A fenyő, amely megcsapolja a felhőket

Tenerife vulkanikus lejtőin a hatalmas kanári fenyő sajátos módon „szerez” vizet magának

Kapcsolódó cikkek

Néhány kilométerrel távolabb banánültetvények fürdenek a napsütésben. Itt azonban, ahogy az ember a magasabban fekvő erdőkbe ér, esni kezd az eső. Finoman szitáló, ködös eső vibrál a fényben, tűlevelek friss illatát terjeszti a hűs levegőben. Ez az eső nem az égből hullik, ez a fenyőktől jön.

A kanári fenyő (Pinus canariensis) őshonos fa. Vagyis évezredeken át a környezetével folyamatos kölcsönhatásban fejlődött egyedi fajjá. A kanári fenyő a világ sok helyén megtalálható, ahol elsősorban díszítő céllal ültették – például olasz, spanyol és kaliforniai parkokban. De vadon csak itt, Tenerifén és a Kanári-szigetcsoport más szigetein él.

A fenyőerdők széles sávban veszik körül a Teide vulkánt, amely hófödte csúcsával ennek a napos nyaralószigetnek a közepén emelkedik. A fenyő 800–2000 méterrel a tengerszint felett lévő területeken nő. Ez a fa itt „született”. Ilyen környezetben nőtt és fejlődött, hogy az élet egymással összefüggő és együttműködő rendszereibe illeszkedjék. S hogy milyen jól tölti be a szerepét, arra csak akkor derült fény, amikor már közel állt a pusztuláshoz.
 

Nem nehéz megérteni, hogy a Kanári-szigetek első lakói miért tartották olyan nagy becsben, miután felfedezték ennek a fenyőnek a tulajdonságait. Más fenyő nem nő ilyen magasra. Az eddig mért legnagyobb magasság megközelítette a 60 métert. Az öreg fák vastagsága a tölgyfáéval vetekszik – körméretük 3 méter vagy több is lehet. A kanári fenyő fája kemény, sötét, és olyan tömör, hogy ha egy darabját vízbe teszik, nyomban elsüllyed. Az erdőt még az ismétlődő erdőtüzek se képesek elpusztítani. A tűz pusztításának helyszínén maradt koromfekete facsonkok hamarosan új hajtásokat növesztenek, egyenesen a törzsből. A kéreg ugyanis, amely kemény és több réteg vastag, megvédi a fa belsejét. A fák néhány évig zöld üvegmosó keféhez hasonlítanak, de aztán a hajtásokból ágakat fejlesztenek, és visszanyerik a koronájukat.

Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező fa persze igen keresett építőanyag. Miután a spanyol hódítók a szigetre léptek, a kanári fenyő és a spanyol építészek meg mesteremberek találkozásából csodálatos és jellegzetes építészeti stílus született. Tenerife északnyugati felén, a magasan fekvő kisvárosban, Orotavában szép, ápolt régi házak szegélyezik a hegyre fölkapaszkodó keskeny utcákat. A kanári fenyő sötétbarna fájából készült jellegzetes erkélyek rafinált virág- és levélmintás díszítését bizonnyal évek munkája volt kifaragni. A tetőpárkány jócskán az erkélyek fölé nyúlik, árnyékot adva a lakóknak.

Noha a stílus a bhutáni templomépítészetre emlékeztet, mégis eredeti kanári-szigeteki. A házak az 1600-as években épültek, s noha a felhasznált fát nem kezelték, még mindig jó állapotban van, s olykor, nagy forróságban, gyantát „könnyezik”.
 

Kanári fenyőkDe a fenyőket nem csupán azért vágták ki, hogy csodálatos erkélyeket készítsenek belőlük. A fenyő- és a valamivel lejjebb tenyésző babérerdőket azért irtották, hogy bútort, padlózatot csináljanak, tüzelőanyaghoz jussanak, és a fát minden egyébre felhasználják, amire csak alkalmas.

Elsőnek a babérerdők pusztultak ki, mert olyan területen nőttek, amelyre mezőgazdasági művelés céljából szükség volt. Hatalmas cukornádültetvények létesültek, amelyek az erdőktől elhódított földeken húzódtak. De ahogy a lakosság szaporodott, a földeken inkább burgonyát, szőlőt, banánt és citrusféléket kezdtek termeszteni – minden olyan növényt, amely emberi tápláléknak alkalmas volt.

