A keresztrejtvény rejtélye

Vigyázat! A cikkben csalafinta feladványokat rejtettünk el

Kapcsolódó cikkek

Naponta milliók menekülnek egy négyzethálós világba, ahol mindenre van megoldás. Ebben a világban az emberek olykor bő ujjú japán köntöst, vagyis kimonót viselnek, nem rémülnek meg az oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú mitológiai szörnyetegtől, a Khimairától, és jól ismerik az angol iskolavárost, Etont. Vadászhatnak poénokra, akár olasz módra is, akár skandináv formában, és aki leleményes, esetleg százezreket bezsebelhet.

Hol van ez a szép szabályos világ? A keresztrejtvényekben!

Magyarországon az emberek szeretik a szellemi erőfeszítéseket. Többtucatnyi kizárólag rejtvények közlésével foglalkozó újság kapható, és együttes példányszámuk meghaladja az évi 25 milliót. És ebben még nincs benne a napilapokban és magazinokban közölt rejtvények szintén igen magas száma! Azt sem tudja senki megmondani, hányan adják fel a rejtvényfejtést, mert nem tudják kinyomozni, mi marad a napiparancsból, ha Maigret kiveszi belőle a pipáját1

Ám nemcsak mi szeretjük a szellemi próbatételt: az Oxfordi Játékkalauz szerint a keresztrejtvény a világ legnépszerűbb és legelterjedtebb szójátéka, amely ma már csaknem minden nyelven létezik, sőt még Braille-írással is rendszeresen megjelenik.

Ahány nép, annyi szokás és szabály érvényes. Csehországban például egy kockába több betűt is be lehet írni, míg Lengyelországban azt kedvelik, ha több a fekete kocka, mint a fehér. Franciaországban és Romániában az számít jó ábrának, amelyben a fekete kockák elhelyezése aszimmetrikus, mert ekkor úgy vélik, a szerkesztő nem a formára, hanem a belső tartalomra helyezte a hangsúlyt. Kanadában pedig, ahol a lakosság nagy része kétnyelvű, igen kedveltek az olyan rejtvények, ahol a vízszintes szavakat angolul, a függőlegeseket pedig franciául kell a mezőbe írni. Nehezítésképpen az angol szavak meghatározását franciául, a franciákét pedig angolul adják meg.

A legnehezebbnek az olasz módra szerkesztett rejtvényeket tartják, ahol a számozást és a fekete kockákat a megfejtőnek kell beírnia az ábrába; a legkönnyebb pedig minden bizonnyal a „plusz egy vicc”, ahol nincsenek meghatározások, csak a szavakat kell beírni az előre elkészített mezőbe, míg a maradékból összeállítható a poén.

Magyarországon jelenleg a legnépszerűbb keresztrejtvény a skandináv típusú, ahol a kockákba vannak írva a meghatározások, így nem kell azokat kikeresni. – Felgyorsult világban élünk, az embereknek egyre kevesebb türelmük és idejük van a rejtélyekre – magyarázza Molnárné Czeglédy Gabriella komáromi rejtvényszerkesztő. – Ezt a típust gyorsabban lehet megfejteni, mint a hagyományos keresztrejtvényt, de elkészítése nehezebb, hiszen a helyszűke miatt általában maximum nyolc betűből áll a meghatározás.

Természetesen a magyar keresztrejtvényeknek is vannak nemzeti sajátosságaik. Forradalminak nevezhető újításunk például, hogy egy hosszú megfejtésnél a sorok elkanyarodhatnak, és nálunk szerepelnek a leggyakrabban a leghosszabb – akár négysoros – megfejtések is.

A keresztrejtvények történetét legendák övezik. Ám mégsem igaz, hogy az első keresztrejtvény ihletője az a rács lett volna, amelyet Victor Orvills éveken át bámult hűvös fokvárosi lakóhelyéről, ami nem volt más, mint két elektrolitba merülő fémlemez2.

Az igazság ennél sokkal prózaibb. Az első keresztrejtvény 1913. december 21-én, a New York World afféle karácsonyi ajándékaként jelent meg. Arthur Wynne, a vasárnapi magazin szerkesztője a karácsonyi számba akart egy kis életet lehelni. Rajzolt tehát egy rombusz alakú hálót, majd megtöltötte 32, egymásba kapcsolódó szóval, leleményét pedig elnevezte szókeresztnek (Word-cross). Bár az új játék ezután a vasárnapi lap állandó része lett, sokáig mégsem akadt követője.

