A gyógyító

Forradalmian új sebészeti módszerével a magyar származású dr. Pierre Foldès több ezer genitálisan megcsonkított nőnek nyújt új életet

A 34 éves Sandrine kora reggel, szorongással telve érkezik műtétjére a Párizstól 45 perces vonatútra lévő Saint-Germain-en-Laye kórházának hatalmas épületkomplexumába. Láthatóan megnyugszik, amikor az előkészítő szobában a magas, erős testalkatú, hatvanas éveiben járó férfi lágy hangon beszélni kezd hozzá. Dr. Pierre Foldès leül az ágy szélére, s még egyszer ismerteti vele a rá váró procedúrát. Délelőtt 11 órakor eltávolítja Sandrine hegeit, amelyek egy kegyetlenül durva eljárás, a női genitális csonkítás (FGM) következtében keletkeztek.

Szerte a világon nők milliói élnek együtt külső nemi szervük rituálisan végrehajtott, részleges vagy teljes eltávolításának kínzó következményeivel. Az Egyesült Államok az FGM-et lányokon és felnőtt nőkön elkövetett erőszaknak minősítette, amely nemcsak emberi jogokat sért, de „súlyosan veszélyezteti az egészséget és a testi épséget”. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az orvosilag indokolatlan FGM hosszú távú szövődményeként ismétlődő hólyag- és húgyúti fertőzés, ciszta, sőt meddőség következhet be, és fokozottan megnő a szülés alatti komplikációk, valamint a halvaszülés veszélye.

– A megcsonkított nő egész hátralévő életében szenvedésre van ítélve – mondja a megnyerő modorú, barátságos orvos, aki az általa kifejlesztett műtéti módszer segítségével eddig 15 ezer nőt gyógyított meg, visszaadva nekik az esélyt, hogy olyan életet élhessenek, ami a legtöbb nő számára magától értetődő.

Napjainkban több mint 125 millió „körülmetélt” lány és asszony él a Földön, főként Afrika és a Közel-Kelet 29 országában. Ma is minden percben öt lány esik áldozatául ennek a brutális szokásnak. A „szertartást” többnyire gyermekkorban, a 15. életév betöltése előtt végzik el, hagyományosan asszonyok, akiket a kislányok hálás szülei elhalmoznak pénzzel és különféle adományokkal. A beavatkozás eszköze gyakran egy durva kés, borotva vagy üvegcserép.

Az FGM ugyanakkor európai ügy is, amiről számos egészségügyi szakember nem vesz tudomást. Pedig az Európai Parlament adatai szerint a kontinensen 500 ezer Afrikából, Közel-Keletről vagy Ázsiából származó, de sok esetben Európában született lány és asszony szenved az FGM következményeitől. Angliában, Walesben, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Németországban a legrosszabb a helyzet. Évente 180 ezer újabb „műtétet” hajtanak végre, érzéstelenítés nélkül, gyakran fertőzésveszélyes környezetben.

A szokás pedig tovább él, holott Európa-szerte és egyre több afrikai országban is illegálisnak minősül, és az ENSZ is betiltotta.
 

Azok a közösségek, amelyek megszegik a törvényt, kultúrára és hagyományra, valamint arra hivatkoznak, hogy a tradíció – egyebek mellett – a szüzesség megőrzését és a női szexualitás féken tartását szolgálja. E nélkül, mondják, a lányok tisztátalanok lennének, feleségként pedig elfogadhatatlanok.

– Ezek közül semmi sem igaz – mondja Pierre Foldès. – Az FGM lényegében szexuális abúzus, amely a nemi erőszakhoz hasonlóan a férfi dominanciájának kényszerrel történő érvényesítése.

Foldès betegeinek 10 százalékát (1500 nőt) Franciaországban csonkították meg. Aggasztó módon egyetlen átfogó felmérés sem készült még arról, hány Európában élő lányon és asszonyon végezték el a beavatkozást Európában, illetve hányat vittek külföldre a csonkítás végrehajtásához.

– Állítólag a legtöbb genitális csonkítás külföldön történik, de tudjuk, hogy Európában is végeznek FGM-et – mondja Natalie Kontoulis, a tizenegy uniós tagállam kormányfüggetlen szervezetéből álló End FGM European Network nevű kampány brüsszeli koordinátora. – Az FGM-et gyakorló közösségek attól tartanak, hogy a hatósági ellenőrzéssel megbélyegeznék és kiközösítenék őket. Tudjuk, hogy vannak olyanok, akik azért jönnek az európai országokba, hogy elvégezzék a „szertartást” a lányokon, majd rögtön vissza is utaznak, így nehéz elfogni őket.

Minden EU-tagállamnak van valamilyen specifikus vagy általános törvénye az FGM kriminalizálására, de csupán nyolc ország vizsgálja az előfordulásának gyakoriságát.

