A kölni dóm

A város legismertebb építménye egyúttal a turisták számára is az egyik legvonzóbb látványosság

Aki először lép a kölni dómba, önkéntelenül is a magasba tekint. Pillantása végigvándorol a  43 méter magasra szökő, impozáns boltíveken. Átsiklik a tömör oszlopok során és az élénk színű üvegablakokon. Aztán a háromkirályok ereklyetartójára téved, mely a templom túlsó végében aranyos fényben izzik. Milyen magasztos ez a hely! Titkaiba ma Barbara Schock-Werner, Németország egyetlen női templomépítésze fog bevezetni engem.

Az altemplom
Mielőtt követném Schock-Wernert föl az egyik állványzatra, előbb a katedrális alvilágába kell leszállnunk. Néhány lépcsőn leereszkedve egy ásatás kellős közepén találjuk magunkat, melyet a régészek 1946-ban kezdtek el. Az építésznő pallókon és deszkákon átlépve egy szürke alapzatból kiemelkedő szarkofág előtt áll meg. – Itt fekszik Friesheimi Emundus, 9. századi gróf – mondja huncut mosollyal.

Emundus hatalmas földbirtokot adományozott a székesegyház káptalanjának. Viszonzásképpen elvárta a kanonokoktól, hogy minden évben, halálának napján „convivium rufum”-ot vagyis vörös lakomát rendezzenek a tiszteletére, kenyérrel és vörösborral. Ez bő 1100 évvel ezelőtt volt, de a lakomát azóta is megtartják minden év november 16-án.

A ma már 3200 négyzetméteren elterülő történelmi épületegyüttes aranybánya a kutatóknak. Képet alkothatunk arról, mi minden történt itt a római időktől kezdve a gótikus katedrális koráig. Az ásatás időközben abbamaradt, noha a területet még távolról sem tárták fel teljesen.

– Hagyni kell valamit a következő nemzedéknek is – vallja a székesegyház építésze. A legérdekesebb régészeti leletekre a kölni érsekek sírboltjában bukkantak. Az ásatást végzők itt 1959-ben két 6. századi, teljesen felöltözött, személyes tárgyaikkal körbevett személy érintetlen sírját találták meg, valamint egy 6. századi püspöki kápolna szószékét.

Kis hídon megyünk át felettük, mely Joseph Frings és Joseph Hoeffner kardinálisok, valamint az őket tisztségükben követő testvérek sírboltjai előtt vezet el. – Szeretne olyasmit látni, amit még senki sem nézhetett meg? – pillant rám kérdőn. De még mennyire!

Századokon át
Konrad von Hochstaden érsek 1248. augusztus 15-én lerakja a templom alapkövét. Az eredeti épület helyén egy, a rendeltetésének jobban megfelelő dóm épül, mely befogadhatja a háromkirályok ereklyéihez özönlő zarándoktömeget.

A munkálatok azonban elhúzódnak. A templomnak 1560-ban elfogy a pénze, ezért az építkezés 282 évre leáll. Csak 1842-ben sikerül újra támogatókat találni. Ettől kezdve az építkezés a német nép erősödő nemzeti öntudatának jelképe. I. Vilmos császár 1880. október 15-én bejelenti, hogy a 157 méter magas tornyával akkoriban a világ legmagasabb épületének számító dóm építése befejeződött. Hogy a hosszú építési idő ellenére a dóm mégsem a különféle stílusok vad összevisszaságát mutatja, az azzal magyarázható, hogy egyik építésze sem tért el az eredeti gótikus tervektől.

Kissé lehajolva hűvös járatokon megyünk végig, mígnem egy rácshoz érünk, rajta a bajor címer. A székesegyház alsó régióinak sötét beugrójában, ahova látogató nem teheti be a lábát, pár évvel ezelőttig észrevétlenül húzódott meg néhány, előkelőségek maradványait rejtő ólomkoporsó. Öt kölni érsek csontjait tartalmazzák, akik a rajnai Wittelsbach uralkodóházból származtak és a 16–18. században éltek a Rajna-vidéken. Leghíresebbjük, I. Kelemen Ágost bajor választófejedelem, pazar díszítésű palotákat emeltetett. Földi maradványai azonban később elfeledve porladtak a székesegyház katakombáiban.

– Ezt nem tartottuk ildomosnak – mondja Schock-Werner. 2002-ben ezért új temetkezési területet jelölt ki számukra, és a Wittelsbachok sírjainak helyét ma ízléses feliratok jelzik. Az ólomkoporsók alattuk nyugszanak.

Az altemplomból feljőve a kórusülésekhez érünk, és heves vita közepébe csöppenünk. Két fiatal, elzászi nő azon vitatkozik, melyik székesegyház szebb: a strasbourgi vagy a kölni? – Mindkettő nagyon szép – közli velük Schock-Werner, aki doktori értekezését a strasbourgi katedrálisról írta.

