A jövőnek tanulnak

Ellátogattunk három modern oktatási intézménybe, ahol egyedülálló módon tanítanak – és persze eredményesen

Kapcsolódó cikkek

Könnyen zavarba jön a látogató, ha belép a dániai Hellerup Iskolába, amelyben a Tuborg sörgyár egykori telepén jelenleg 685 hat és tizenhat év közötti gyerek tanul. Nincs iroda, amely a látogatót fogadná, de még igazi folyosó sem. A padlón kis cipők hevernek. A gyerekek kanapékon ücsörögnek, vagy a központi lépcsőn ülve dolgoznak laptopjaikon és tabletjeiken. A délelőtt közepén járunk, csütörtökön, június elején. Azt várnánk, hogy a diákok az osztálytermekben tanulnak, itt azonban egy csoport tinédzser a csocsóasztal körül gyülekezik, ahol két játékos vív csatát.

Átmegyek a háromemeletnyi magas, egy légterű termen – egy tanárt keresek. A könyvtárnál egy hosszú asztalon felsősök dolgoznak számítógépeken. Hogy nyugtuk legyen, kuckót alakítottak ki maguknak szekrényekből, amelyek az összes többi itteni bútordarabhoz hasonlóan kerekeken guríthatók. A Hellerup Iskolában nincsenek tantermek.

Végül találok egy tanárt, aki elirányít Jørn West Larsen igazgató irodájához, a kevés, fallal leválasztott helyiség egyikébe. Milyen elv húzódik meg a látszólagos káosz mögött, kérdezem. – A felelősség nagy része továbbra is a tanároké, de hagyjuk a gyerekeket úgy dolgozni, ahogy nekik a legmegfelelőbb – magyarázza. – Dániában a diák is felelős a saját képzéséért, fejlődéséért.

Ez az elképzelés egyre inkább teret nyer szerte a világban. Ahelyett, hogy a gyerekektől a bebiflázott tananyag visszaadását várnák el, az új módszerrel azt a típusú gondolkodást segítik elsajátítani, amellyel a diákok elboldogulhatnak a mai bonyolult, fejlett technikájú világban.

Amikor Koppenhága külkerületében, Hellerupban új iskola alapítását határozták el, a közösség képviselői arra ösztönözték a városvezetőket, hogy új oktatási elvek alapján szervezzék meg az intézményt. A diákok a tanárokkal együtt tűzik ki a célokat, alakítják ki a módszereket, majd úgy dolgoznak e célok megvalósításán, ahogy jónak látják. Az idősebb diákok bármikor elhagyhatják az épületet, de okostelefonjukon keresztül tartaniuk kell a kapcsolatot a tanárral. A legkisebbek az első nap megkapják a tabletjüket vagy laptopjukat.

Dániában 2009-ben a világon elsőként engedélyezték az internet használatát a biológia- és földrajzvizsgákon, 2013-tól pedig ezt kiterjesztették az összes tantárgyra. A Hellerup diákjai országosan is kiemelkedő tanulmányi eredményeket érnek el, de Larsen igazgató szerint ennél is fontosabb, hogy szívesen járnak iskolába, és örömmel tanulnak.
 

Amikor Frederikke Kragh tízévesen először tette be a lábát a Hellerupba 2002-ben, nem hitt a szemének. Az első öt évet hagyományos iskolában tanulta végig, és halálra unta magát. Az előző iskolában az órákon a könyvből felolvasó tanárra kellett figyelnie, majd rajzolás következett. – Az volt a cél, hogy lerajzoljuk, amit hallottunk, és nem az, hogy megértsük a történetet.

A Hellerupban az érdeklődésének megfelelő tanulásra biztatták. Ő dönthette el, milyen könyvet használ. Itt minden tanítási nap izgalmas és élvezetes volt.

