A játék az élete

A világ egyik legszegényebb nyomornegyedében élő 14 éves ugandai lány, Phiona Mutesi meglepte a sakkvilágot

Kapcsolódó cikkek

Szibériába repül kilenc csapattársával, többségük huszonéves, jóval idősebb nála. Amikor megnyerte a partit, amely erre a gépre juttatta, fogalma sem volt róla, hogy a győzelme annyit jelent, Hanti-Manszijszkba kell mennie, Oroszországba; azt se tudta, hol van Oroszország. De most itt ül a gépen, és honfitársaival együtt 27 órát utazik a világ távoli végébe. És noha jó néhányukat már évek óta ismeri, ők nem tudják, honnan jött vagy hova szeretne eljutni, mert Phiona Mutesi egy olyan helyről származik, ahol a hozzá hasonló lányok ilyesmiről nem beszélnek.
 

Az Agape-templom az ugandai Katwéban bármely pillanatban összedőlhet. Roskatag építmény, hulladék fa, kötél, néhány szög és a hit tartja egyben. Szeptemberben egy szombati napon a templomban 37 gyerek gyűlik össze, az ő életük is legalább olyan ingatag. Ide jöttek, hogy egy olyan játékot játsszanak, amelyről egyikük se hallott, mielőtt Roberttel, az oktatóval találkozott volna, egy olyan idegen játékot, amelyre nincs szó az anyanyelvükben, a lugandában.

Sakk.

Amikor belépnek az ajtón, arcukon ráncokat vet a mosoly. Otthonuknak érzik ezt a helyet, menedéknek. Az Agape-templomban elfeledhetik a külvilág zűrzavarát, egy olyan nyomornegyedben, amely a világ egyik legszörnyűbb helye.

Az ingatag templomi pad két szélén egy-egy gyerek ül, csontos térdeik között sakktáblát egyensúlyoznak. Ha pár másodperc eltelik lépés nélkül, a nyugtalanság szinte tapintható. A parti feladását a bábuk zörgése jelzi.

Itt van Robert Katende, az oktató. Meg Benjamin, Ivan és Brian. És elöl, a szószék mellett ül Phiona. A jelen lévő két lány egyikeként Phiona egyszerre három partit tart kézben, sakk-mattot ad ellenfeleinek, miközben lábujjával virágot rajzol a poros padlóra. A 14 éves lány rezzenetlen arcán semmi jele annak, hogy másnap Szibériába utazik, ahol a világ legjobb játékosaival fog megküzdeni.
 

A 2010-es sakkolimpia megnyitóünnepségére egy jégstadionban kerül sor. Phiona még soha nem látott jeget. Lézerfény villog, nagy buborékokban táncosok, sakkfiguráknak öltözött emberek. Phiona megkérdi, hogy ezen a helyen minden este ez van-e, mire közlik vele, hogy az aréna rendszerint jégkorongmeccseknek, koncerteknek és cirkusznak ad otthont. Phiona soha nem hallott ilyesmikről.

Visszatér a szállodába, amely a maga 13 szintjével a legmagasabb épület, ahova valaha is belépett. Kibámul az ablakon, csodálkozik, milyen parányinak tűnnek lent az utcán az emberek. Hosszan zuhanyozik, lemossa magáról a nyomornegyed emlékét.
 

Phiona édesanyjával otthon, KatwébanPhiona Mutesi az esélytelenek között is a legesélytelenebb. Afrikainak lenni annyi, mint hátrányos helyzetűnek lenni a világon. Ugandainak lenni annyi, mint hátrányos helyzetűnek lenni Afrikában. Katwéból jönni annyi, mint hátrányos helyzetűnek lenni Ugandában. S végül nőnek lenni annyi, mint hátrányos helyzetűnek lenni Katwéban.

Phiona minden reggel 5-kor kel, hogy három óra gyaloglás után iható vízzel tölthessen meg egy korsót. Útja során alacsonyan fekvő területeken halad át, melyeket olykor annyira elönt az ár, hogy sokan függőágyban alszanak, közel a plafonhoz. Nincsenek csatornák. Mindenütt legyek. Elviselhetetlen a bűz.

