A hamisítók elhúzhatják a csíkot

Sokan a saját kárukon tapasztalhatták, hogy a pénzhamisítók kedvelt célpontja az euró. De most fordul a kocka

Megjelent: 2012. január

Kapcsolódó cikkek

Jóval elmúlt éjfél Münchenben, ahol Andrew Towers meg a barátnője a kellemes este után taxival indulnak haza. A rövid fuvar díja tíz euró, ezt Andrew egy ötvenessel egyenlíti ki, két húszast kap vissza. – A sofőr kérdezte, akarok-e nyugtát, de nem bajlódtam ilyesmivel.

Reggel Andrew elballag a sarki trafikba egy doboz cigarettáért, és az egyik húszassal fizet. – A kiszolgálónő rögtön szólt, hogy hamis – emlékszik a férfi. – A fény felé tartotta, és látszott, hogy a színe sem stimmel. A nő rögtön hívta a rendőrséget.

A nyomozók elkérték Andrew tárcáját, és megnézték a nála lévő összes eurót. – Akkor derült ki, hogy a taxistól kapott másik húszas is hamis.

Andrew-t, aki kis müncheni boltjában használt DVD-k és CD-k adásvételével foglalkozik, ezután bekísérték a rendőrőrsre. – Továbbra is úgy gondoltam, semmi vész, én vagyok az ártatlan fél, de egy nyomozó közölte velem, hogy eljárást indítanak ellenem, mivel szándékosan próbáltam hamis fizetőeszközt továbbadni. Döbbenten hallottam, hogy ezért tizenkét hónapra leültethetnek.

Néhány nap múlva az ötvenéves férfit hivatalos levélben tájékoztatták, hogy nem kell a bíróság előtt megjelennie, ha leszurkolja a 2700 eurós bírságot. – Ezt elég durvának találtam, és elhatároztam, hogy nem hagyom a dolgot ennyiben.

A bajor hatóságok védőt rendeltek ki mellé, és rövid bírósági meghallgatás után fölmentették. – Ez a tapasztalat két dologra tanított meg – nevet. – Az ember ne fizessen ötveneuróssal a rövid taxi­útért, és mindig kérjen nyugtát.

Ami Andrew-val történt, korántsem elszigetelt eset. Ahogy terjed az euró – ma már nap mint nap három­száz­millióan használják, és a nemzetközi kereskedelmi elszámolásban csak az amerikai dollár előzi meg –, úgy bővül mindinkább a bankjegyhamisítás áldozatainak köre is.

Nézzük például Steve Cripps építőmunkást, aki nem sokkal ausztriai síelésre érkezése után fedezte föl, hogy mind a kétezer euró költőpénze hamis. – A zsaruk tíz órán át őrizetben tartottak, ujjlenyomatot vettek tőlem, és DNS-mintát követeltek – emlékszik vissza.

Vagy ott van Kim úr, aki a Párizs 20. kerületében működtetett talponállójában dohányárut és újságot is tart. Annyi hamis bankót talált már a kasszafiókjában, hogy beszerzett egy UV-s érzékelőt. – Még az UV-lámpa sem mutat ki mindent – panaszolja. – Ma reggel is a bankba mentem pénzt befizetni, és két öteuróst dobtak vissza.
 

Miről ismerszik meg a hamis pénz?
Az Európai Központi Bank a „tapintó-szemrevételező-mozgató” próbát ajánlja, és ha bárki úgy gondolja, hogy hamis pénzt adtak vagy kínáltak neki, értesítse a rendőrséget.

Tapintsa meg az EKB kissé kidomborodó kezdőbetűit, az értékjelző számjegyeket és a képes motívumokat. A valódi papír ropogós fogású is, bár ez a régi vagy elnyűtt példányoknál kevésbé érzékelhető.

Vegye szemügyre a fény felé tartott bankjegyet. A vízjelnek, a biztonsági szálnak, valamint az elöl a bal felső sarokban lévő átnézőjelnek világosan láthatónak kell lennie.

Mozgassa meg a bankjegyet. Az előoldalon változó képű hologramos sávot vagy mezőt láthat. A hátoldalon élénk gyöngyházfényű csíkot vagy színváltó festékkel nyomott értékjelzést figyelhet meg.

2002 januárjában, miután bevezették az eurót, az Európai Unió monetáris politikájának irányításáért felelős Európai Központi Bank (EKB) a világ leginkább hamisításbiztos valutájaként harangozta be. Az új bankjegyek a legkorszerűbb biztonsági elemek sokaságát vonultatták föl: fényes csíkot, mikronyomást, bonyolult hologramot, színváltó festéket, valamint a kaparós sorsjegyekhez hasonló megoldást, amely tapintással azonosíthatóvá teszi a hamisítványokat.

Bár az EKB arra számított, hogy a pénzhamisítók hamar próbára teszik az új bankjegyek védettségét, mialatt a nagyközönség még csak kezdi megszokni a fizetőeszközt, nem tapasztaltak azonnali nagyarányú hamisítást.

– Eleinte elég gyenge hamisítványok jelentek meg – mondja Michael Rauschenbach, a hágai székhelyű európai bűnüldöző szerv, az Europol pénzhamisításokkal foglalkozó részlegének 48 éves vezetője. – Némi idő­be tellett, hogy a szervezett bűnbandák megbirkózzanak az euróval, de amint ez sikerült, rohamosan javult a minőség, és megszaporodtak a feladataink is.