Bár Kragh és osztálytársai lelkesebben jártak iskolába, mint bármikor, a szülők aggódtak, hogy ha a gyerekek maguk döntik el, mit tanuljanak, nem sajátítják el az alapvető matematikai és nyelvi ismereteket. Ám Kragh, aki 2008-ban érettségizett a Hellerupban, nem aggódik amiatt, hogy tökéletes-e a latintudása. – Annyi minden mást megtanultam, aminek később hasznát vettem – mondja.

A hagyományos iskolákban tanuló diákok zöme azonban egyáltalán nem osztja Kragh lelkesedését a tanulás iránt. Egy több országra kiterjedő felmérés szerint a középiskolások kevesebb mint 40 százaléka kerül szellemi kihívás elé. Világszerte csak a diákok kétharmada jut el a középiskoláig, és sokan lemorzsolódnak az érettségi előtt. A végzősök nagy része pedig nem felel meg a munkahelyek és a felsőoktatás elvárásainak, állítják munkaadók és egyetemi oktatók.

A Hellerupban megpróbálják kicsit közelebb hozni az iskolát az élethez, például úgy, hogy a diákok használhatják a telefonjukat és a tabletjüket. Ám a technika önmagában nem old meg semmit, állítja Larsen, aki arra törekszik, hogy ezek a készülékek az oktatás színvonalának emelését, ne csak a diákok szórakoztatását szolgálják. – A mai technikát igyekszünk éppúgy eszköznek tekinteni, mint ötven évvel ezelőtt a különböző írószerszámokat vagy a rádiót.

Ám a tanárok számára nem könnyű az átállás az új módszerekre. Helle Kirstine Peterson, aki tizenegy éve tanít angolt a Hellerupban, úgy véli, néhányan kényelmetlenül érzik magukat, hogy nyitott térben kell tanítaniuk, így nem csukhatják be az osztályterem ajtaját.

A diákok szabadsága is nagy kihívás. – Nem irányítunk, hanem megbízunk a diákban, hogy tanulni fog – mondja a tanárnő. – Ám ha ül és olvas valaki, az még nem jelenti azt, hogy tanul is. Egy diáknak sokkal nagyobb önfegyelmének kell lennie, ha sikert akar elérni a mi iskolánkban.

A nyolcadikosok párban dolgoznak

Arnold van Gessel igazgatót 2006-ban élete nagy feladatával bízták meg. Amszterdamban az IJburg nevű mesterséges félszigeten új lakókörzetet hoztak létre, amelynek iskolára volt szüksége. A futurisztikus épületeiről ismert kerület igényeinek egy újszerű elvek alapján működő iskola felelt meg.

Ám Van Gessel tisztában volt azzal, hogy egy valóban újító szellemű iskola óriási kihívás. Hollandiában az oktatás többnyire hagyományosnak mondható. Az általános iskola végén a tanulók egységes vizsgán vesznek részt, s ennek az eredményétől függ, hogy a négy középiskolai típus közül melyikbe kerülnek – vagyis 12 éves korukban nagyjából eldől, hogy kereskedők lesznek-e, vagy diplomások. A középiskolákat a diákok érettségin szerzett jegyei alapján ítélik meg, az átlageredményeket közlik az újságok.

A szülők az átlagok alapján választanak gyermeküknek iskolát, tehát a vizsgaeredmények befolyásolják a jelentkezéseket, ez viszont meghatározza az állami támogatást, amelyet a tanulók létszáma alapján osztanak szét. Emiatt azok az iskolák, amelyek magasabb színvonal elérésére ösztönzik a diákokat, kockáztatnak, mert a záróvizsgán a tanulók rosszabbul teljesíthetnek.

Van Gessel és az ijburgiak egy csoportja hirdetést tett közzé a helyi újságban, hogy ötletelésre hívják a lakosokat. Lefoglaltak egy termet pár tucat szülő és tanár számára, ahová – megdöbbenésükre – száznegyvenen jöttek el. A szakértők egy hét alatt kidolgozták az új koncepciót. A személyre szabott oktatásra vonatkozó legújabb kutatások alapján olyan iskolát képzeltek el, ahol minden gyerek kiteljesítheti a saját képességeit.

