A gázoló nyomában

Húsz rendőr, 1500 munkaóra és egy festékszemcse kellett hozzá, de végül elkapták a cserbenhagyót

Megjelent: 2010. szeptember

Kapcsolódó cikkek

2007. október 6, 19 óra. Ahogy Margaret Hull körbepillantott a Capilano Heights nevű kínai étteremben, összeszorult a gyomra. Hol lehet Doug, a férje? Kitette a kocsiból az észak-vancouveri étterem bejárata előtt, ahol két házaspárral – Knightékkal és McNeillékkel volt találkozójuk –, aztán továbbhajtott, hogy parkolóhelyet keressen. Ezen a hűvös, nyirkos estén a mindig figyelmes Doug nem szerette volna, hogy felesége az esőben gyalogoljon.

Körülbelül tíz perc múlva, Mike Knight úgy döntött, hogy megkeresi Dougot. Mike, akit harmincéves barátság fűzött Doughoz, egyúttal a család háziorvosa is volt. Tudta, hogy a 77 éves Dougnak szívproblémája van, s attól tartott, esetleg szívroham érte, és összeesett valahol. Tízpercnyi eredménytelen keresgélés után Mike visszatért az étterembe, azt remélve, hogy addigra barátja is ott lesz, azonban nem volt ott.

Másodszorra Stuart McNeill-lel együtt indult Doug keresésére. Egy fehér minifurgon mellett mentek el éppen, amikor Mike nyöszörgést hallott. Lenézett, és meglátta Dougot, a férfi lába természetellenes szögben meredt fölfelé. – Elütötték. Stu, hívd a 911-et!

Miközben Stuart visszaszaladt az étterembe telefonálni, Mike lehajolt, hogy megvizsgálja barátját. – Doug – mondta –, Mike vagyok. Szorítsd meg a kezem, ha értesz.

Doug nem szólt semmit, de megszorította Mike kezét. – Doug – folytatta Mike –, csúnyán megsérültél. Ki kell hogy húzzalak. Ott lent nem tudok hozzád férni.

Mike levette a zakóját, és Doug feje alá csúsztatta. – Ez most fájni fog, öregfiú – mondta. – Szorítsd meg a kezem, ha mehet.

Doug ismét megszorította Mike kezét.

Mike kihúzta Dougot a furgon hátsó része alól. Ekkor pillantotta meg a férfi koponyáján tátongó sebet. Hosszú orvosi praxisa során még sohasem látott ehhez foghatót.

A rendőrség és a mentő perceken belül megérkezett. Margaret Mike kocsijában követte őket a kórházba. Mire odaért, Doug már halott volt. A férje 56 évi házasság után cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Még csak el sem búcsúzhatott tőle.

Október 6., 20.45. Gerry Desaulniers tizedesnek szabadnapja volt, mégis kiment a baleset helyszínére. Tapasztalatból tudta, mennyi szenvedést okozhat egy ilyen tragédia a családoknak. A szülei egy súlyos balesetben kis híján életüket vesztették még az ő születése előtt, és az édesanyja egy életre megrokkant. Tizenkilenc éves rendőri szolgálata során Desaulniers a deformálódott fémdarabok és egyéb baleseti törmelékek szakértő vallatójává vált.

Leguggolt, és elemlámpája fényénél centiméterről centiméterre átvizsgálta a nedves aszfaltot. Nem talált csúszásra utaló keréknyomokat, ahhoz túl sok volt a víz az úton. De azért bőven akadt bizonyíték: Hull törött karórája, hallókészülékének füldugója, a szemüvege, egy cipő, a kulcsai, egy műanyagdarabka, ami az autóról is származhatott, és egy csomó vörös festékszemcse. A festékszemcséket és a műanyagot az RCMP (a Kanadai Királyi Lovasrendőrség) edmontoni bűnügyi laborjába küldték a gépkocsi márkájának és típusának azonosításához.

Desaulniers pontosan megjelölte Hull holmijainak elhelyezkedését, hogy ki lehessen következtetni, hol ütötték el. Aztán meghatározta, milyen messzire repítette Hullt az ütközés. Ezekből a mérésekből később baleset-rekonstrukciós képletek segítségével ki tudta számítani, milyen sebességgel haladt a jármű, amikor elgázolta Észak-Vancouver régi lakosát.

Hajnali 3.05-kor hagyta el Desaulniers a helyszínt. Úgy tűnt, nem lesz könnyű megoldani az esetet: a gázolásnak nem voltak szemtanúi.

Október 7. Az RCMP sajtóközleményben kért segítséget egy piros színű gépkocsi felkutatásához, amely feltehetően részese volt egy halálos kimenetelű, cserbenhagyásos balesetnek Észak-Vancouverben. Az információkat közvetlenül az RCMP számán, illetve a névtelen bejelentéseket fogadó bűnmegelőzési hívószámon várták.

