A hős apa

Apa és fia ragyogó napsütésben kel át a folyón, azonban hirtelen hatalmas, pikkelyes alak bukkan fel közöttük: egy krokodil

Kapcsolódó cikkek

Ahogy a sebes folyású Nyaitenga partjához érnek, Tapiwának rossz érzése támad. Reggel a nagyanyja könyörgött, hogy ne induljanak útnak. Már másfél éve visszatérő álma az asszonynak, hogy a folyóparton sétáló fiát és unokáját két krokodil kíséri a vízben. Tafadzwa kedvesen azzal nyugtatta anyját, hogy ahol ők átkelnek a folyón, túl sekély a víz a krokiknak.

Tapiwa megéhezett a délelőtti munkában, s már maga előtt látja a finom kását, amelyet anyja készített ebédre, és a kútból húzott friss ivóvizet, amikor hűs esőcseppek ébresztik fel álmodozásából. Megáll, hogy megtörölje a szemét. És akkor meglátja.

Mintegy két méterre tőle hosszú, pikkelyes alak emelkedik ki a sáros vízből apja és közte, s torlaszolja el az útját. Az apa mit sem sejtve tör előre, a fenevad pedig a fiúra ront. Ahogy kitátja félelmetes állkapcsát, láthatóvá válik a fogazata és sárgás-rózsaszín torka.

Krokodil! Tapiwa szíve görcsbe rándul a rémülettől, és feltámad benne az ösztön, amely legalább olyan ősi, mint a rettenetes hüllő.

Kiáltani sincs ideje. A fiú a gázló melletti kétméteres vízbe veti magát, és minden erejével a part felé úszik, ahonnan nemrég távoztak. Nem hallja a mögötte sikló ragadozót, de minden porcikájával érzi. Néhány karcsapás után eléri a nádast. A torkában kalapál a szíve, ahogy kihúzza magát a partra, a naptól meleg kövekre. Aztán megcsúszik a bal lába... Tapiwa nem mer megfordulni.

Az apja felfigyel a fiú kapálózására, és azt látja, hogy a négy méter hosszú krokodil állkapcsa összezárul a fiú sarka körül. A fenevad egy pillanatra mozdulatlanul tartja Tapiwát, majd húzni kezdi a folyó felé.

– Kapaszkodj a nádba, Tapiwa! – kiáltja Tafadzwa, miközben kétségbeesetten úszni kezd a fiához. A fiút nem kell biztatni, úgy kapaszkodik a vékony zöld szálakba, mint a mentőkötélbe.

A krokodil egy pillanatra elengedi, de csak azért, hogy jobb fogást keressen rajta. Épp amikor Tafadzwa a fia mellé ér, a gyerek egész bal lábszára eltűnik a fenevad szájában.

A rémülettől döbbent Tafadzwa megveti a lábát a vállig érő iszapos vízben. Megragadja a krokodil kemény, hideg állkapcsát, és próbálja szétfeszíteni, de az meg se moccan. Tehetetlen dühében a férfi lábujjhegyre áll, és beleharap a hüllőbe. Mintha kőbe harapott volna. A saját vérét érzi – a pikkelyek felsértették az ajkát.

A gyerek imádkozik. – Mit követtem el, hogy ezt érdemlem, uram? – kérdi elborzadva. – Mit tettem?

Apja a krokodilra veti magát, megkapaszkodik a bütykös hátán, és összekulcsolja lábát a fenevad lágy, sárga hasa alatt. A krokodilon lovagolva a férfi jobb kezével kitép egy nagyobb nádat. A fia lába mellett a krokodil szájába csúsztatja, majd teljes erejével a torkába döfi.

Egymás után tépkedi a nádakat, és mélyen beleszúrja a krokodil torkába, miközben a part felé taszigálja az állatot. Már a negyedik nádat mélyeszti bele, amikor a hüllő ormótlan teste megrándul, s elereszti a fiút.

Tapiwa sokkos állapotában alig érez fájdalmat, amikor kitámolyog a partra. – Jól vagy, apa? – kiáltja, mielőtt egy sziklára rogy. – Legyőzöd a szörnyet?

Tafadzwa csatát nyert – megmentette a fiát –, de most újat kell megvívnia. A krokodil ezután őrá összpontosít, a víz mélyére süllyedne, hogy levesse hátáról a férfit.

Tafadzwa ismeri a krokodil halálos taktikáját: egy hirtelen fordulattal lemerül, s miután megfojtja áldozatát, széttépi a testét. A férfi tudja, hogy ha leszállna az állat hátáról és a part felé indulna, könnyen a fenevad martalékává válna.

A fia kiabálásából erőt merítve a krokodil hátára fekszik, mellkasát szúrják a pikkelyek. Mindkét kezével a nádba kapaszkodva a part felé rántja magát, miközben azt lesi, hogyan vehetné fel a harcot a krokodil ellen. Centiméterről centiméterre haladva, lassan kihúzza magát és ellenfelét a saját területére – a partra.

Ám amint elhagyják a folyót, ijesztő reccsenés hallatszik. A férfi jobb vállába égető fájdalom nyilall: az utolsó rántásnál kificamodott a válla. A hüllő villámgyorsan hátrakapja a fejét, ráharap a férfi bal kezére, és húzni kezdi vissza a vízbe.

