A folyami tök legendája

Hogyan kerekedik egy véletlen balesetből egy varázslatos mese?

Kapcsolódó cikkek

 

The other day, shortly before Halloween, pumpkins were bobbing in the river behind my house. I later learned that they had fallen from a truck as it rumbled over the small bridge just upriver.

I had gone out to the riverbank for a quiet moment before leaving for work. The mist slowly lifted, revealing the orange globes bumping against the shore. I watched them for quite a while, as if there were something more they could show me. But the mere fact of pumpkins in the river was remarkable enough. I headed for the university, yet I couldn’t get them off my mind.

As I lectured on the basics of ecology, my thoughts constantly jolted back to the pumpkins. I came precariously close to giggling. When one is teaching, however, control is everything, so I persisted in describing how animals and plants are physically and behaviorally adapted to their environments. Then I was jolted again.

Here I was explaining why the snowshoe hare’s fur turns white in a winter landscape, and I had pumpkins bobbing in the river behind my house. I felt the strangest need to get back to them.

I drove home with a special urgency at the end of the workday. Relief didn’t come until I saw the pumpkins safe by the riverbank.

As I turned to go into my house, I was greeted by the boy next door who had come over for a visit. Actually, eight-year-old Russell had moped over. I had never seen him so sad. The problem was that “all the kids” had jack-o’-lanterns for Halloween. Except for him. His mother hadn’t yet bought him one.

“Russell,” I said, bending low, “your friends have field pumpkins.” I could get him something far more special.

Russell cocked his head to the side. “What?”

“A river pumpkin,” I whispered.

After embellishing the story a bit with the growing habits of such pumpkins, and explaining why they migrate downriver in the fall, I turned Russell toward the river and pointed. He was astonished. We clambered into my canoe and within a couple of minutes the canoe was among the pumpkins. Russell grabbed hold of a big one and we sailed home with our bounty.

I watched as Russell, now grinning, stumbled out of the canoe and up the riverbank. I followed at a distance as he staggered up his front walk, struggling with his pumpkin. His mother came out of the house, hands on hips, obviously ready to reprimand. “Where did you get that?” she demanded.

Russell told the story of the river pumpkins word for word as it had been given to him. But the part about the migratory habits was too much for his mother. There are times when a legend related by one person must be sworn to by another. “Mighty fine river pumpkin you’ve got there, Russ,” I said, as I came up behind him.

The mother questioned, “A river pumpkin?”

“I have five myself,” I said. “Easier to carve. Better than a field pumpkin.” I pointed to the river, and Russell’s mom saw the remaining pumpkins bobbing for recognition.

That night a jack-o’-lantern flared in the window of Russell’s house. And it had stories to tell.

A napokban, nem sokkal mindenszentek előtt, sütőtökök úsztak a házam mögötti folyó vizén. Mint később megtudtam, egy teherautóról potyogtak le, mely a folyó felső folyásánál lévő kis hídon dübörgött át.

Munkába menet még kimentem a folyópartra, hogy ott egy percig csendben elidőzzek. A pára lassanként fölszállt, s így láthatóvá váltak a partnak ütődő, narancsszínű gömbök. Elnézegettem őket egy darabig, mintha tartogatnának még valami mást is számomra, de a vízen úszó sütőtökök látványa már önmagában méltó volt a figyelemre. Útban az egyetem felé se tudtam kiverni a fejemből.

Miközben ökológiai alapismeretekről tartottam előadást, örökké a tökökön járt az eszem. Kevés híja volt, hogy kitört belőlem a kacagás. A tanári pályának azonban fontos eleme az önfegyelem, úgyhogy én rendületlenül magyaráztam tovább, miként alkalmazkodnak környezetükhöz az állatok és a növények külsejükben és viselkedésükben. Aztán megint eszembe villantak a sütőtökök.

Lám, én lelkesen mesélem, hogyan fehéredik ki télire a havasi nyúl bundája, miközben a házam mögött tökök úszkálnak a folyó vizén. Furcsa késztetést éreztem, hogy újra megnézzem őket.

Munka után a szokottnál jobban siettem haza. Csak akkor lélegeztem föl, amikor láttam, hogy a tökök ott vannak épségben a part mentén.

Már befordultam a házhoz, amikor a látogatóba érkezett szomszéd kisfiú köszönt rám. A nyolcéves Russellt épp a bánat emésztette. Ilyen szomorúnak még sose láttam. Az volt a baj, hogy „minden gyerek” kapott már töklámpást mindenszentekre, csak ő nem. Neki még nem vett a mamája.

– Russell – mondtam lehajolva hozzá –, a barátaid mind mezei tököt kaptak. – Valami sokkal különlegesebbet kínáltam föl neki.

Russell tágra nyílt szemmel nézett rám: – Micsodát?

– Folyami tököt – súgtam a fülébe.

Miután a történetet kissé kikerekítve elmagyaráztam, hol teremnek az ilyen tökök, és hogy ősszel miért vándorolnak lefelé a folyón, odafordítottam Russellt, és rájuk mutattam. Elképedt. Beszálltunk a kenumba, és pár perc múltán már körülöttünk úszkáltak a tökök. Russell kihalászott magának egy jókorát, majd a zsákmánnyal együtt eveztünk vissza.

Figyeltem Russellt, aki immár fülig érő szájjal kászálódott ki a partra a kenuból. Némi távolságot tartva mentem utána, ahogy a tököt cipelve kaptatott föl a házukhoz vezető úton. A mamája csípőre tett kézzel lépett ki az ajtón, szemmel láthatóan dorgálásra készült. – Ezt meg honnan szerezted? – kérdezte.

Russell szóról szóra úgy mondta el a folyami tökök történetét, ahogy tőlem hallotta. De a vándorlási szokásaikra vonatkozó rész már túl sok volt a mamájának. Megesik, hogy az ember egyik meséjét egy másikkal kell alátámasztania. – Nahát, Russ, milyen csodaszép folyami tököt szereztél! – mondtam, ahogy utolértem.

A mama rákérdezett: – Folyami tököt?

– Nekem öt van – feleltem. – Könnyebb kivájni. Jobb, mint a mezei tök. – A folyó felé mutattam, és Russell mamája látta is a bizonyságul szolgáló többi tököt.

Aznap este töklámpás világított Russellék ablakában. Volt miről mesélnie.

Vote it up
9
Tetszett?Szavazzon rá!