Az iskola különböző szinten álló gyerekeket kever egy-egy osztályba. A megfelelő technikai háttér és a projektalapú oktatás szerint kidolgozott tanterv segítségével egy bevándorló diák, aki holland nyelvi hiányosságai miatt amúgy lassabban haladó csoportba került volna, itt magasabb szintű angol- és matematikaoktatásban részesül, miközben behozza lemaradását a hollandban.

IJburgban Hollandiában egyedülálló módon alkalmazzák a technikai eszközöket, de még ennél is radikálisabb az egyik alapelvük. Az iskola elsősorban nem azt a tudást akarja megtanítani a gyerekeknek, amely az állami záróvizsgához szükséges. Ehelyett a tanterv olyan képességek elsajátítását tűzte ki célul, amelyek a felnőtt életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlenek: a kezdeményezőkészséget, a felelősség vállalását és az elszámoltathatóságot.

Az itteni angoltanár, Kyna de Vries szerint IJburg ezzel meghaladja a nemzeti tantervet, mert amellett, hogy felkészíti a diákokat a záróvizsgára, olyan készségeket is fejleszt, amelyekre szükségük lesz a globalizált világban való érvényesüléshez: az együttműködést és a kommunikációt. – Ez egy másik szintje a nevelésnek, amely a tanulást érdekesebbé, izgalmasabbá teszi, emellett a diákokat arra ösztönzi, hogy aktív polgárokká váljanak.

Idén az egyik osztályában de Vries szép bizonyítékát látta annak, hogy a hagyományos oktatási modellel való szakítás milyen eredményes lehet különböző szinten álló diákoknál is.

A kitűnően tanuló tizenhárom éves Alit párba állította Sannéval, aki nehezen haladt az angoltanulással. Az volt a feladatuk, hogy párbeszédet írjanak pincér és vendég közt. Sanne szerény szókincsű, de annál vidámabb gyerek, Ali viszont nagyon félénk. Ám együtt pazar párbeszédet írtak, amelyet de Vries meglepetésére önként elő is adtak a csoport előtt.

– Ali korábban soha nem jelentkezett nyilvános szereplésre – mondja de Vries –, de ahogy együtt dolgoztak, megnőtt a vállalkozó kedvük. Ez csak akkor fordul elő, ha a diákok olyan feladatokat kapnak, amelyek motiválják őket és kihívást jelentenek számukra.

A nyolc éve működő IJburg Iskola kiválóan teljesít. Diákjai magasabb szintű felsőoktatási intézményekben tanulnak tovább, és a záróvizsgán is javulnak az eredményeik. Idén szeptemberben újabb iskolát nyitnak az ijburgi modell alapján.

Igazi sikernek számít, hogy ma már ez a fajta oktatás nem ritkaság Hollandiában. Országos vita folyik az egységesített vizsga hatékonyságáról. A pedagógusok több felelősséget vállalnak az oktatás színvonalának emeléséért. – A változás benne van a levegőben – állítja Marlou van Beek tanár és oktatási szakértő, aki a holland részvételt irányítja abban a nemzetközi projektben, amely a világ 1000 iskolájában készíti elő a személyre szabott oktatásra való átállást.
 

Kilencedikesek dolgoznak a feladatukon a hellerupi könyvtár számítógépeinRula Rabayah felnevet. A Hongkongi Kanadai Iskola (CDNIS) tanítónője a folyosón állva figyeli, ahogy elsős diákjai izgatottan szaladgálnak fel-alá az épületben. Az a feladatuk, hogy tabletjeiken térképet olvassanak, megtalálják a kijelölt helyeket és fényképeket készítsenek tárgyakról az iskolai kincskeresés keretében. Jó mulatságnak tűnik.

