A hajnali harmat üzenete

Amikor 1986-ban Lulu Wang beszállt a repülőgépbe Pekingben, 32 Celsius-fok volt. A Föld másik oldalán, Hollandiában csupán 17. Lulu úgy érezte, hogy a hollandok éppoly hűvösek, mint az időjárás.

Ám ez még mindig elviselhetőbb volt, mint a kommunizmus Keleten. Tizennégy éve jelent meg Lulu első regénye, a Tavirózsa Színház, amely egy kínai lányról, Lian Yangról szól, akinek az élete sok párhuzamot mutat a Luluéval.

A könyvet méltatók azt írták, hogy „megelevenítette a maoista Kína brutális világát”. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy Lulu hollandul írta, azon a nyelven, amelyet akkoriban tanult.

Lulu szülei értelmiségiek voltak, ahhoz a társadalmi elithez tartoztak, amelyet a kommunisták megvetettek. Édesapja kutató volt a katonai akadémián, édesanyja az egyetemen tanított oroszt. Lulu (a név kínaiul azt jelenti: a hajnali harmat két cseppje) az 1970-es években, tizenéves diákként kénytelen volt az iskolában kijelenteni, hogy „a kapitalizmus követőinek hitvány utóda”.

1971-ben a Mao-rezsim átnevelőtáborba küldte Lulu édesanyját, és a kislány vele tartott. A tábori élet azonban csak megerősítette Lulut az elhatározásában: Nyugatra akar menni.

Lulu 25 évesen megpályázott egy kínainyelvtanári állást a hollandiai Maastrichtben. Eleinte angolul beszélt, de hamar elsajátította új hazája nyelvét. Lulu talált egy özvegyet, aki hollandra tanította. Egy orvostanhallgató segített neki az íráskészségét fejleszteni. – Soha nem féltem a hibáktól, és nagyon jó a memóriám – mondja.

Lulu nagy fába vágta a fejszéjét, és hollandul kezdett el írni Kínában töltött gyermekkoráról. A Tavirózsa Színház hét év alatt készült el, és addigra nagyszerűen bánt az újonnan tanult nyelvvel. Ám írás közben magányosnak érezte magát, és a maoista átnevelés sokszor megjelent álmaiban. Ezt az időszakot Lulu utólag öngyógyító pszichoterápiának nevezi.

A könyv sikert aratott, 800 ezer példány fogyott el belőle. Lulu szerepelt a rádióban és a televízióban, dedikálásai nagy tömegeket vonzottak. Az új hazájában tapasztalt lelkesedés bepillantást engedett neki abba, hogy mi rejlik az emberek visszafogottsága mögött. Ezért továbbra is hollandul írt. Az vezérelte, hogy megismertesse olvasóit a kínai irodalom elveivel, amely kifejezéseiben gazdagabb, mint az a nyelv, melyet elsajátított.

Azóta még nyolc sikeres regényt írt meg hollandul. Időközben a Tavirózsa Színház további 25 országban jelent meg. (Magyarul 2001 óta olvasható.) – Szerencsésnek tartom magam, hogy két kultúrában élhetek – mondja –, és az a célom, hogy hidakat építsek. Csodálatos dolog megmutatni azt, hogy a Nyugat és a Kelet nem is különbözik olyan nagyon egymástól.

Lulu Wang a szerelmet is megtalálta Hollandiában: a kínai–indonéziai származású Will immár 24 éve a férje. Lulu mindennap korán kel, meditál, aztán pedig egész nap kínai fegyelmezettséggel ír. Sok ezer rajongója van, és népszerű tévés személyiség. Lulu Wang boldogan mesél a kínai filozófia és életmód értékeiről. – A kínaiak az élet megélésére összpontosítanak, nem okvetlenül a legnagyobbak vagy a legjobbak szeretnének lenni. Aki mindig csak nyerni akar, elkerülhetetlenül veszíteni fog. Az aranyérmes világa széthullik, amint az illető csak ezüst- vagy bronzérmet nyer, pedig még akkor is élvonalbeli sportoló marad.

Lulu Wang magáénak vallja az elvet, hogy „Ne ítélj meg másokat elhamarkodottan”. – Az elfogadás érdekében a megértésre kell törekednünk. Ez nagyon fontos egy olyan multikulturális társadalomban, mint a holland, még akkor is, ha a saját kultúránkat tekintjük a legjobbnak.