Idővel a babérerdők és a nagy kiterjedésű fenyőerdők egyaránt kipusztultak a szigeten. Eleinte senki nem értette, miért csappantak meg ezzel párhuzamosan a sziget vízforrásai. Az idő múlásával azután a döntéshozók felfigyeltek arra, mit mesélnek a falvakban élő emberek a fákról. Voltak bizonyos fák, ezeket arboles fuentesnek – forrásfáknak – hívták, melyekről széltében-hosszában tudható volt, hogy tiszta, iható vizet adnak. Történetek keringtek fenyőkről, amelyek „megcsapolták” a felhőket. Most, amikor a friss víz már nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségben a szigeten, rájöttek, hogy valamiféle kapcsolat van a fenyők és a víz között. Azzal, hogy a fák jó részét kivágták, a víz mennyisége is jelentősen megcsappant. Az elvégzett vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy az erdő talaja hússzor több esővizet szív magába, mint a lombkoronán kívül eső talaj.

Megszületett a terv: meg kell menteni, ami még megmenthető. Nemzetközi hírű biológusokat kértek fel, vessék latba szakértelmüket, hogy Tenerife visszakaphassa az erdőit.

A szakértők többet tudtak a fákról, mint Tenerife lakói. Ismertek olyan fenyőfajokat, amelyek sokkal gyorsabban nőnek, mint a kanári fenyő, ennek ugyanis rendkívül hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy keménnyé és tömörré váljék. Kaliforniai Monterey-fenyő- (Pinus radiate) csemetéket hozattak be és telepítettek nagy mennyiségben. A távoli vulkanikus szigeten még erdei fenyőt (Pinus sylvestris) is ültettek, abban a reményben, hogy a meleg éghajlaton majd gyorsan nő.

Ha fatelepítésről van szó, időbe telik, amíg kiderül, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy kellett volna. Még a gyorsan növő fajoknál is éveket vesz igénybe, mire a végső méret teljesen kifejlődik. Sok-sok év elteltével lehetett tehát csak bizonyossággal megállapítani, hogy a csemeték ültetése nem járt sikerrel. A vízkészlet ugyanis nem nőtt. Az új fák nem voltak „forrásfák”. A források nem kaptak utánpótlást, mint korábban.
 

Ma már tudjuk, hogy a kanári fenyőnek olyan egyedi tulajdonságai vannak, amelyek képessé teszik arra, hogy vízkészleteket hozzon létre azon a helyen, amelyhez alkalmazkodott. Egyrészt magas, jóval magasabb, mint a betelepített fenyők. De mindenekelőtt van egy olyan tulajdonsága, amely rögtön szembe tűnik mindenkinek, aki Tenerifén egy fenyőerdőbe ér: hosszú, finom tűlevelei vannak.

A kanári fenyő tűlevelei hármas csoportokban helyezkednek el, s egyenként 20-30 centiméter hosszúak. Méltóságteljes megjelenést kölcsönöznek az erdőnek, amely más tűlevelűek esetén nem igazán jellemző. A fák nagyon mutatósak, különösen amikor virágoznak – mert igen, a fenyők is virágoznak. A narancssárgás-barnás hím virágok a hajtások csúcsán ülnek, onnan szórják szét termékeny, sárga pollenjüket, ha egy szélfuvallat, egy kéz vagy egy madár megérinti őket. Az egyes virágok csúcsából fejlődik ki az adott év új hajtása – egy kis, hegyes, zöld pamacs.

A fa hosszú, hármas tűleveleivel felveszi a nedvességet a felhőkből, amelyek azon a magasságon találhatók. A partról felnézve a felhők tömött fehér gyűrűnek tűnnek a vulkáni hegyek körül. Felülről nézve felhőkből álló tavaknak látszanak.

A felhők nem mindig szabadulnak meg a bennük lévő nedvességtől. A kanári fenyők évezredeken át azért fejlődtek ki, hogy nedvességet szívjanak el a felhőktől. A hosszú leveleiken lecsapódó pára a tűlevelek erezetében végigfutva végül cseppenként a talajra hullik.

Így hozza létre a kanári fenyő a saját esőjét. Megcsapolja a felhőket.
 

Azzal, hogy a felhőkből ilyen módon vizet vesz fel, a fenyő nem csupán a saját gyökereinek juttat vizet. Hosszú tűlevelei segítségével olyan hatékonyan gyűjti össze a nedvességet, hogy az mélyen lejut a talajba, majd onnan föld alatti vízvezető csatornákon át tovább. Az így összegyűlő víz élteti a növényeket, ivóvízként szolgál állatoknak, sőt az embereknek is.

