A jövő energiája

Forradalom zajlik Dániában, amelynek célja, hogy 2050-re az egész ország csakis „tiszta” energiát használjon

Kapcsolódó cikkek

Anders és Hanne Bune nyugdíjas dán tanárok, és egy kis faluban, Fjaltringban élnek a Jylland-félsziget nyugati partvidékén. Az 1980-as évek közepéből származó megsárgult családi és baráti fényképeket összegyűjtő albumukban van egy újságkivágás. A cikkhez tartozó fényképen a szakállas, hosszú hajú Anders izgatottan a levegőbe bokszol.

– Forradalomként éltük meg – meséli a férfi a nappali kanapéján ülve. Odakint erős szél fúj. A házuk csupán pár száz méterre van a parttól, ahol az Északi-tenger felől viharos széllökések érkeznek. – Mindenki boldog volt, mert valami újat csináltunk – folytatja. – Valami jót tettünk magunkért és a Föld jövőjéért.

Vajon mi volt az a forradalmi tett, amely ilyen messzemenő következményekkel járt? Nos, amikor a helyiek szövetkezete felállított két 95 kilowattos szélturbinát. Miután befejezték a munkát, nagy ünnepséget rendeztek, s a történelmi eseményen ott voltak a sajtó képviselői is.

– Akkoriban elég nagynak tűntek a turbinák, pedig igazából kicsik voltak – mosolyog Anders. – Többen adtuk össze rájuk a pénzt, de egyikünket sem a haszon motiválta. Az egész sokkal idealisztikusabb volt. Zöldenergiát akartunk használni, nem kőolajat vagy szenet. Arról beszéltünk, hogy megelégszünk azzal, ha nem veszítünk rajta.

Dánia régóta élen jár a fosszilis energiahordozóktól és atomenergiától mentes világ megteremtésében. Az 1980-as évek közepén a dán kormány engedett a közhangulat nyomásának, és egyrészt betiltotta az atomerőművek építését, másrészt az ország energiaellátásáért felelős szénerőművek helyett más energiaforrások után nézett. A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a szélenergia reális alternatívát kínált, és az állam adókedvezménnyel támogatta az olyan szövetkezeti tulajdonú szélturbinákat, amilyeneket Andersék és a falubeliek is építettek.

Andersék közösségében az összefogás szelleme tovább erősödött. Tíz évvel az után, hogy Fjaltringban felállították az eredeti szélturbinákat, öt darab 750 kilowattosra cserélték őket. A mai napig látni őket a távolban Andersék házától. Kettő a szövetkezet tulajdonába került, három magánszemélyekhez. A megállapodás ennek ellenére úgy szól, hogy a közösség minden évben megkapja az öt turbina által termelt bevétel két százalékát.

Az elmúlt húsz évben ez a két százalék közel 1,2 millió dán koronát (kb. 50 millió forint) tett ki, amelyet diákszálló építésére, illetve a helyi iskola és a közösségi ház fejlesztésére fordítottak.

A szövetkezet tíz évvel ezelőtt eladta a részesedését a két szélturbinában, de Anders és a többiek azóta más környékbeli szélturbinákba fektették a pénzüket. – Beláttuk, milyen jövedelmező vállalkozás. Rájöttünk, hogy ebben üzlet van – mondja.

A Fjaltringtól tíz kilométerre lévő Lomborg faluban élő tejtermelő, Johannes Laursen és felesége osztotta Anders gondolatait. 2002-ben 6 millió korona (kb. 250 millió forint) banki hitelt vettek fel, hogy egy 750 kilowattos szélturbinát építsenek a földjükön.

– Jó üzletet láttam benne – mondja Johannes. – Tudtam, hogy a szélturbina termelte bevétel bőven elég lesz arra, hogy visszafizessem a tőketartozást és a kamatot.

A férfinak igaza lett. Hat év alatt törlesztette a kölcsönt, és a szélturbina évente 500 ezer korona (kb. 20 millió forint) nyereséget termel. De ettől még nem mindenki boldog.

– Nem szerencsés nagydobra verni, ha az embernek szélturbinája van, mert sokan nem szeretik őket – mondja Gunhild. – Vendégségben például alig beszélünk róla.

A szélturbinák ellenzői a zajt, a tükröződő fényt és a madárvilágra gyakorolt káros hatást szokták felhozni kifogásként, nem beszélve a tájkép elcsúfításáról.