Phiona kutyák, patkányok és hosszú szarvú szarvasmarhák mellett halad el. A nőket főként szexre és gyereknevelésre tekintik alkalmasnak, a tizenéves lányok megközelítőleg fele anya. Azt mondják, aki Katwéban születik, ott is hal meg – betegségben, bántalmazástól vagy elhanyagoltságtól. – A sakk sokban hasonlít az életemre – mondja Phiona a tolmács segítségével. – Ha okosan lépsz, elkerülheted a veszélyt, de tudnod kell, hogy egyetlen rossz döntés az életedbe kerülhet.

Ő és a családja egy háromszor három méteres szobában él, az egyetlen ablakot furnérlemez borítja. Az ajtónyílás elé függönyt húznak, ha az ajtó nyitva, márpedig napközben, a tikkasztó hőségben így van ebben az országban, amelyet az Egyenlítő szel ketté. A csupasz falakon odakarcolt telefonszámok. Telefon meg nincs.

Phiona otthonának berendezése: két vizeskorsó, mosdótál, kis faszénkályha, teáskanna, tányérok és bögrék, fogkefe, Biblia és két dohos matrac. Az utóbbin öt embernek kell elférnie: Phionának, édesanyjának, Harrietnek, a tizenéves fiútestvéreknek, Briannek és Richardnak, valamint Phiona hatéves unokahúgának, Winnie-nek. Ételre csupán a curryvel, sóval és tealevéllel megtöltött zacskók utalnak.
 

Az olimpián Phiona egyike a legfiatalabbaknak a mintegy 150 országból érkezett több mint 1000 versenyző között. Ő a második helyen kiemelt játékos az ugandai csapatban. Első ellenfelének, a kanadai bajnok Dina Kagramanovnak ez már a harmadik olimpiája, 24 évével ő régebb óta játszik már az elitjátékosok mezőnyében, mint ahány éves Phiona. Kagramanov győz, de meglepődik, mikor megtudja, hogy Phionának ez az első nemzetközi partija, amelyet felnőtt ellen játszik. – Így gondolkodni az ő korában olyan adomány, mely a nagyság zálogát rejti – mondja a kanadai.

Amikor korai emlékeiről kérdezik, Phiona csak veszteségről tud beszámolni. – Hároméves lehettem, amikor ellátogattam édesapám falujába, hogy lássam őt, és egy hétre rá meghalt AIDS-ben – mondja. – A temetés után a családom pár hétig a faluban maradt, és egyik reggel Juliet nővérem azt mondta, hogy fáj a feje. Kapott valamilyen gyógynövényt, aztán elaludt. Másnap reggel holtan találtuk.

Harriet, aki sokat betegeskedik, néha napokig távol van, megpróbál pénzt keresni a család rizsből és teából álló napi betevőjére. Hajnali kettőkor kel, öt kilométert gyalogol, hogy avokádót és padlizsánt vegyen, amit aztán újra elad az utcai piacon. Ilyenkor az ikrek Phionára maradnak.

Kilencévesen már kimaradt az iskolából, mert nem tellett rá. Egyik délután titokban Brian nyomába eredt, hátha a fiú a napi első étkezéséhez vezeti el. Látta, hogy Brian belép egy nagy csarnokba, egy padra ül, és apró, fehér és fekete tárgyakkal játszani kezd. Phiona soha nem látott még ilyeneket, és úgy gondolta, gyönyörűek. Egy sarokból kukucskált ki, a játék elbűvölte, és hátha akad valami ennivaló. Hirtelen szólalt meg a hang. – Kislány – mondta Robert, a tanár. – Gyere be, ne félj!

Játszma a kanadai Dina Kagramanov ellen

Szibériában Phiona teljesen elmerül a sakkban, csak a szálloda éttermének önkiszolgáló büféjébe tér be. Az első néhány alkalommal rosszul lesz, olyan sokat eszik. A második játéknapon korán érkezik a helyszínre, hogy körülnézzen. Burkába öltözött asszonyokat lát, indiai nőket száriban, bolíviai asszonyokat poncsóban és fekete keménykalapban. Lát egy irakit, aki letérdel, és Mekka felé fordulva imádkozni kezd. A tajvani Elaine Lin Yu-Tonggal játszott sakkpartija félidejénél Phiona taktikai hibát követ el, ami két gyalogjába kerül. Ellenfele szintén hibázik, de Phiona nem veszi észre, csak amikor már késő. Onnantól kezdve csüggedten nézi, miként alakulnak a még hátralévő lépések, és végül elveszít egy összecsapást, amelyet megnyerhetett volna. Phiona kirohan a parkolóba, egyedül felszáll a buszra, amely visszaviszi a szállodába, és sírva borul a párnájára. Valamivel később Katende próbálja megvigasztalni. Ez az egyetlen alkalom, hogy a sakkozás sírást váltott ki belőle. Valójában nem is emlékszik rá, mikor sírt utoljára.
 