Október 11., Edmonton. Denis Laflèche, az RCMP bűnügyi laboratóriumának vezetője egy Fourier-transzformációs infravörös spektrométerrel megvizsgálta a festékszemcséket. Ezzel az eszközzel meghatározható a különböző festékrétegek vegyi összetétele. Az eredményt összevetette azzal a nemzetközi adatbázissal, amelyben az 1960-as évektől napjainkig minden autófesték paraméterei szerepelnek. A festék kémiai ismérvei alapján a vétkes gépkocsi egy 1998 végén vagy még később gyártott Toyota lehetett: egy Corolla, Matrix, Solara vagy Tacoma; esetleg egy Lexus RX300, Chevrolet Prizm vagy Pontiac Vibe. Az autó valószínűleg az ontariói Cambridge-ben vagy a kaliforniai Fremontban készült.

Desaulniers és kollégái több mint 18, sérült autókkal kapcsolatos bejelentést nyomoztak le. Olyan járműveket kerestek, amelyek orrán friss sérülések és gázolásra utaló jelek voltak láthatók. Egy észak-vancouveri autókarosszéria javító műhely egy horpadásos kocsiról értesítette a rendőrséget, de kiderült, hogy arra egy meghibásodott garázsajtó zuhant rá. Valaki egy nyugat-westminsteri parkolóhelyen álló megrongálódott furgonról számolt be, de a kocsi nem az orrán sérült meg. Amikor a vancouveri rendőrség talált egy sikátorban heverő piros motorháztetőt, Desaulniers arra gondolt, talán a sofőr próbált megszabadulni a bizonyítéktól, de a tető nem a megfelelő típusú járműhöz tartozott.

A vizsgálat elakadt, ezért bevonták a civil ruhás detektívekből verbuvált Súlyos Bűnügyek Egységét, még mielőtt a nyom kihűlt volna. Greg Mainman őrmestert és Paul Duffy tizedest bízták meg az eset felderítésével.

Október 17. Fordulat következett be: egy névtelen bejelentő hívta a tanúvonalat, és megadta az Avtar Dhaliwal nevet és egy Toyota Corolla autómárkát. A hír hallatán Desaulniers belebokszolt a levegőbe és felkiáltott: – Igen!

De ez még nem volt elegendő az előállításhoz, hiszen semmi sem bizonyította, hogy Dhaliwal vezetett, vagy éppen ez az autó gázolt.

Mainman kikereste Dhaliwal nevét a PRIME-ban, amely a brit columbiai rendőrségi adatkezelő rendszer rövidítése. A rendszerben minden olyan személy megtalálható, akiknek – akár gyanúsítottként, akár tanúként – akadt már dolguk a rendőrséggel. Dhaliwal neve és mobilszáma szerepelt az adatbázisban – valamint némi információ a bátyjáról. Duffy utánanézett Dhaliwal telefonszámának, és megtudta, hogy a Rogers előfizetője. A szolgáltató megadta az általa nyilvántartott adatokat, többek között egy surrey-i lakcímet. Vajon ez a surrey-i lakos harminc kilométert autózott Észak-Vancouverig a baleset estéjén? Ez az információ a mobiltelefonból is kideríthető. Amikor a telefont használják, jeleket küld a hozzá legközelebb eső átjátszótoronyhoz. Ezek alapján meghatározható a készülék mozgása.

Mainman bemutatási parancsot kért Dhaliwal telefonjának lenyomozásához. A bemutatási parancs intézménye 2004 óta működik a kanadai jogrendszerben, kötelezhet egy harmadik felet, például egy üzleti vállalkozást arra, hogy speciális adatokat, például telefonos vagy banki tranzakciók nyilvántartását bocsássa a rendőrség rendelkezésére. A Rogerstől kapott információk szerint a baleset estéjén 19.04-kor Dhaliwal telefonja egy az észak-vancouveri Capilano Road végében található átjátszótoronyba „jelzett be”, ami körülbelül tízpercnyire van a Capilano Heights nevű kínai étteremtől. A készülék tehát a környéken volt. A telefontanú bejelentése egyre hihetőbbnek tűnt. De még ez sem volt elég Dhaliwal vád alá helyezéséhez. Hiszen a telefont kölcsön is kérhette tőle valaki.

Október 21. Duffy és Mainman Dhaliwal surrey-i lakásához hajtott, de nem találtak ott piros autót. Elhatározták, hogy körülnéznek a báty házánál is. Amikor odaértek, alig hittek a szemüknek: egy 1999-es piros színű Toyota Corollát pillantottak meg. A nyomozás ettől nagyot lendült előre. Az autón nem látszott sérülés, és kiderítették, hogy a Brit Columbiai Biztosító Társaság sem kapott értesítést arról, hogy a kocsi balesetet szenvedett volna a közelmúltban.