– Ami a kölni dómot kiemeli a többi székesegyház közül, az belső díszítése és berendezése – teszi hozzá. – A francia templomokban ehhez hasonlót a francia forradalom pusztításai miatt már nem találni. – Kölnt elkerülte a keresztény művészeti alkotások módszeres pusztítása. A második világháború során az épületben súlyos károkat okozott tizennégy bombatalálat, de a templom belseje nem sérült meg. Így felbecsülhetetlen értékű műalkotások maradtak épen évszázadokon át.

A főhajó boltívei 43 méterre magasodnak a hívők és a látogatók feje fölé

A főhajó
Hogy szavait ékes példával bizonyítsa, az építésznő egy turistacsoporton átfurakodva a Gero-kereszthez vezet engem. Ezt a 285 centiméter magas műalkotást 970-ben faragták, vagyis már több mint ezer éve függ a templomban. – A maga korában forradalmian új lehetett, mert valósághűen ábrázolja a halott Krisztust – ismeri el Schock-Werner.

A Gero-kereszttől néhány méterre arannyal, aranyozott ezüsttel és rézzel díszített, több mint ezer drágakőtől és rafinált gyöngydíszítéstől tündöklő ereklyetartó szekrény áll. – Ez a székesegyház szíve – jelenti ki. A díszes szekrényben pihennek Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a három napkeleti bölcs, más néven a háromkirályok – maradványai. Az ereklyéket 1164-ben Rainald von Dassel kölni érsek hozta magával Milánóból, s nyomukban zarándokok valóságos özöne áramlott, ami szükségessé tette a dóm építését, a várost pedig felvirágoztatta.

De a székesegyháznak szinte minden sarkában ilyen csodák várnak ránk. Itt van a 104 üléshelyével Németország legnagyobbjának számító, faragott, késő középkori kórus. A távolabb látható 14. századi falfreskósorozatnál szintén nem létezik nagyobb az Alpoktól északra. Arrébb Stephan Lochner híres, Köln patrónusainak állított oltárját csodálhatjuk meg, a lélegzetelállítóan szép padlómozaikokat, az 1350–60-ból származó Klaren-oltárt és a székesegyház kincstárát, melynek építése a 10. századra nyúlik vissza.

Egy átlagos napon húszezer ember fordul meg a templomban, hogy megcsodálja e remekműveket. A látogatók tömegében két hátizsákos férfira figyelek fel, kezükben hosszú bot. Zarándokok, akik a híres Santiago de Compostela-i zarándokutat akarják végigjárni. – Cseppet sem volt könnyű itt az imádságra összpontosítanom – jegyzi meg egyikük. De társa hozzáteszi: – Mégis csodálatos érzés megtapasztalni a hívők testvériségét.

A mindennapi vallási szertartások és az Oltáriszentség-kápolna csöndje lelki menedéket nyújt. – A székesegyházban a legszebb időszak reggel hat és kilenc óra között van – mondja Feldhoff kanonok. – Akkor még minden csöndes, s a nap ragyogva szűrődik át a középkori ablakokon.

Az ereklyetartó a hagyomány szerint a háromkirályok maradványait őrzi

A tető
A külső felvonó 45 méter magasra, a tetőre visz fel bennünket. – Ebben a szakmában jól jön, ha valaki nincs tériszonya – mondja nevetve Schock-Werner. Idefönt kibontakozik a dóm biotóp természete. Növények százai vertek gyökeret a falak repedéseiben, köztük moha, földiszeder-bokrok, vadrózsák és pipacsok. 1974-ben ki kellett vágni egy hat méter magas nyírfát, mert gyökérrendszere megtámadta a falakat. A toronysisakban vándorsólymok lelnek otthonra, meg galambok, maró hatású ürülékük beszennyezik a kőszobrokat. De a legnagyobb kárt a kőfaragványokban a régi gőzmozdony füstje okozta, mely évekig járt ki-be Köln főpályaudvarán, a székesegyház mellett.

A torony
Létrán mászunk fel a nyolc hatalmas haranghoz. A négy kisebbik a fiatornyokban lóg, és azok, akik hajlandók megmászni a csigalépcső 509 fokát, közelről is megcsodálhatják őket.

– A fából épült harangállvány technikai szenzáció – jelenti ki Schock-Werner. – Amikor teljes erőből zúgnak a harangok, a rezgés nagyon erős. De ha az ember a torony kőfalához simul, semmit sem érez belőle.

A kölniek büszkesége a 24 tonnás Szent Péter-harang, a világ legnagyobb szabadon lengő harangja. A becenevén „Kövér Péternek” hívott alkotmányt 1923-ban egy beolvasztott, első világháborús bronzágyúból öntötték, és ma csak a legnagyobb ünnepek alkalmával kondítják meg.

A dómot 1996-ban a kulturális világörökség részének nyilvánították. – Egyetemes értéket képvisel – mondja Schock-Werner.

Vote it up
6
Tetszett?Szavazzon rá!