Robert Katende fiatalon árván maradt. Futballozással próbálta megkeresni a kenyerét, bár súlyos fejsérülést szerzett. 2003-ban az edzője szólt neki, hogy van egy állás a Sports Outreach Institute nevű keresztény misszióban, és Robert, az újjászületett keresztény, megtalálta a hivatását. Katwéba küldték, ahol megpróbálta focizásra csábítani a gyerekeket, majd játék után egy tál zabkására. Kereste a módját, hogy azokat is bevonja, akik csak a partvonalról figyelnek. A megoldást egy régi sakk-készlet adta. – Voltak kétségeim – vallja be Katende. – Azon morfondíroztam, vajon ezek a gyerekek valóban képesek lesznek-e játszani ezt a játékot.

Katende először felajánlotta, hogy a focizás után sakkleckét ad; hat fiúval kezdte. Két év múlva már 25 gyerek járt hozzá. Ekkor történt, hogy egy mezítlábas, kilencéves kislány belesett a templom ajtaján.
 

– Amikor először láttam a sakkot, arra gondoltam: mitől lesz ez a sok gyerek ilyen csöndben? – idézi fel Phiona. – Aztán megfigyeltem, hogy játék közben boldogok lesznek és izgatottak, és én is vágytam erre.

Phiona ettől kezdve naponta hat kilométert gyalogolt azért, hogy sakkozhasson. Az első partit, melyen diadalmaskodott, miután legalább ötvenet elveszített, Joseph Abasával szemben nyerte meg, aki korábban a susztermatt néven ismert taktikával győzte le őt: ez a megalázó módszer mindössze 4 lépés után győzelemhez vezet. Joseph nem tudta, hogy Katende olyan védelmet tanított meg Phionának, amely elfogja az ő királynőjét. Amikor Phiona sakk-mattot adott neki, Joseph elsírta magát, mert egy lány győzte le. Katende végül bemutatta a lányt Ivan Mutesasirának és Benjamin Mukumbyának, a program két legerősebb játékosának, akik megígérték, hogy foglalkoznak vele.

– Amikor először találkoztam Phionával, magától értetődőnek vettem, hogy a lányok gyöngék, de rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan jól tud játszani, mint egy fiú – mondja Ivan. – Szeret támadni, és ha ellene játszol, az az érzésed, folyamatosan hátrálnod kell, míg már nincs hova lépned.

Katwéban híre ment, hogy Katende, noha fekete bőrű, olyan szervezethez tartozik, melyet fehér emberek, mzunguk irányítanak, és Harriethez nyugtalanító szóbeszéd jutott el. – A szomszédaim azt mondták, ha hagyom, hogy Phiona továbbra is játsszon, a mzunguk el fogják vinni – mondja. – De én nem tudtam enni adni neki. Lehetett volna más választásom?

Egy év sem telt el, és Phiona megverte a tanárát, Katende pedig tudta, itt az ideje, hogy ő és a többiek is erősebb mezőnybe kerüljenek. Felkereste a helyi bentlakó magániskolákat, ahol azonban a jóval gazdagabb származású diákok elutasították, hogy nyomornegyedbeliekkel játsszanak. Katende addig rimánkodott, míg a tízéves Phiona divatos blézeres tinédzserek ellen játszhatott, és alaposan megverte őket. Aztán egyetemistákkal játszott, és őket is legyőzte.

Sok próbálkozással és kudarcélményen át tanult egy olyan tanártól, aki saját bevallása szerint nem is ismerte a játék összes szabályát, mielőtt a programba belevágott volna. Phiona sikeres, mert birtokában van annak a csak sakkzsenikre jellemző képességnek, hogy több lépéssel előre elképzelje az állást a táblán, és úgy összpontosít a játékra, mintha az élete függene tőle – ami az ő esetében közel lehet az igazsághoz.
 