A bűnvádi eljárások száma szánalmasan alacsony: egy sikertelen ügy az Egyesült Királyságban, egy Hollandiában, Finnországban egyetlenegy sem, és Svájcban is csak kettő. Az élen Franciaország áll negyven eljárással, amelyeknek eredményeként több mint száz, genitális csonkítást elvégző személyt, illetve azt kezdeményező szülőt ítéltek el. A kiszabható maximális büntetés 20 év, illetve 150 ezer euró.
 

Sandrine az egykori francia gyarmatról, Elefántcsontpartról származik, és mindössze hároméves volt, amikor infibulálták, vagyis a létező legdurvább FGM-et hajtották végre rajta. Nagy szeméremajkait eltávolították, hüvelynyílását pedig összevarrták, csupán apró rést hagyva, hogy a vizelet és a menstruációs váladék távozhasson.

Az infibulált nőkön felnőttkorban újra megnyitják a szeméremrést – hogy szexuális életet élhessenek vagy gyermeket hozhassanak világra –, növelve ezzel a fertőzés veszélyét.

Szerencsére Sandrine nemigen emlékszik a megalázottságra és a fájdalomra, amelyet akkor érezhetett, amikor a családtagjai szétfeszítették és leszorították a lábát. – Boldog vagyok, hogy eljöttem dr. Foldèshez, de félek is, hogy apám megtudja a dolgot – mondja. – Hallottam nőkről, akik visszatértek Elefántcsontpartra, és ismét megcsonkították őket.

Az FGM során a klitoriszt és/vagy a nagy-, illetve kisajkakat metszik ki részlegesen vagy teljesen. – Mielőtt beszélnék a betegeimnek a helyreállító műtétről, az első konzultáción finoman szóra bírom őket – magyarázza dr. Foldès. – Ez nagyon fontos. Sandrine-nak elsőre sikerült kimondania: „Engem kimetszettek.” Addig a pillanatig befalazta őt a saját némasága. Most kiadta magából a rengeteg fájdalmat, amelyet éveken át csendben hordozott. – Foldès ezután megmutatja az ép női genitáliát ábrázoló képeket, s elmagyarázza, miként végzi el a műtétet, hogy Sandrine is egészségesen nézhessen ki és egészségesen érezhessen.
 

Foldès közel harminc évvel ezelőtt találkozott először az FGM sokkoló hatásaival egy WHO-misszió során, az Afrika nyugati részén fekvő Burkina Fasóban, ahol négy nőből három körülmetélt. – Obsztetrikus fisztula (szülés utáni sipoly) kezelésére utaztam ki, de egy nap odajött hozzám egy 30 éves várandós anya, akinek borzasztó fájdalmai voltak.

Amikor Foldès megvizsgálta a nőt, kiderült, hogy a csiklóját eltávolították, szeméremrését összehúzták, és a képződött kemény hegszövet a medencecsontjához tapadt.

– A fájdalma mélységesen felkavart. Nem azért jött hozzám, hogy ismét élvezhesse a szexualitás nyújtotta örömöket, hanem hogy véget vessek a szenvedéseinek – mondja az orvos. – Ez volt az a pillanat, amely megváltoztatta az életem.

Foldès helyi érzéstelenítést adott a fiatalasszonynak, óvatosan leválasztotta a heget, s felfedte az alatta lévő egészséges szövetet. Egy aprócska darab megmaradt a klitoriszból.

A sikernek híre ment, és más asszonyok is jelentkeztek műtétre. Vajon azon túl, hogy enyhíti a fájdalmukat, tehet-e többet is ezekért a nőkért? Mi van, ha a felszín alatt több csiklómaradvány is található?

Visszatérve Párizsba Foldès kutatásokba kezdett: boncoláskor készített MRI- és ultrahangos felvételek alapján rájött arra, hogy a klitorisz jóval hosszabb, mint azt korábban gondolták – kb. 11 cm –, és a nagyobbik része a testen belül található.

Meg volt győződve, hogy el tudná vágni az ezt tartó szalagokat – megóva a comb felé futó ereket és idegeket –, felfedhetne belőle egy részt, majd újra rögzíthetné és rekonstruálhatná az eredeti, lemetszett klitoriszdarabot. Az eljárással megszabadíthatná a nőket fájdalmuktól és szégyenérzetüktől, és visszaadhatná nekik az érzékelés képességét, amelyet soha nem volt alkalmuk megtapasztalni a szeretkezés során.
 

Pierre Foldès 1951-ben született Párizsban. Érdeklődése az orvostudomány akkor még viszonylag újnak számító területe, az urológiai sebészet felé fordult. – Akadémikus szüleim azt szerették volna, ha grande école-ba (felsőfokú elitiskolába) járok, én azonban nem pusztán szellemi munkát akartam végezni. A jövedelmező üzleti élet pedig cseppet sem érdekelt.