Azért utaztam Hongkongba, mert a városállam 2013 végén azzal lepte meg a világot, hogy a harmadik helyen végzett a 15 éves diákok olvasási, matematikai és természettudományi teljesítményét rangsoroló OECD-felmérésben, megelőzve az eddigi szupersztár Finnországot. Ezt az oktatási intézményt a legjobbak között tartják számon, és nemrég elnyerte az Apple Kiemelt Iskolája címet a technika újszerű alkalmazásáért a diákokra szabott tanításban. Arra vagyok kíváncsi, hogyan érték el ezt a sikert.

Az igazgató, Dave McMaster 2006-ban merész tervvel állt elő, hogy integrálják a legújabb technikai eszközöket az oktatásba. – Gyakran előfordul, hogy az iskolák megveszik ugyan a modern felszereléseket, csak épp a tanárokat nem képezik ki ezek használatára – magyarázza. Szakértőkkel megvizsgáltatott minden új eszközt és programot, azt elemezve, hogyan alkalmazhatók a tanításban, majd felkészítették a pedagógusokat is.

Most, hét évvel később, minden tíz éven felüli diákjuknak saját laptopja van. Az alsó tagozatosok fokozatosan megismerkednek az iPad használatával, s a következő tanévtől a hatévesek már számítógépes naplót fognak vezetni tanulmányaikról.

A tanároknak nem könnyű a dolguk, hiszen a számítástechnika iránt fogékony diákok gyakran gyorsabban elsajátítják az új programok használatát, mint ők.

Amikor a jelenleg hetedikeseket tanító Mitch Breton megérkezett a CDNIS-be, az iskolában még csak papírt és ceruzát használtak. Azonban fél év múlva McMaster bevezette a „Laptopot mindenkinek” programot. – Lelkes voltam, de szorongtam is – vallja be Breton. – Nem tudtam, hogyan fog működni a dolog. Hogyan felügyeljek gyerekeket, akik korlátlanul hozzáférnek az internethez? Hogyan tudom a legjobban kihasználni az ezerdolláros masinákat?

Az iskola vezetősége minden támogatást megadott a tanároknak, akik így a maguk tempójában illeszthették be a technika legújabb vívmányait az oktatásba. Ma már Breton egyre kevesebb papírt használ a tanteremben. Egyik kedvenc újítása a Google-dokumentumok alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan figyelje diákjai haladását, és visszajelzést is adjon nekik. – Nincs több elveszett házi feladat – teszi hozzá.

Ma már nem tekinti kivételesnek a számítástechnikai eszközök alkalmazását. – Vége azoknak az időknek, amikor a tanár az osztály előtt állva magyarázott – mondja.

Nem sokkal később személyesen is megtapasztalom, hogyan működik ez a valóságban. A hetedikes Eric magabiztosan dolgozik iPadjével egy matematikafeladaton, automatikusan kapcsolgat a programok között. Hangosan gondolkozik a megoldáson, és a gép rögzíti a hangját. – Szóval mennyi Adrienne súlya? Azt tudjuk, hogy Jeremy 71 kilós, Gary 7 kilóval könnyebb, és Adrienne súlya feleannyi, mint Garyé – mondja. Ujjával számításokat vázol fel a tabletre, amelyeket a program rögzít, és a tanár később ellenőrizhet. – Vagyis – elgondolkozik – Adrienne 32 kiló. – Ez a matematikai program lehetővé teszi, hogy a diákok nyomon kövessék saját problémamegoldásukat.
 

Hat évvel az után, hogy leérettségizett a Hellerup Iskolában, Frederikke Kragh biztos benne, hogy szülei jól döntöttek, amikor ebbe a kísérleti intézménybe íratták be. Idén szeptemberben kezdi meg harmadéves tanulmányait az orvosi egyetemen, és komolyabb szemináriumi dolgozatot kell majd készítenie. – Több csoporttársam aggódik az önálló munka miatt – mondja –, de engem a Hellerupban felkészítettek arra, hogyan álljak helyt, ha új és szokatlan feladat elé kerülök. Abban az iskolában a magunk feje után kellett mennünk, nem könyveket kellett magolni.

Vote it up
202
Tetszett?Szavazzon rá!