A hullám után

A Szamoához tartozó parányi szigetet elárasztó cunami nyomán szinte mindenüket elveszítették, mégsem adják fel

Megjelent: 2010. december

Kapcsolódó cikkek

A klasszikus szamoai otthon a falénak nevezett kerek bungaló (szó szerint: ház), amely betonlapokon áll, a falak alja bambuszból készül, a felső rész nyitott vagy rácsos szerkezetű, a tetőt pedig zsúp vagy fémlemezek fedik. Miközben az akkor 48 éves Carol könyvelt és a vendégeket fogadta, Jack munkásokat vett fel, és hozzáfogott a 12 lerobbant bungaló felújításához. Kicserélték az elektromos és vízvezetékeket, valamint a csatornacsöveket, új tetőt készítettek, és a bungalókat fehérre festették, kék szegéllyel. Ezután következett a környezet rendbehozatala.

A szamoai minimálbér a napi egy dollárt sem éri el, Batchelorék azonban jó néhány munkásuknak több mint kétszer ennyit fizettek, és más módszerekkel is igyekeztek javítani az életüket. Minden csomagkihordó és szemétgyűjtő ingyenes hideg üdítővel vagy jégkrémmel távozott az üdülőből. Ha egy munkás nem reggelizett, Jack meghívta egy tojásrántottára. – Jack, ugye nem adsz ingyen oda minden ételt? – tréfálkozott Carol.

2009 szeptemberére, vagyis fél évvel a felújítás kezdete után már a sziget szinte minden lakója ismerte a nagydarab, virágmintás inget és baseballsapkát viselő amerikait. – Hogy vagy, Jack? – kiáltották oda az emberek, ahogy elhaladt mellettük  ezüstszínű furgonjával. Carol, aki nehezen hagyta ott rokonait és barátait Oregonban, mostanra ráébredt, hogy új nagycsaládot találtak szamoai barátaikban és szomszédjaikban.
 

– Fussatok! – kiáltotta Jack, miközben Kenny háza felé rohant. A helybéliek zöméhez hasonlóan a 33 éves Tini „Kenny” Suafai is nagycsaládja 12 tagjával lakott együtt egy bungalóban. Négy gyermeke volt – mind nyolc év alattiak –, és ácsként, kertészként és mindenesként dolgozott Jacknek. Noha alig beszélt angolul, Jack pedig alig tudott szamoaiul, sokat nevettek együtt.

A veszélyről mit sem sejtő izmos szamoai kisgyerekekkel körülvéve bóklászott a parton, és a vállára vetett hálóba gyűjtötte a homokon ficánkoló halakat. Értetlenül nézett a barátjára. Jack a tenger felé mutatva kiáltotta: – Nézd!

A romba dőlt üdülő

A jobb karjába kapta Kenny hatéves Michael fiát, a balba pedig egy másik kisgyermeket – talán Kenny egyik unokahúgát vagy unokaöccsét –, majd a két kicsivel a hóna alatt futni kezdett a magasabban fekvő terep felé. Kenny megfordult, a távolba nézett, aztán ő is futásnak eredt. Hét méter magas vízfal száguldott óriási robajjal a part felé.

A Szamoától 150 kilométerre nyugatra, a Csendes-óceán fenekén húzódó mély Tonga-árok Földünk szeizmikusan legaktívabb régióinak egyike. A földrengések többsége nagy mélységben, a parttól távol pattan ki, így a szárazföldön élők észre sem veszik azokat. A geológusok azonban évek óta tudják, hogy egy megfelelő mélységben keletkező erős rengés szökőárt okozhat, amely 11-12 perc alatt elérheti Upolu partjait. A szigeten élőket szinte figyelmeztetni sem tudnák  a veszélyre, és mivel a keskeny parti sávon túl megmászhatatlan szirtek emelkednek, az embereknek nem lenne hová menekülniük.

A szamoai kormány a rádióban és a tévében is rendszeresen olvastat be közérdekű közleményeket, arra figyelmeztetve az embereket, hogy földrengés esetén azonnal húzódjanak a magasabban fekvő területekre. Csakhogy Szamoára az 1960-as években zúdult utoljára szökőár, amely ráadásul eléggé kicsi volt. Ezért aztán a szigetlakók közül alig néhányan aggódtak a veszély miatt – és senki sem említette Jack és Carol Batchelornak.

2009. szeptember 29-én azonban egy Richter-skála szerint 8-as, majd néhány percre rá egy 7,9 erősségű földrengés pattant ki a Tonga-árokban. A földmozgások erejének hatására óriási hullámok indultak el a szigetek felé.

Vote it up
492
Tetszett?Szavazzon rá!