Foldès úgy gondolta, a humanitárius segítségnyújtás „magas szintű orvosi gyakorlatot” jelent, ezért csatlakozott a Médecins du Monde-hoz, és a világ legveszélyesebb tájain kezdett dolgozni. – Nem áll hatalmamban véget vetni a háborúknak, de képes vagyok segíteni a szenvedőkön.

Az ötgyermekes orvos Vietnamban találkozott második feleségével, Beatrice-szel, aki egy hepatitis B-fertőzés elleni projekt munkatársaként dolgozott Ázsiában.

Foldès rendelőjének falai teli vannak fotókkal, amelyek olyan helyeken készültek, ahol a sebész háborúval, földrengéssel és más sorscsapásokkal sújtott országok lakóinak szolgálatába állította szaktudását és képességeit. Az egyiken golyó ütötte lyukat látunk egy házfalon. – Háromszor lőttek rám – meséli tárgyilagosan. – Ez a golyó elkerült engem. Épp Kurdisztánban operáltam, miután Szaddám Huszein 1988-ban elgázosította a kurdokat.

Egy bekeretezett fényképen Foldès Teréz anya mögött látható. 1989-ben a halálos betegségektől sújtott Kalkuttában dolgoztak együtt. – Ő volt az én tanítóm – mondja szeretettel –, aki megtanított az odafigyelésre.

Foldès az első helyreállító FGM-műtétjét 1986-ban hajtotta végre Burkina Fasóban. A klitorisz rekonstruálása csupán 45 percbe telt. Az egyszerű módszer úttörőnek számított.

– Amikor később tükröt adtam a nő kezébe, meghökkent a látványtól, szinte sokkolta a saját anatómiai átalakulása. Az FGM erőteljes hatással volt a testképére. Ahogy gyógyult, és visszanyerte természetes érzékenységét, nem győzött csodálkozni, hogy a fájdalom, amelyet kiskora óta érzett, egyszerre tovatűnt – meséli mosolyogva Foldès, aki azóta több ezer hasonló reakciónak lehetett tanúja.

Az első műtét óta közel harminc év telt el, és ma a világ minden tájáról érkeznek nők Foldès rendelőjébe. A sebész havonta 50 műtétet végez, és jelenleg 800 név szerepel a várólistáján. Sandrine műtétjének napján reggel öt óra óta dolgozik, és már kilenc nőt megoperált. Aznapi betegei Kanadából, Mauritániából, Kenyából és Egyiptomból érkeztek.

Miután Foldès ismertette műtéti technikáját a mali, szenegáli, Burkina Fasó-i sebészekkel, ezekben az országokban 31 százalékkal csökkent az FGM előfordulási aránya. Egy hivatalos vizsgálat során 1998 és 2009 között megoperált betegei közül 866 nő életét követték nyomon. 821 nő a fájdalom csökkenéséről, 815 a szexuális élet minőségi javulásáról számolt be, és 430-an orgazmust is átéltek.

– A kezeltjeim azt mondják, négy–hat hónap után kezdenek el érezni bármit is. A műtét csupán a gyógyulás kezdete – mondja a Francia Köztársaság Becsületrendjével kitüntetett orvos. – Meg kell tanulniuk bánni egy olyan képességgel, amellyel korábban nem rendelkeztek. – Ennek segítésére 2014-ben Foldès megnyitotta a Santé Génésique Intézetet, ahol nemcsak FGM-es, hanem szexuális vagy más fizikai bántalmazáson átesett nőket is gondoznak.

Az évi 250 ezer eurós költséggel üzemelő, holisztikus szemléletű intézetben 25 fős – pszichológusokból, szexológusokból, jogászokból, ápolókból és szociális munkásokból álló – önkéntes szakembergárda dolgozik, és önsegítő csoportok is működnek.

Az első számú és legnehezebb feladat a bizalom helyreállítása, magyarázza Isabelle Valentin pszichológus. – Minthogy saját szüleik okozták a szenvedésüket, a megcsonkított nők elveszítették a jó és rossz szándékú emberek megkülönböztetésének képességét. Sokszor már hallgatni is fájdalmas a történeteiket, ám valamennyiben ott rejlik az új élet csírája.

A helyreállító műtét kb. 3000 euróba kerül, de Foldèsnek az esetek többségében nem kell pénzt kérnie betegeitől. – Ezek a nők már eddig is hatalmas árat fizettek – mondja. – Sikerült kiharcolnunk, hogy a műtéteket a francia országos egészségbiztosítási alap finanszírozza.

Foldès a műtét után megkérdezi Sandrine-t, hogy érzi magát. – Érzékenynek, de nagyon boldognak. Végre ismét teljes egész lehetek – hangzik a válasz. Az orvos mosolyog, majd felém fordul: – A nők itt megtapasztalják a gyógyítás erejét, ám ez az erő nem belőlem, hanem belőlük árad. Én csak a sebész vagyok.

Vote it up
213
Tetszett?Szavazzon rá!