A hulladékgyűjtő

A szemét-újrahasznosítás nemes dolog, mégsem becsüljük eléggé azokat, akik ezt végzik. Nohra Padilla ráébreszti a világot az ő érdemeikre

Kapcsolódó cikkek

Nohra Padilla hétévesen kezdett dolgozni. Egyszer kora hajnalban a mamája Bogotá egyik nyomornegyedéből rozoga kiskocsin elhúzta őt egy szeméttelepre. Nohra az anyjával és testvéreivel együtt keresgélte a szemétben az újrahasznosítható anyagokat – üveget, fémet, papírt –, hogy aztán a néhány pesóból élelmiszert, ruhát és más szükséges dolgokat vehessenek.

– A bűz rettenetes volt – emlékezik vissza. De örült, hogy hozzá tud járulni tizenegy testvére eltartásához.

A család vidékről költözött a kolumbiai fővárosba az 1940-es évek közepén, az országban dúló polgárháború elől menekülve. A korábban gazdálkodó nagyszülők újrahasznosítható anyagok gyűjtésével biztosították a megélhetésüket. Nohra szülei is ugyanezt tették, de ragaszkodtak hozzá, hogy az ő gyerekeik már tanuljanak. Nohra hajnali négytől délelőtt tízig a szeméttelepen dolgozott, de a délutánokat az iskolában töltötte. Boldog volt, ha egy kiselejtezett könyvre bukkant, amit a magáénak tudhatott.

Tizenkét éves volt, amikor az édesapja meghalt egy balesetben. Nohra kiváló eredménnyel érettségizett le. Még az egyetembe is belekóstolt, de a család anyagi helyzete miatt abba kellett hagynia.

1987-ben a város önkormányzata bejelentette, hogy a szeméttelep helyén korszerű, „higiénikus” szemétlerakót építenek, ahová a hulladékgyűjtők már nem juthatnak be. Semmilyen segítséget nem ajánlottak fel annak a kétszáz családnak, amelynek a szemétteleptől függött a léte. Nohra segített érdek-képviseleti csoportokat szervezni. Az önkormányzat végül engedélyezte, hogy gyűjthessék az újrahasznosítható anyagokat Bogotá utcáin.

Az utca azonban veszélyesebb terepnek bizonyult. Durva harc folyt a szemétért, például a várossal szerződött szemétgyűjtő magáncégekkel. A hulladékgyűjtőket felbérelt bűnözők megverték, zaklatta őket a rendőrség, és tolvajok lopták meg. – Sokan aljanépnek és drogfüggőnek tartottak minket – állítja Nohra.

1990-ben az érdek-képviseleti csoportok a Bogotái Újrahasznosítók Szövetségébe (angol rövidítéssel: ARB) tömörültek. Nohra tagtoborzó lett. Jobboldali félkatonai szervezetek bizonyos környékeken nemkívánatosnak nyilvánították az ARB „bajkeverőit”, álláspontjuknak pedig gyilkosságokkal adtak nyomatékot.

Nohra ekkor máshol próbálkozott: szabadidejében közigazgatást és közgazdaságtant tanult. (Később még az egyetemre is visszatért, és várostervezésből szerzett diplomát.) Közben egyre fontosabb tisztségeket töltött be az ARB-nél.

A szövetség eleinte csak gazdasági kérdésekkel foglalkozott, például hozzásegítette a tagjait ahhoz, hogy az újrahasznosítható anyagokat közvetlenül a feldolgozó cégeknek adhassák el, magasabb áron, mint amennyit a közvetítők fizettek érte. Nohra azonban rájött, hogy mindez nem elég, változtatni kell a hulladékgyűjtők társadalmi megbecsültségén is. – Mi, újrahasznosítók, mindig is tudtuk, milyen hasznos munkát végzünk – mondja. – Az volt a cél, hogy ismerjék el az érdemeinket.

2002-ben Nohrát választották meg az ARB ügyvezető igazgatójának (és a tisztséget azóta is ő tölti be). Nem sokkal korábban a városvezetők azzal a tervvel álltak elő, hogy a hulladékgyűjtést csak bejegyzett cégeknek engedélyezik, így a gyűjtögetőket kitiltanák. Nohra felvette a harcot a terv ellen, s bizonyítékokat gyűjtött arra, hogy az intézkedés sértené a munkához való jogot, amelyet Kolumbia alkotmánya garantál. Éveken át küzdött az igazáért politikai és jogi eszközökkel egyaránt, miközben az ARB taglétszámát pár százról háromezernél is többre növelte. Megszervezte azt is, hogy a szövetség két nagy, modern újrahasznosító központot működtessen, ahol a hulladékgyűjtők a legjobb árat kapják az anyagokért, és emellett ingyen étkezést, gyermekfelügyeletet, egészségügyi szolgáltatásokat és szakképzést is biztosítanak nekik.

Ezek a vívmányok felbőszítették Nohra ellenfeleit. Ellopták a számítógépét, botrányos pletykákat terjesztettek róla a sajtóban. Azzal a hamis váddal tartóztatták le, hogy városi tisztségviselőket akart megvesztegetni, és nyolc napig egy patkányoktól hemzsegő börtönben tartották. Bár később felmentették, a csata miatt eladósodott.

Az ügy 2011 decemberében vett fordulatot, amikor Nohra kampányának hatására az alkotmánybíróság nyomatékosan javasolta Bogotá önkormányzatának: biztosítsa a hulladékgyűjtők jogát a megélhetéshez. Egy évre rá a polgármester bejelentette, hogy a város fizetést fog adni a nem hivatásos újrahasznosítóknak – nagyjából annyit, amennyi a köztisztasági dolgozók bére.

Az első, mobiltelefonról elérhető bankszámlákra történő kifizetések 2013 márciusában érkeztek meg. Az ARB központjában „az emberek a magasba tartották a mobiljukat, és örömükben sírtak”. – Ekkor először engedhették meg maguknak, hogy halat vásároljanak és a családjukkal így ünnepeljék meg a nagyhetet – meséli Nohra.

Idővel a főváros mind a 7 millió lakosa részesül Nohra kitartó küzdelmének eredményeiből. A nem hivatásos szemétgyűjtők a becslések szerint a napi 600 tonna helyi szemét 15 százalékát mentik meg az újrahasznosítás számára.

A most 45 éves Nohra apró termetű, jól öltözött nő, akinek lágy vonásai eltökéltséget takarnak. Az újrahasznosítók országos szövetségének elnökeként másutt is segít kamatoztatni a bogotái tapasztalatokat. Még Indiába és Szenegálba is elutazott, hogy hulladékgyűjtőkkel beszélgessen, és rendszeres vendég az ENSZ klímakonferenciáin. 2013 áprilisában San Franciscóban átvehette a Zöld Nobelnek is nevezett Goldman környezetvédelmi díjat. Az elismerést odaítélő bizottság azt méltányolta, hogy „új utakat nyitott meg” a hulladékkezelésben a fejlődő országok számára.

Nohra Padilla most is büszkén mondja, hogy ő egy recicladora de base, vagyis egyszerű újrahasznosító. – Mindenkinek elmondom: szeretném, ha a gyerekeim is újrahasznosítók lennének, ha majd felnőnek, persze jobb körülmények között – mondja két kisfiáról, akiket a férjével, Silvio Ruiz Grisalesszel, az ARB másik vezetőjével együtt nevelnek. – Szeretném, ha büszkék lennének erre a munkára.

Vote it up
193
Tetszett?Szavazzon rá!