Úgy énekelek, hogy közben szinte leáll a légzésem.

Talán úgy lehetne érzékeltetni ezt az állapotot, ha elképzeljük, milyen az, amikor víz alá merülünk. Annyi levegővel kell kibírnunk, amennyi a tüdőnkben van. Ahhoz, hogy a lehető legtovább maradhassunk a víz alatt, igyekeznünk kell apró adagokban kifújni a levegőt. Amikor énekelünk, úgy kell megtartani a hangot, hogy közben a legkevesebb oxigént használjuk el.

RD: Azt tűzte ki célul maga elé, hogy a lehető legjobban megközelítse a kasztrált szoprán énekhangot?
CB: Nem, abban a stílusban akartam megszólaltatni a korabeli muzsikát, amelyben íródott. A librettók fennmaradtak. Nicola Porpora szerzeményeinek előadása nagyon nagy nehézséget okozott nekem. Ő volt a kor egyik leghíresebb komponistája, aki szintén írt darabokat Farinellinek. De én tökéletesen alárendelem magam a zenének, és igyekszem hitelesen kifejezni.

RD: Nehéz volt hozzáférni az eredeti partitúrákhoz?
CB: Igen, de ez is része a munkámnak, már hozzászoktam. Mindazonáltal végül sokkal több csodálatos darabhoz jutottam hozzá, mint amennyi egyetlen CD-n elfér. Mivel semmit sem szerettem volna kihagyni, létrejött a luxuskiadás. Az olyan neves zeneszerzők, mint Porpora, Leo, Vinci és Graun első lemezfelvételeit tartalmazó album mellett elkészült a ráadás CD, a kasztráltaknak írott legvirtuózabb művekkel, amelyen többek között hallható a Händel által Caffarellinek írott Ombra mai fu és Broschi Son qual navéja, ami Farinelli egyik nagy sikere volt.

Cecilia BartoliRD: [Farinelli] életéről film készült. Ön szerint az 1994-ben Golden Globe-díjat nyert Farinelli, a kasztrált hiteles képet fest az énekesről?
CB: A film kiváló bepillantást nyújt, de a dolgok sötét oldalát nem mutatja. Mellesleg az én áriámat a filmhez egy szoprán és egy kontratenor együtt énekelte fel. Képzelheti, mekkora feladatot jelentett ugyanazt egyedül elénekelni.

RD: Mi a különbség egy kasztrált és egy kontratenor hangja között?
CB: A fiúkat 8-9 éves korukban kasztrálták. A műtétet még azelőtt kellett elvégezni, hogy mutálni kezdtek volna, és át kellett metszeni az ondóvezetéket. Ennek következményeképpen a másodlagos nemi jelleg nem fejlődött ki. Néha ugyanezt a hatást a herék elkötésével vagy eltávolításával érték el. Mivel az ádámcsutka nem alakult ki, a fiúknak magas maradt a hangjuk. De a testük normális méretűre nőtt. Az izomzatuk és a tüdejük olyan lett, mint egy felnőtt férfié. Rendkívül szélessé vált a hangterjedelmük: megszakítás nélkül tudtak a nagyon mély regiszterből a legmagasabb hangokra átugrani. Erre a kontratenorok nem képesek. Ők minden értelemben férfiak. Specialitásuk a falzetthang, amely egy különleges éneklési technika eredménye.

RD: Honnan tudhatjuk, milyen volt az igazi kasztrált hang?
CB: Az egyik legutolsó kasztrált énekestől fennmaradt egy hangfelvétel, amely a Sixtus-kápolnában készült. A hangja, akár egy nőé. Ez adta az önbizalmamat, hogy e művek előadása a lehetőségeim határain belül marad.

A nagyobb nehézséget az okozta, hogy ezek a darabok olyan énekeseknek íródtak, akik női hangon, de férfitestben énekeltek. Mit jelentett ez számomra? Nos, le kellett küzdenem a természetet! (nevet) De az, hogy sikerült túllépnem a korlátaimon, fantasztikus élményt jelentett.

Vote it up
102
Tetszett?Szavazzon rá!