Tafadzwán elkeseredés lesz úrrá, de aztán meghallja a fia kiáltozását – Le tudod győzni, apa, sikerülni fog! –, és ez visszaadja az erejét. A kínok kínját éli át, de kinyújtja a jobb kezét, letép egy nádat, és a hüllő sárga szemébe döfi. A redős szemhéj pislant egyet. Tafadzwa ekkor a másik szembe szúr. Újra meg újra.

Már tizenöt perce dúl a harc. Kezd kimerülni a férfi és a krokodil is. Tafadzwa érzi, hogy az állat elernyed alatta, és elereszti a bal kezét. A férfi ekkor óvatosan enged a lába szorításán. A krokodil lassan kihátrál a lába között, vissza a folyóba, majd amilyen csendben felbukkant, el is tűnik a rézvörösen csillogó vízben.

Tafadzwa bal karja megtépázva, a jobb karja tehetetlenül lóg, amikor kimászik a partra a fiához. Megszabadultak a szörnytől, de a férfi megkönnyebbülése hamar elpárolog, amikor megvizsgálja a kisfia lábát: a világ egyik legerősebb állkapcsa roncsolta szét, amely négyzetcentiméterenként körülbelül 6700 newtonnyi erőt képes kifejteni.

A szétmarcangolt izom alól kilátszik a törött csontja, sebeiből szivárog a vér, de a fiú nyugodtan ül egy sziklán, és az apját nézi. – Legyőzted, apa – suttogja ámulattal. – Meglovagoltad a szörnyet.

Tafadzwa a legszívesebben karjába venné gyermekét, de nem képes rá. Lehajol, és a hátát kínálja fel neki. – Ülj rám! – mondja, és nem tudja visszatartani a zokogást.

Tapiwa szorosan átöleli az apja nyakát, és a jó lábát köré fonja. Miközben az apja a hátán lovagló gyermekkel átkel a folyón és felmászik a házukhoz vezető meredek ösvényen, a fiú a fájdalomtól félig ájultan szinte lebeg.
 

A Kachere család magányosan álló kunyhójában Tapiwa nagyanyja egész délelőtt aggodalmaskodik. Az ötvenéves, méltóságteljes asszony Tapiwa öccsét és húgát kérdezgeti: – Miért nincs még apátok a kertben?

De ők csak a vállukat vonogatják, és meg-megölelik a nagyit. Aztán meghallják Tafadzwa zokogását, ahogy Tapiwa 28 éves anyja, Patience Chimetza is. Mind a kapunál állnak, amikor Tafadzwa betántorog a fiával.

A legközelebbi orvos a négy kilométerre lévő Nyadire Kórházban található. A családnak nincs mobiltelefonja, de ha tudnának telefonálni, mentőautó akkor sem merészkedne az ide vezető rossz útra. A nagymama erős, egyenes hátára veszi szótlanul a fiút, és gyalog útnak indul. Tafadzwa csendben követi feleségével és a kisebb gyerekekkel.
 

A Nyadire kórházban Tapiwa infúziót kap, és a döbbent orvosok bekötözik a lábát, illetve az apja karját. Tafadzwa érzéstelenítőt kap, mielőtt visszarándítják a vállát. Egyebet nem tehetnek érte. Apát és fiút egy mentőautó viszi a kétórányi úton Harare külvárosába, a Chitungwiza Központi Kórházba.

Itt az orvosok közlik Tafadzwával, hogy napokon belül hazamehet. Szerencsés volt, ujjai jobbára elfértek a krokodil fogai között, bár több vágás is esett rajtuk, s egy fog áthatolt a tenyerén.

A fia nem volt ilyen szerencsés. Le kellett vágni a lábát.

Amikor Tapiwa arra ébred, hogy hiányzik a lába, első ízben sírja el magát. Hogy fog így focizni? Nagyanyja, aki velük utazott, úgy érzi, megszakad a szíve. – Ne aggódj! – mondja a fiúnak, és megfogja a kezét. – Csak elvitték a lábadat megjavítani.

Héthetes kórházi ápolás után Tawipa beletörődik, hogy nem kapja vissza a lábát. Kicsit pityereg a nagyanyja ölében, de hálás, hogy életben maradt – a doktorok elmagyarázzák neki: ha a krokodil foga nagyobb eret is megsebesít, elvérzik.

A fiú lelki gondozásban is részesült, s azóta ritkábban tér vissza rémálmaiban a krokodil. Le is rajzolja, ahogy az apja diadalmasan lovagol a krokodil hátán.

– A fiú apja igazi hős – állítja a kórház igazgatója, dr. Obadiah Moyo. – Szembeszállt a krokodillal, hogy megmentse a gyermekét.

Ám mások sem hagyták cserben Tapiwát. Dr. Moyo annyira meghatódott az eseten, hogy elengedte a fiú kórházi költségeit, s azt is elintézték, hogy Tapiwa kollégiumi szállást kapjon a Nyadire Általános Iskolában, így nem kell mindennap hazagyalogolnia.

De mindennél izgalmasabb, hogy Zimbabwe nemzetközi hírű focicsatára, Edward Sadomba és Simbaneuta Mudarikwa államtitkár adományából Tapiwa műlábat fog kapni, amikor a csonkja kellőképpen begyógyul. A fiú már alig várja.

– Jobb lesz, mint ha megjavították volna a lábam – lelkendezik csillogó szemmel. – Ha nem tudok labdát rúgni, még lehetek kapus!

Vote it up
241
Tetszett?Szavazzon rá!