A bajnok a katwei Agape-templomban, ahol sakkozni tanultAz olimpiai játszmáknál nem ritkán 20 perc is eltelik két lépés között. Phiona két partinál is nyugtalanul izgett-mozgott arra várva, hogy ellenfele végre lépjen már. Katende, aki Phiona összeomlásából okulva most már nagyon óvatos, sajnálja, hogy az Ugandai Sakkszövetség döntése értelmében a lány a csapat második helyen kiemelt játékosa lett, s így a legjobb játékosokkal kell megmérkőznie.

Harmadik partiját az egyiptomi sakknagymesterrel, Mona Khaleddel játssza. Phionának tetszik Mona gyorsasága, ellenfele tempója magával ragadja, túl gyorsan játszik, ami végzetes hibákhoz vezet. Katende aggodalmasnak tűnik, amikor Phiona feladja, de a lány elismeri, hogy egy jobb játékos győzte le. Egyenesen Katendéhez megy: – Egy napon én is nagymester leszek – közli vele.

Phiona negyedik ellenfele, az angolai Sonia Rosalina egyfolytában a lány szemébe néz, melyről később azt mondja: a legharcosabb tekintet, amelyet valaha látott. Egy kritikus pillanatban Phiona túl passzívan játszik, ami nem vall rá. Több mint három óra elteltével vonakodva feladja. Elismeri, hogy nem volt elég bátor, amikor arra lett volna szükség. Megígéri magának: ilyen nem történik többé.
 

Noha a Sports Outreach ösztöndíjának köszönhetően Phiona újra iskolába jár, még csak most tanul írni és olvasni. Ráadásul olyan veszélyekkel kell szembenéznie, amelyek még a korábbinál is nehezebbé tehetik az életét. Édesanyja folyton beteg, attól tart, hogy HIV-pozitív, de fél a HIV-teszttől. Phiona még soha nem végeztetett el ilyen tesztet.

Az ugandai lány álma az, hogy házat épít az édesanyjának Katwe környékén. Amikor Harrietet megkérdik, vajon a lánya kitörhet-e a nyomorból, ezt válaszolja: – Ezen soha nem gondolkodtam.

Katende, amikor arról faggatják, milyen reális esélyt lát arra, hogy Phiona kiemelkedhet Katwéból, vázolja az elképzelését: akadémiát indít, ahol a sakktanítványai a gazdag családok gyerekeinek tanításával keresnek pénzt. Reméli, mondja, hogy Phiona megtalálja a nyomornegyedből kivezető utat, és a többi gyerek is követheti őt. Hogy ezt elérhesse, a lánynak olyan teljesítményt kell produkálnia a világ színpadán, melyet őelőtte más ugandai, legyen az nő vagy férfi, még soha nem ért el.
 

Hanti-Manszijszk hideg és sivár. Phiona ki nem állhatja az orosz időjárást, de tetszik neki a szállodai szoba, a tiszta víz, a napi háromszori étkezés. Már előre tart a hazatéréstől, amikor újra élelmet kell szereznie magának.

Egyik utolsó játszmájában ellenfele egy etióp lány, Haregeweyn Abera, aki Phionához hasonlóan afrikai tizenéves. Phiona hirtelen úgy érzi, mintha otthon lenne, az Agape-templomban, megfutamodásra kényszeríti Abera bábuit, míg a lány tehetetlenül széttárja a karját. Phiona nem tudja elnyomni széles mosolyát, felpattan, és kiszökdécsel a fagyos szibériai levegőre. Ez az elutasított világból származó elutasított lány olyan boldog sikolyt ereszt ki magából a palaszürke ég felé, hogy a hangtól még a bent játszók is összerezzennek.        
 

Tim Crothers sportújságíró The Queen of Katwe (Katwe királynője) című könyve Phiona Mutesiről 2012 őszén jelent meg. Az eredeti cikk megjelenése óta Phiona Mutesi Isztambulban képviselte országát a 2012-es sakkolimpián, ezt követően sakkmesterjelöltnek minősítette őt a Sakk Világszövetség (FIDE). Ez a FIDE által adható legalacsonyabb rangú cím. Mialatt áprilisban New Yorkban tartózkodott a 2013-as Nők a világ csúcsán elnevezésű rendezvényen, játszott egy partit nagy példaképével, Garri Kaszparov sakknagymesterrel (és veszített).