2007-ben 12 százalékkal szökött fel az ismertté vált hamis bankjegyek száma, a következő év újabb két számjegyű növekedést hozott, és ez a tendencia tovább folytatódott. 2011 első félévében azonban végre megtört ez a lendület, mindössze 296 000 hamis bankót vontak ki a forgalomból – 2008 óta a legkevesebbet a használatban lévő több mint 13 milliárd valódi euró bankjegy közül. Az EKB mindazonáltal azt tanácsolja a a kontinens polgárainak, hogy mindenki „őrizze meg az éberségét”.

Rauschenbach zsúfolt irodájában, ahol az asztalt szinte elborítják a csúcstechnikás bankjegyfelismerő berendezések, profi mozdulattal szétterít néhány hamis bankjegyet. Meglobogtat egy kétszázeuróst, amelyet „hercegnőnek” titulál, és az eddigi egyik legjobb hamisítványnak tart. – Körülbelül nyolcvan százalékig tökéletes, azaz messze különb a többi itt lévőnél.

A sötét öltöny és a konzervatív nyakkendő jól illik a magas rangú rendőrtiszthez, aki valaha a német szövetségi bűnügyi rendőrség hamisítás elleni egységét vezette. – Tizenöt évig dolgoztam ott, és közben egyre jobban érdekelt a pénzhamisítás világa. A gyakorlatilag az egész földkerekségen megtalálható euró különösen vonzza a hamisítókat.

Az Europol becslése szerint az összes pénzhamisítás körülbelül hetven százaléka maroknyi olaszországi és balkáni bandához vezethető vissza, az utóbbiak között kétséget kizáróan Bulgária áll az élen.

Az európai bűnüldöző szakemberek közvetlenül együttműködnek a nemzeti hatóságokkal. 2010 májusában például az Europol és a bolgár rendőrség közös akcióban illegális pénzjegynyomdákra csapott le, és több mint félmillió darab kiváló minőségű hamisítványt kobzott el.

Főleg a mindennapi használatban gyakran gazdát cserélő címleteket hamisítják: az összes lefoglalt hamisítvány több mint nyolcvan százalékát húsz- és ötveneurósok teszik ki.

Rauschenbach arra figyelmezteti a törvénytisztelő polgárokat, hogy fokozottan vigyázzanak mindenütt, ahol nagy a tömeg, és sok készpénz forog kis címletben – például a müncheni sörfesztiválon és az olyan kiemelt sporteseményeken, mint a Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkőzései. Egy EKB-s szakértő hozzáteszi, hogy sok hamis pénzt sütnek el üzletek, bankok és éttermek éles lámpafénnyel megvilágított helyiségeiben, „ahol a lehető legrosszabbak a körülmények a huncut bankók felismeréséhez”.

A fals eurók zöme mindmáig fáradságos kőnyomatos eljárással, drága ofszetnyomó gépeken készül. Günter Seiboldot, a Bajor Állami Nyomozóhivatal pénzhamisítási szakértőjét azonban aggasztják a technológiailag egyre fejlettebb digitális másolók, amelyek olcsóbbak, kisebbek, ráadásul egyik rejtekhelyről a másikra könnyebben átvihetők.

– Szüntelen versenyfutás zajlik, amelyben mindkét fél elkeseredetten igyekszik egy lépéssel a másik elébe kerülni – magyarázza. – A határok nélküli Európában valaki kisebb vagyont érő hamisítványt pakolhat a hátizsákjába, felszállhat a vonatra, és úgy viheti át a pénzt más országokba, hogy közben egyszer sem kell fölmutatnia az útlevelét.
 

A hamisítók réme: Michael Rauschenbach az EuropoltólA nagy pénzhamisító bandák egy-egy csapat „öszvér” (szállító) segítségével dobják piacra a portékájukat. Rauschenbach irodájának falán térkép mutatja az útvonalakat, amelyeken az egyik bolgár csapatnak Nyugat-Európába kellett mennie, és a szállítókat kézírásos tanácsokkal figyelmeztették bizonyos területekre, például Észak-Németországra, ahol különösen nagy a lebukás veszélye.

– Az efféle műveleteket katonás precizitással szervezik meg – mondja Rauschenbach –, és ha valami balul sül el, a szállítókat mindig készek föláldozni.

Azt persze lehetetlen pontosan felmérni, mennyi hamis euró foroghat napjainkban szerte a világon. A hivatalos statisztikai adatok csak a rendőrségi rajtaütések során lefoglalt vagy lelepleződésük után forgalomból kivont bankjegyeket tükrözik. Ki-ki joggal gondolhatja: csekély a valószínűsége, hogy éppen az ő kezébe kerül hamis euró, ám közismert tény, hogy a pénzhamisítás egyidős magával a pénzzel.

A műszaki előnyszerzésre joggal törekvő Európai Központi Bank merész tervet szövöget, rádiófrekvenciás azonosítót kíván beágyazni a húsz­eurós és annál nagyobb címletű bankjegyek anyagába.

Ez nemcsak a hamis bankók kiszűréséhez nyújtana hathatós módszert, hanem azt is lehetővé tenné, hogy az Europol és az egyes országok rendőri szervei a pénzmosási folyamatban nyomon követhessék a piszkos bankjegyeket. Részleteket azonban az EKB képviselői nem hajlandók elárulni: – Nem adunk tápot semmiféle találgatásnak.

Az utolsó szót Michael Rauschenbach mondja ki, aki készségesen elismeri: – A közvélemény felfokozott várakozással fordul az Europol felé, hogy védje meg az eurót a hamisítóktól.

– A szervezett bűnözők igyekeznek fejleszteni hamisítási technikájukat, de a szakember hozzáteszi: – Megnyugtathatom önöket, nem fogjuk ölbe tett kézzel hagyni, hogy tönkretegyék az eurót.  

Vote it up
175
Tetszett?Szavazzon rá!