Johannes, talán nem meglepő módon, kissé kétkedve fogadja ezeket a kifogásokat. – Szerintem jól néznek ki. A szakemberek folyamatosan fejlesztik a burkolat festését, hogy ne verjék vissza annyira a napfényt – mondja. – És mindig igyekeznek megfelelő helyet találni nekik a természetben. Mindig sorban állítják fel őket, nem összevissza. Egyes természetbarátok szerint elijesztik a madarakat, de ez nem igaz. Sokféle madarat látok körülöttük repülni, és amikor a lapátok mozdulatlanok, szívesen megpihennek rajtuk.

Johannes azt magyarázza, hogy a szélturbinák akkor adnak suhogásszerű hangot, ha a szél egy bizonyos irányból fúj, máskülönben csendben, zajtalanul dolgoznak. Azt mondja, a szomszédok sohasem panaszkodtak neki. Ám az egyikük, aki nem szerette volna, ha a neve megjelenik nyomtatásban, azért megjegyzi: – Ha részesedésed van egy szélturbinában, akkor a zaj, amit hallasz, valójában a pénztárgépé. De ha a szomszédod keres rajta pénzt, neked pedig csak a zaj jut, akkor az nagyon idegesítő tud lenni.

Az 1980-as évek közepének kezdeti időszakához képest a sokszorosára növekedett Dánia szélenergia-kapacitása. A szárazföldi szélturbinák már gyakori látványnak számítanak, és a viszonylag sekély partközeli tengerszakasz lehetővé tette, hogy szélparkokat telepítsenek az Északi- és a Balti-tengerbe is.

Dánia energiatermelésének immár meghatározó részét adják a szélturbinák. Az 1985-ös 47 megawatthoz képest 2005-re több mint 3000 megawattot termeltek, s a jelenlegi teljesítmény az 5000-hez közelít. Tavaly az ország teljes energiafogyasztásának 42 százalékát fedezték szélenergiából, a tavalyelőtti 39 százalékhoz képest. Ez az egész világon a legmagasabb arány, és már látótávolságon belül van a kormány által 2020-ra előirányzott 50 százalék.

2014. július 9-én este újabb rekord született, amikor Dánia energiaszükségletének 140 százalékát termelték az erős szél hajtotta turbinák, ami jelentős többletnek számít. A világsajtóban úgy tálalták a hírt, hogy az emberiség újabb lépést tett a fenntartható, fosszilis energiahordozóktól mentes jövő felé. – Ez is azt bizonyítja, hogy nem a fantázia szüleménye egy olyan világ, amelyet teljes egészében megújuló energia lát el – mondja Oliver Joy, az Európai Szélenergia-szövetség szóvivője. Azonban a hangzatos szalagcímek és túlzó kijelentések mögül egy sokkal bonyolultabb történet sejlik fel Dánia szélenergia-forradalmáról.

Ennek lényege két egyszerű tény. Először is: nem mindig fúj a szél. Mi történik tehát azokban az időszakokban, amikor a szélturbinák nem dolgoznak? Másodszor, amikor a szélturbinák villamos energiát termelnek, azt azonnal fel kell használni, mivel nagy mennyiségben képtelenség tárolni. Mi történik tehát azzal a többlettel, ami például 2014. július 9-én is keletkezett?

Ezekre a kérdésekre a Jylland-félsziget keleti részén fekvő történelmi város, Fredericia peremkerületében lévő csillogó, modern irodaházban kapunk választ. Az épület a Dánia villamosenergia- és gázvezetékrendszerét üzemeltető Energinet.dk tulajdonában van.

Odabent, egy sötétített üveggel eltakart teremben található az ország villamosenergia-rendszerének irányítóközpontja. Az egyik falat hatalmas kapcsolási rajzra emlékeztető kép uralja, amelyen Dánia átviteli hálózata látható, ahogy keresztüláramlik rajta a villamos energia.

Kilenc operátor ül egy sor képernyőnél. Utcai ruhát viselnek, csendes, nyugodt légkörben dolgoznak, pedig amit csinálnak, az döntő fontosságú – a hét minden napján, 24 órában, körültekintően mérlegelve gondoskodnak Dánia villamosener-gia-ellátásáról.

A rendszer egyensúlyi jellege egy másik falon lévő kijelzőre pillantva válik érhetőbbé: a nagy, világító térképen Dánia szélparkjai és erőművei vannak feltüntetve, meg a köztük lévő kapcsolatok, de ugyanúgy látható, ahogy az egész hálózat más országokéhoz kapcsolódik.

Távvezetékek kígyóznak az északi Norvégiába, az északkeleti Svédországba és a déli Németországba. Az igazat megvallva, Dánia villamosenergia-rendszere „szimbiózisban él” ezeknek az országoknak és Európa többi részének a hálózatával.

