A könnyzápor vége

Nem csak az embereknél első a család – bizonyítja kutyás történetünk

Marnie kutyánk kétéves border collie szuka. Kedves, barátságos és rendkívül jó modorú állat, ám amikor úgy érzi, elege van belőlünk, visszavonul kedvenc zugába, és pihen egy keveset.

Tavaly karácsonykor nálunk vendégeskedett Jen, a párom rokona. Vacsora után a gyerekek lefekvéshez készülődtek, ám a legfiatalabb lányunokánknak nagyon nem volt ínyére a helyzet, akármennyien próbáltuk is nyugtatgatni.

Marnie a kedvenc bokra alatt tartózkodott, és bizonyára hallotta a sírást. Egyszer csak felbukkant, fürge léptekkel elhaladt mellettünk (valamennyien kint ültünk a kerti asztalnál), bement a szobába, felugrott a kicsi lány ágyára, és mellékucorodott. Hosszú, puha szőrét mintegy játékszerként odakínálta a bőgéstől zaklatott gyereknek. A kislány nemsokára elaludt. Amint ezt érzékelte, Marnie leugrott az ágyról, ismét elhaladt mellettünk, vissza az ő csöndes kis zugába. Anélkül, hogy bármire is rá akartuk volna venni,

Marnie önként vállalta, hogy segít megoldani a „falkánk” körében felmerült problémát. El is ámultunk azon, hogy képes volt felmérni a helyzetet, majd cselekedni s végül elhozni a kívánt békét.
Lee Rossetti

Reggeli az ágyban
Régebben nyitva hagytuk a hálószoba ablakát, hogy Miska cicám be tudjon jönni egy kis odabújásra, mielőtt felkelek.

Egy idő után Miska elkezdett reggelit hozni az ágyamba: friss kenyérszeletet, zsemlét, mini pizzát. Azt gyanítottam, talált valahol egy jószívű péket – bár egy kilométerre van a legközelebbi üzlet. Valahányszor meglepett valamivel, megköszöntem, és a szemétbe dobtam.

Egy nap arra ébredtem, hogy három csodaszép kókuszos kocka vár az ágyam végében. Bármily ínycsiklandónak tűntek is, nem ettem meg őket. Miska utálkozó pillantást vetett rám, amiért nem értékeltem az erőfeszítését, és soha többé nem hozott finomságokat az ágyba.
Lynsle Cole

Tyúkanyó
Tavaly a férjemmel kimentettünk tíz tojót egy baromfitelepről. Nagyon rossz bőrben voltak, s csupán a szerencsének tudható be, hogy egyikük sem pusztult el.

Olyan neveket adtunk nekik, mint Pirosacska, Foltvolt, Tollaborzas. Foltvoltnak egészen letört a csőre, alig tudott enni: próbáltuk átpasszírozott csirketáppal megetetni, de az sem ment neki könnyen.

Beraktuk őket a ketrecbe. Tíz perc múlva látom, hogy Pirosacska, aki a jobb állapotú tyúkok közé tartozott, csőrével felcsippent egy kis pürét, és belepottyantja Foltvolt csőrébe. Pirosacska több mint egy hétig etette így, mint a tyúkanyó a csibéit, míg Foltvolt szépen összeszedte magát.
Sophia Hewitt

Vote it up
116
Tetszett?Szavazzon rá!