A gondoskodó

Ranjith Kumar Prabhakaran szeretné, ha a kapzsiságot és önzést a közösségi érzés és az egymás iránti szeretet váltaná fel

Hämeenlinna város piacterén sokan üdvözlik az indiai születésű Ranjith Kumar Prabhakarant (40). A városban szinte mindenki ismeri, mert 2009-ben őt választották meg Hämeenlinna legderűsebb polgárának, 2013-ban pedig az év bevándorlójának Finnországban. Tagja a városi önkormányzatnak is, ahol már a második ciklusát tölti.

A testület tagjai közül kevesen tudják kimondani a vezetéknevét, ezért a barátai a kedveskedő Raparperi („rebarbara” finnül) becenéven szólítják.

Tizenhárom évvel ezelőtt bizony Ranjith első óvatos lépései Finnországban sokkal nehezebbek voltak, a szó szoros értelmében. 2001 karácsonyán életében először utazott repülőgépen, és havat sem látott még azelőtt. – Féltem a földet éréstől, mert az egész leszállópályát hó borította – mondja Ranjith. – Amikor kiléptem a repülőgépből, megcsúsztam, és azonnal elestem.

Aznap érkezett meg a sötét Hämeenlinna városba, ahol mínusz 25 fok volt a hőmérséklet. A szerelem hozta őt Finnországba, miután megismerkedett Minna Eklöffel, későbbi feleségével, aki Indiában nyaralt az édesanyjával. – Amikor összeházasodtunk, úgy terveztük, hogy az év egy részét Indiában, a másikat itt, Hämeenlinnában töltjük – mondja Ranjith. – 2002-ben azonban Minna betegeskedett, ezért úgy döntöttem, Finnországban maradok.

Az átköltözés az indiai nagyvárosból, Kocsinból a kis településre, Hämeenlinnába kulturális sokként érte, és a finn mentalitás nem könnyítette meg a dolgát. – Nagyon furcsa volt, hogy az emberek nem üdvözlik egymást, nem beszélgetnek – mondja Ranjith. – Hosszú ideig tartott, mire megértettem, hogy a finneknél ez udvariasság, nem háborgatják mások magánszféráját.

Ranjith Indiában gyógyszerismertetői munkát végzett, anyagi biztonságban élt. Amikor 27 évesen új életet kezdett Hämeenlinnában, még a nyelvet sem tudta. – Először is elvégeztem egy három hónapos nyelvtanfolyamot – emlékezik vissza Ranjith. – Közben elkezdtem bogyós gyümölcsöket és kézművestermékeket árulni a piacon, mert nem akartam munkanélküli-segélyen élni. Nyáron epret szedtem. Sokkal jobban éreztem magam úgy, hogy pénzt kerestem, mint ha a társadalombiztosításra hagyatkoztam volna.

Szakképző tanfolyamokra járt, s eközben az érdeklődése az idősgondozás felé fordult. Az indiai kultúrának szerves része az idős rokonok gondozása, és Finnországban is megismerkedett néhány idős emberrel.

– Kedvelem az idős embereket, mert az elfoglalt fiatalokkal ellentétben nekik mindig van idejük beszélgetni és odafigyelni – mondja Ranjith. – Nagyon élveztük a feleségem nyolcvanöt éves nagymamájának társaságát. Sokat kártyáztunk, és finnül is tanított engem.

Ranjithot felvették ápológyakornoki képzésre, holott akkor még nem beszélt jól finnül. Egy gondozási központban talált állást, amelyben nagyon szerették, mert sokat beszélgetett, viccelődött a bentlakókkal, felolvasott nekik az újságból. Szabadidejében bevándorlótársaiból csoportot alakított, akik rendszeresen sétáltatták az otthon lakóit. Szervezett egy adománygyűjtő kampányt is, amelynek keretében a támogatóktól beérkezett festmények eladásából gyűjtött pénzt a helyi hospice-szolgálat.

Nem sokkal később a népszerű ápoló és aktivista már a város nyilvánossága előtt is szót emelt az idősgondozás és az idősek megbecsülése érdekében. Az emberek felfigyeltek Ranjithra. Határozottan kiállt a finn „jóléti állam” mellett, s 2008-ban a finnországi Szociáldemokrata Párt felkérte, hogy induljon a helyhatósági választásokon.

– Nem volt kidolgozott választási programom és kampányom. Csak beszélgettem az emberekkel a piactéren meg az utcán – mondja Ranjith. Beválasztották a városi tanácsba, majd 2012-ben újra nyert. A tanácsban Ranjith a gyermekek, a fiatalok, a bevándorlók és az idősek szószólója lett. A dolgok megváltoztatása a helyi politika keretei közt azonban nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.

– A 2008-as válság után egyik csökkentés a másikat érte, így leszavazták a gondozói személyzet növelésére tett összes javaslatomat. De talán sikert arat az egészségügyi pavilonok (olyan pontok üzletközpontokban és más könnyen elérhető helyeken, ahol az emberek ingyen hozzájuthatnak bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz) létesítésére vonatkozó kezdeményezésem – mondja Ranjith.

Már régóta nagyra értékeli a finn kultúrát és szokásokat. – A finnek tartózkodónak és zárkózottnak látszanak, de rendkívül becsületesek és melegszívűek. Ha megadjuk nekik a tiszteletet, megkapjuk tőlük is. Én pontosan ezt tapasztalom itt.

Vote it up
204
Tetszett?Szavazzon rá!