Ez azt jelenti, hogy többlet esetén exportálnak, míg hiány esetén importálnak villamos energiát. Ebben az értelemben az összekapcsolt hálózat egy hatalmas villamosenergia-piacként működik, ahol óránként változnak az árak, és az olcsón, nagy mennyiségben előállított villamos energia oda áramlik, ahol többet fizetnek érte.

Dániában, ahol a termelés jelentős részét adják a szélturbinák, amelyek teljesítménye percről percre változhat, különösen körültekintően kell egyensúlyozni. – Óriási mennyiségű adat áll a rendelkezésünkre – magyarázza a farmert és trikót viselő vezető operátor, Niels Nørtoft –, és a célunk az, hogy megpróbáljuk elérni, se többlet, se hiány ne keletkezzen.

Rendkívül korszerű informatikai rendszerben futnak össze a várható kereslettel, illetve a széllel kapcsolatos előrejelzések, valamint a szélparkokból származó, folyamatosan frissülő adatok. A cél az, hogy a dán hálózatban lehetőleg állandó maradjon a frekvencia és a feszültség.

A minimális eltérésnek is komoly következményei lehetnek: ha a szél előre jelzett sebessége egyetlen méter per másodperccel több vagy kevesebb, akkor a szélturbinák lényegesen több vagy kevesebb energiát táplálnak a rendszerbe.

Ennek a bonyolult egyensúlynak egyik különösen fontos eleme a norvég vízerőműrendszer, amely túltermelés esetén kínál megoldást.

Amikor Dánia több szélenergiát termel, mint amennyit fel tud használni, a többletet úgy lehet hatékonyan „tárolni”, ha átirányítják Norvégiába, ahol a vízerőművek termelése gyorsan csökkenthető, és a vizet később hasznosítják. A hagyományos erőműveket nem lehet ilyen könnyen vagy olcsón szabályozni.
 

A lenyűgöző eredmények azonban csak a kezdeti lépéseket jelentik a Dánia fenntartható jövőjéhez vezető úton. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy 2035-re az ország áram- és hőellátását fosszilis energiahordozóktól mentesen kell megoldani, míg a teljes energiafelhasználás esetében 2050-re kell ugyanezt megteremteni. E nagyra törő célok eléréséhez paradigmaváltásra lenne szükség az energiatermelés, -szállítás és -felhasználás terén.

A tervek szerint a dánok a jövőben intelligens házakban fognak lakni, amelyek észrevétlenül szabályozzák majd az energiafelhasználást. Ezek az épületek nemcsak használni fogják az energiát, hanem előállítani is, és növekvő kereslet esetén pénzért visszajuttatják azt a villamosenergia-rendszerbe.

A jövő kertes házában a pázsit esetleg hőszivattyút rejt majd, amely a talajból nyeri a hőenergiát. A garázsban álló elektromos autó akkor fogja feltölteni magát, amikor olcsó a villamos energia, de ha nincs rá szüksége, akkor pénzért visszajuttatja a rendszerbe. A ház alagsorában lévő kisebb kapcsolt energiatermelő hidrogénné alakítja majd a villamos energiát, hogy később felhasználja vagy pedig újraértékesítse. A tetőn lévő napelemek ugyancsak energiát fognak termelni.

Ezek mind részei a jövő „okoshálózatához” kapcsolódó elképzelésnek, amelyhez az energiát nem csupán szélturbinák, de biomasszával vagy biogázzal működő erőművek fogják szolgáltatni.

Az Energinet.dk máris szerepet játszik az energia újfajta jövőjének kialakításában. A cég azt tervezi, hogy 2020-ra bevezeti az óraalapú internetes mérést – az első fontos lépés, amely lehetővé teszi majd a felhasználók számára, hogy akkor használják az energiát, amikor az a legolcsóbb és a legnagyobb mennyiségben van a rendszerben.

– Egészen biztos vagyok benne, hogy az okoshálózat nem múló hóbort, de még nincs tökéletesen kidolgozva – mondja Peter Jorgensen, az Energinet.dk elnökhelyettese. – Világszerte évek óta beszélnek az okoshálózatokról, de miközben mindenki szívesen használná, senki nem hajlandó áldozni rá. Mi viszont most megpróbáljuk megvalósítani.

Talán annak még nem jött el az ideje, hogy a boldogságtól a levegőbe bokszoljunk, de annyit bátran kijelenthetünk, hogy Dániában új energiaforradalom kezdődött, és javában fúj a változás szele.

Vote it up
127
Tetszett?Szavazzon rá!