Duffy pár nap múlva hivatalos végzéssel tért vissza, amely felhatalmazta, hogy mintát vegyen az autó festékéből. Követte a Toyotát egy orvosi rendelőhöz, s miközben a vezető bement, a nyomozó némi festéket kapart le a karosszériáról. Négy nappal később az edmontoni labor jelentette, hogy két festékszemcse megegyezett a baleset helyszínén találtakkal. Tehát megvolt a gázoló jármű. Most már csak azt kellett bebizonyítani, hogy Dhaliwal ült a volánnál a Hull halálát okozó gázolás időpontjában.

Október 27. Jason Pole rendőr megkezdte Dhaliwal mobilhívás-listájának ellenőrzését. Felfedezte, hogy október 1. és 17. között a gyanúsított gyakran hívta a Royal Bank egyik telefonszámát. Ha a rendőrség betekintést nyerhet Dhaliwal banki nyilvántartásába, az számos értékes információ forrása lehet. Pole beszámolt felfedezéséről Mainmannek.

Október 29. Kora délután az észak-vancouveri RCMP munkatársai követték Dhaliwalt egy surrey-i benzinkúthoz, és megfigyelték, ahogy tankol.

Október 30. Egy rendőr felkereste a benzinkút vezetőjét, és elkérte tőle az előző napi banki tranzakciók másolatát. Csupán két tranzakció történt Dhaliwal tankolásának időpontjában. Az egyiknél egy, a Royal Bank által kiadott kártya számát használták. Mainman bírói felhatalmazást kért, hogy hozzáférhessen az adott bankkártyához tartozó folyószámlához és tranzakciókhoz.

November 15. Mainman 154 banki tranzakciót fésült át abban a reményben, hogy rátalál egy autókarosszéria-javító műhely számlájára. De nem volt szerencséje. Mindazonáltal hasznos értesülésekre bukkant. Két fontos tranzakció történt október 6-án este, mindkettő Surrey-ben: az egyik 17.33-kor egy benzinkútnál, a másik 20.45-kor egy autós pénzkiadó automatánál. Döntő szempont, hogy mindkét helyen működött biztonsági kamera.

Mainman még aznap elkérte mindkét helyről a felvételeket, amelyeken látni lehetett Dhaliwalt, amint a piros Toyotát vezeti – ezzel bizonyítást nyert, hogy a gyanúsított a baleset előtt és után a kocsi volánjánál ült. Mégis, a kirakósból hiányzott egy darab: a megdönthetetlen bizonyíték, hogy a baleset idején is ő vezette a gépkocsit. Szerencsére a filmfelvétel esélyt nyújtott a hiányzó adat megszerzésére: az autóban három nő is ült – lehetséges szemtanúk. Ez óriási! – gondolta Mainman.

A nők azonosítása fáradságos munkát igényelt. Végül Brian Sauvé, az észak-vancouveri osztag rendőre észrevett egy nőt Dhaliwallal, aki hasonlított a felvételen szereplők egyikére. A rendőrök hazáig követték, majd a lakcíme alapján sikerült megállapítaniuk az illető nevét és mobilszámát. Az mobiltornyok adatainak elemzése megerősítette, hogy a nő telefonját a Dhaliwal által vezetett autóból használták október 6-án este. Újabb bemutatási parancs alapján a rendőrség a készülék híváslistájából megállapíthatta, kikkel állt rendszeres kapcsolatban a nő. Újabb házakat és személyeket vontak megfigyelés alá, mígnem ráakadtak még egy nőre a biztonsági kamera felvételén szereplők közül. Végül, két hónap elteltével meglett a két tanú, s Mainman és Duffy elhatározta, hogy letartóztatják Dhaliwalt.

2008. január 11. A rajtaütés napja: Dhaliwalt 15 óra 59 perckor fogták el. Körülbelül ugyanebben az időben csaptak le a két tanúra is, akik elismerték, hogy az autóban ültek, amikor Dhaliwal elgázolta Hullt. 17 órakor a rendőrök házkutatási paranccsal bementek Dhaliwal házába, ahol megtalálták azokat a ruhadarabokat, amelyeket a baleset estéjén viselt. Desaulniers további vizsgálat céljából lefoglalta a piros Toyotát.

2008. december 19. Dhaliwal bűnösnek vallotta magát abban, hogy elgázolta Douglas Hullt, és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott a baleset helyszínéről. Az, hogy a tanúk részletesen beszámoltak az október 6-a estéjén történtekről, nagyban megkönnyítette a rendőrök számára a beismerő vallomás megszerzését. A 24 éves nőtlen kamionsofőrt hat hónapi börtönbüntetésre ítélték, és három évre eltiltották a gépkocsivezetéstől.
 

Az ügyön négy hónapon át 1500 órát dolgozó húsz rendőr számára a nyomozás kielégítő véget ért. – Az áldozat teljesen vétlen volt, az eset sok embert felkavart. Valamennyien azt akartuk, hogy a család megbékélhessen – mondta Sauvé közrendőr.

Vote it up
282
Tetszett?Szavazzon rá!