Ma már mindez világos. És a felismerés még idejében jött. Ez a felfedezés Tenerifén szokatlanul józan fogadtatásra talált. Ma már egyértelmű, hogy kifejezetten kanári fenyőkre van szükség ahhoz, hogy a természet megbillent egyensúlya helyreálljon. Annak érdekében, hogy biztosítsák egy másik őshonos faj, a kék pinty (más néven kanári-szigeteki pinty) életben maradását, mely a kanári fenyő magvaival táplálkozik – és minden más fajét is, amelyeknek túlélése a fenyők által gyűjtött édesvíztől függ –, az egyetemek, gazdálkodók és különféle közösségek egymással példaszerűen együttműködve állítják helyre a fenyőerdőket. A cél nincs már messze, noha a fák többsége még elég fiatal.

Minden évben nagy területeket ültetnek be kanári fenyővel. A szigeten két faiskola működik, elsődleges feladatuk az, hogy kanárifenyő-csemetéket neveljenek. A már létező erdőkben bárki meggyőződhet arról, hogy milyen sok új hajtás bukkan elő a földből a fenyők új nemzedékeinek előhírnökeként. A világ állapotán elgondolkozva az ember nem kevés vigaszt meríthet a kanári fenyő sikertörténetéből.

Gran Canarián, a szomszédos szigeten, amely Teneriféről a párás levegőben jól látható, a fenyő számára kevésbé jók a körülmények. Ott a szervezés más, nem működik a tenerifeihez hasonló elképzelés. A kivágott erdők helyére nem telepítettek újakat.

Nem lenne lehetséges, hogy Teneriféről csemetéket küldjenek Gran Canariára, és így segítsék ott az erdők újratelepítését?

A válasz egyértelmű nem, derül ki, amikor egy szakemberhez fordulok a La Laguna Egyetem Ökológiai Intézetében. A szigetek nem küldenek egymásnak csemetéket. Még a Tenerife északi részén nevelt csemetéket is kizárólag a sziget északi részén nevelik és ültetik el, míg a sziget déli részén működő faiskolából csak a déli régióba szállítanak. A sziget egyik oldaláról a másikra sem szállítanak fácskákat. Nagyon komolyan kell ugyanis venni, hogy a természet felbecsülhetetlen szerepet játszik abban, hogy a fák képesek alkalmazkodni a környezethez, ahol felnőttek. Darwin tanainak ennél fényesebb igazolását keresve sem találhatnánk.

Ha a fákat és az erdőket végül sikerül megmenteni, érthető módon a megóvásuk lesz a legfontosabb szempont. Tenerifén ma is épülnek gyönyörű házak sötétbarna, faragott faerkélyekkel. De közelebbről szemlélve kiderül, hogy a barna színt festék adja. Ma a szigeten nem vágnak ki fenyőt, hacsak nem veszélyeztet közvetlenül egy házat vagy utat. Ha valaki a saját birtokán akar kivágni egy fenyőt, ahhoz is engedélyt kell szereznie, amelyet nem kap meg automatikusan.

Honnan szerzik be akkor a szükséges famennyiséget? – Az emberek azt hiszik, hogy Afrikából importáljuk a fát, és hogy egyszerűen átttelepítettük oda a problémánkat – mondja José Ramón Arévalo Sierra, a La Laguna Egyetem ökológiaprofesszora.

De ez nem igaz. A Tenerifére behozatott faszállítmányok mindegyikének hivatalos engedélye van. Kizárólag erdőgazdálkodásból származó fát vásárolnak, például Kanadából és Svédországból. – Sehol a világon nem akarunk elpusztítani élő erdőket.

Az élet fájára gondolok, miközben Tenerife egyik magas fája alatt állok. Ez a fa a Vila Flor nevű falutól északra, az út mentén áll. Ötvenhat méter magas, közel akkora, amilyen magasra egy kanári fenyő csak nőhet, és amikor feltekintek két ágra, amelyek a fejem felett összenőttek, a szerény 176 centis magasságból úgy látszik, mintha a fa eltűnne az égben.

Odafent, a magasban a fa vizet gyűjt magának és minden élő teremtménynek, aki idelent szomjazik. Eszembe jut, miként továbbítja az összegyűjtött nedvességet a föld alatti forrásokhoz. És a kék pintyre gondolok, amely a lombok között repked, noha tisztán nem láthatom. Meg az összes láthatatlan élőlényre, amelyek a durva, vastag kéregben élnek.

A Yggdrasil, más néven világfa, mely a világ oly sok ősi vallásának közös eleme, hirtelen szinte kézzel fogható valósággá válik. Igen, a világfa az, amely alatt állok, az élet fája, amelyet figyelek.

Vote it up
288
Tetszett?Szavazzon rá!