A gyakori fekély

Jórészt egyetlen baktérium okozza a galibát, azonban két jó hírrel is szolgálhatunk is az érintetteknek

A téli autózás örömeihez tartozik az akkumulátortöltögetés. Nem veszélytelen hadművelet: kibányászása a motortérből és a töltőre való helyezés a lábujjzúzódás mellett savkicseppenéssel is fenyeget. Aminek a nadrág- és kabátgyártók örülnek ugyan – a tulajdonosok viszont kevéssé.

A savmarás nem csak az alkalmi autószerelők kiváltsága. Mindenkinek a pocakjában egy sósavas zacskó lötyög, aminek – ha rossz helyre kerül a tartalma – szintén lyukadás lesz a vége. Csak ebben az esetben nem ruha-, hanem emberszövet megy tönkre. Igen, a közkeletű néven gyomorfekélynek, vájtfülűbbek számára peptikus fekélynek nevezett nyavalyáról lesz most szó.

Az emberek vagyonokat költenek arra, hogy minél gusztusosabb élelmet vegyenek magukhoz. Amint azonban elfogyasztják, szervezetük mindent megtesz azért, hogy cseppfolyós, zöldessárga péppé alakítsa át, legyen szó a szakácsművészet bármilyen remekéről.

A szájban apróbb darabokra szaggatott finomság a gyomorban, ebben a mintegy egyliteres térfogatú, izmos falú tömlőben tölti a következő pár órát. Garantáltan nem fog unatkozni: az időről időre bekövetkező összehúzódások rendszeresen elkeverik a gyomornedvvel – ami lényegében kétszázalékos sósavoldatnak felel meg. Állaga a gyúrás+savkezelés hatására fokozatosan megváltozik. Olyannyira, hogy amikor innen a vékonybél felé folyékony halmazállapotban továbbjut, már fel tudnak belőle szívódni a tápanyagok.

Ám a sósav nemcsak az ételt marja szét, hanem bármit. A gyomorfalat ettől egy nyákréteg védi, ezért nem jut hozzá a sav. Ha nincs nyák, akkor a gyomorfalon kimaródott seb, azaz fekély keletkezik. Ez nemcsak fájdalmas, de életveszélyes is lehet: ha a fekélyben egy ér kiszakad, súlyos vérzés lép fel.

A rovat szerzője, dr. Vásárhelyi BarnaSokáig úgy vélték, hogy mivel a fekély 40 év felett minden harmadik embert érint, a modern élet betegsége. Ez azonban csak részben igaz. Bár a védőnyák termelése gyógyszerekkel, például a jó öreg aszpirinnel és egyéb gyulladáscsökkentőkkel gátolható, illetve a stressz, a dohányzás és az alkohol is tönkreteszi a gyomornyálkahártya védelmét, ma már tudjuk: a fekélyes betegek túlnyomó részénél a Helicobacter pylori néven ismert baktérium a bűnös.

A becslések szerint ez a mintegy 60 ezer éve az emberrel együtt élő jószág igazi túlélőmester. Megtalálta ugyanis a módját annak, hogy a gyomorban uralkodó extrém körülmények között is virgoncan szaporodjon – és egyúttal gyulladást (hurutot) okoz, ami miatt a gyomorfal védtelenné válik a savval szemben.

Mivel a gyomorfalban sok az érzőideg, a fekély nem sokáig marad rejtve. Az égő fájdalom egyértelműen jelzi, hogy valami nincs rendben. A kétrét görnyedő érintettek számára azonban két jó hírem is van. Az egyik, hogy nagy valószínűséggel van gyógyír a bajukra. Ennek lényege a legtöbbször a baktériumot elpusztító antibiotikumkombinációk, valamint savtermelést gátló gyógyszerek szedése. Sav elleni gyógyszerekből sokféle van: van, amelyik a savat közömbösíti, mások a savtermelés ingerét gátolják, a legújabbak pedig a savtermelő enzimet teszik működésképtelenné. Ezek egy része recept nélkül is kapható, és így ideig-óráig meg lehet úszni az orvost.

Ha pár napon belül nem hatnak, jobb, ha szakembert keres, mert az igazán hatásos készítmények vényre kaphatók, másrészt, mert csak ő tudja kizárni azokat a betegségeket, amelyeket a hasonló tünetek ellenére másképp kell kezelni. Ehhez gyakran gyomortükrözést végez, ami nem élvezetes vizsgálat, de igen hasznos – és sok kellemetlenséget meg lehet előzni vele, ha idejében rászánja magát az ember.

A másik jó hír: a kezelés mellett tartott átmeneti, pár hetes kímélő diéta (fűszeres, forró ételek, alkohol kerülése) után, ha meggyógyul, visszatérhet a szokásos étrendre.

Vote it up
230
Tetszett?Szavazzon rá!