A jarangák földjén

Már-már vérrokonságban állnak a természettel, és szinte őskori körülmények között élnek

Csukcsföld, az Alaszkával átellenben elterülő régió, különleges világ. Eldugott szegleteiben még laknak olyan családok, amelyek eleinkhez hasonló kapcsolatban élnek a természettel. Kétszer jártam náluk: egyszer dermesztő télben, másszor „tikkasztó” nyárban. Az alábbi két epizódban ősi körülmények között élő tundralakókat keresek fel, illetve bálnavadászokkal szállok tengerre.

Aki bátor, velem tart, hogy összeismerkedjen velük, és szerelembe essen e hideg szívű, mégis földöntúlian vonzó vidékkel!

Ősi közösségben
– Milyen színű az almafa virága? És a cseresznyéé? Mekkorára nő a búza? – szegezte nekem kérdéseit Veketgeut anyóka, miközben teával kínált. Férje, aki mellettem hevert eszkimóruhájában, ugyancsak élénken figyelt.

Ott ültem a jarangasátorban, kezemben egy csésze forró itallal a számomra világvégének számító csukcsföldi tundra közepén, és azon álmélkodtam, hogy ennyire még senki sem volt kíváncsi hazám növényvilágára, mint ez a két öreg.

Laktam már jurtában és vigvamszerű bőrsátorban, de egyikhez sem hasonlítható a csukcsok „háza”, a jarangasátor, amelyet rénszarvasbőrökből készült hatalmas sátorlap borít és negyvenkilenc farúd, illetve faborda igen bonyolult szerkezetéből áll. Ebben a védett térben raknak tüzet, esznek és pihennek a csukcsok, de aludni a vastag rénszarvasbundával elkerített alvóhelyiségbe (polog) húzódnak vissza. A pologban nemtől és kortól függetlenül egymáshoz bújva pihennek rokonok és vendégek egyaránt. Minden családnak egy-egy alvóhelyiség dukál, ahol a petróleumlámpától és a lehelettől a legnagyobb hidegben is húsz fok feletti meleg képződik.

A kellemesen meleg, de levegőtlen sátrakban európai szavakkal kifejezhetetlen szagok uralkodnak: a mosdatlan emberek testszagával keveredik a gyatrán kikészített rénszarvasbőrök savanykás illata.

A dermesztő hidegből a jarangasátor védett terébe húzódnak a rénszarvastenyésztő nomád csukcsok– Ketten az asszonnyal két óra alatt össze tudjuk állítani jarangánkat. Szétszedni és szánokra kötözni pedig még gyorsabban lehet. Ez a jaranga még a nagyapámé volt. Én hetvenéves vagyok, tehát a főbb rudazata lehet akár százhúsz éves is! – állította Ualjakaanti apó, akit egyszerűen Feketének nevez mindenki, hiszen neve magyarul azt jelenti: Fekete a csordában.

A használattól fényesre csiszolódott, a tűztől megpörkölődött, a füsttől pedig megbarnult rudazat bizony régi lehet, és javítás is látszik rajta. Mivel közel s távol nem nő erdő errefelé, igencsak értékes a combvastagságú, hatméteres farúd!

A csukcs jaranga véd a széltől, hótól, esőtől, illetve hatalmas belső tere raktárként is szolgál. Egy ilyen kör alaprajzú hajlék nyolc-tíz méter átmérőjű és nagyjából öt-hat méter magas. Kúpszerű alakjának köszönhetően a néha hetekig tartó hóförgetegek sem mozdítják el a helyéről.

Bent a népek szalmazsákokon ülve-fekve teázgatnak, majszolják a fagyos nyers rénszarvashúst, amelyet az asszonyok hosszúkás fatálakon tálalnak fel. Én is kaptam nyesedéket, miután a gránitkőből készült „vágódeszkán” háziasszonyom feldarabolta, vagyis inkább feltörte a húsfagylaltokat. Kalapáccsal persze.

Az oroszországi Csukcs Autonóm Körzet központjától, Anadirtól 80 kilométerre északra lévő Kancsalan falu környékén járok. Döbbenetes élmény, hogy a harmadik évezred elején őskori körülmények között születnek és nőnek fel emberek, akik szinte vérrokonságban állnak a természettel. Minden napjuk lassan, európai értelemben vontatottan és unalmasan telik, és eközben irigylésre méltó végtelen derűvel szemlélik a világot. Szinte mindig viccelődnek, ugratják egymást, és kacagásuktól hangos a jarangasátor.

 – Csukcsföld területén Magyarország majdnem nyolcszor elférne, de mindössze 57 ezren lakják. A nomád őslakosság európai szemmel nézve szinte minden komfort nélkül él, de tökéletesen alkalmazkodott vad környezetéhez – magyarázta Igor Riga anadiri helytörténész. Olyannyira, hogy a művelt világ számos eszközét – amilyen a kajak, a hótaposó, az anorák vagy a különleges horgok – ezektől a kultúráktól vette át.

Vajon miért választják többen is felnőtt fejjel Csukcsföldet otthonuknak? Miért hagyták el lüktető nagyvárosaikat, burjánzó természettel megáldott vidékeiket? Mi vonzotta őket ide?

– Engem elvarázsolt ez a csodálatos tér- és időbeli szabálytalanság: itt mindenkor érzékelhető az évszázados tegnap, miközben visszatérhetsz a kényelmesen berendezett mába! – magyarázta Vlagyimir Szertun, az első helyi utazási iroda igazgatója.