Igazi karrierje csak 1924-től ívelt fel, amikor egy új kiadó, a Simon & Schuster megjelentette az első keresztrejtvénykönyvet. A közönség válasza minden várakozást felülmúlt: a kiadó kis hivatalát elárasztották a megrendelőlevelek. Az év végére már három rejtvénykönyvük jelent meg, 400 ezernél nagyobb példányszámban. Vagyonuk pedig hamarosan versenyre kelhetett volna az ókor hatbetűs királyának3 mesés gazdagságával.

A keresztrejtvényláz ezután végigsöpört az Egyesült Államokon. Az óceánjáró gőzösök alapfelszerelésévé váltak a rejtvénykönyvek, szótárak és szinonimaszótárak. A nők fekete-fehér kockás ruhákat viseltek, és még egy Broadway-revü is született 1925 rejtvényei címmel, melynek egyik jelenete keresztrejtvény-szanatóriumban játszódott, ahol a játékba belebolondult betegeket kezelték.

A mánia ezzel egy időben átterjedt az Óvilágra is. Tristan Bernard, a híres francia író 1925-ben megalapította a Keresztrejtvény Akadémiát, amelynek első kiadványa egy keresztrejtvény-antológia lett. Bernard azt állította, hogy regényeinél sokkal büszkébb egy-egy jól sikerült keresztrejtvényére, amelyet szintén művészi színvonalra emelt. Persze nem örült mindenki egyformán az új játéknak. Ennek bizonyítéka, hogy a Londoni Állatkert nemsokára hivatalosan közzétette: nem áll módjában a gnúkkal, emukkal, és más hárombetűs állatokkal kapcsolatos kérdésekre válaszolni.

Még az angol királyi család sem kerülhette el a végzetét, bár amikor a Country Life szerkesztői a megfejtések között megtalálták a Buckingham Palota dombornyomásos levélpapírját, Erzsébet hercegnő (ma királynő) aláírásával, először tréfára gyanakodtak. Az udvarral történt egyeztetés után azonban kiderült, hogy a hercegnő valóban teljesen egyedül fejtette meg a rejtvényt, ráadásul saját kezűleg adta fel a levelet. Hogy a sors tehet-e róla, vagy az ingyen reklámra áhítozó szerkesztők, ma már lehetetlen kideríteni, de tény, hogy véletlenül éppen ő nyerte meg a fődíjat is. Elmondhatjuk tehát, hogy nemcsak a sakk, hanem a keresztrejtvény is királyi játék.

Természetesen a film, az irodalom, a divat és a politika világa is belehabarodott az új szórakozásba. Marlene Dietrich vallotta be elsőként nyíltan, hogy szenvedélyes rabja lett a játéknak, és az öltözője mindig tele volt keresztrejtvény-magazinokkal. A rejtvényfejtést azonban tagadhatatlanul a mi Heltai Jenőnk (1871-1957) vitte tökélyre, aki angolul, franciául, németül és persze magyarul is egyaránt verhetetlenül gyorsan tudott keresztrejtvényt fejteni, hiszen Magyarországot is megfertőzte a kockás mezők varázsa.

Az első „keresztszórejtvény” 1925. január 22-én jelent meg a Ma Este című újságban. A meghatározásokat Kristóf Károly találta ki, az ábrát pedig Byssz Róbert készítette. Bár ez mai szemmel nézve még bájosan bumfordi munka, hiszen a számozása önkényes volt, és a szavakon belüli értelmes szókapcsolatokat is feladták a meghatározásokban, a rejtvényőrület nálunk is hódítani kezdett. Négy nap múlva már Az Újság is kiadta első saját keresztrejtvényét, és ezután az új játék gyorsabban terjedt a spanyolnáthánál.

Az első keresztrejtvénnyel még nem lehetett vagyonokat nyerni, csupán egy „teljesen felszerelt mah-yong készletet” – amit ráadásul úgy kellett rátukmálni a nyertesre, hiszen ugyanolyan ismeretlen és új játék volt, mint a keresztszórejtvény. Később persze voltak nagyobb, az egész országot lázban tartó nyeremények is, mint például amikor a Pesti Napló játékával egy Andrássy úti bérházat (!) lehetett megnyerni.

– Az embereket azonban a keresztrejtvények megfejtésében elsősorban nem a nyeremény, inkább a szórakozás motiválja – meséli Nagy Balázs, a Füles rejtvénylapok felelős szerkesztője. – Jó néhány éve, amikor először lehetett színes tévét nyerni a lapban, nagy meglepetésünkre nem érkezett több megfejtés, mint amikor egy perzsacica volt a főnyeremény.

Amilyen gyorsan terjedtek a keresztrejtvények, éppen olyan gyorsan készültek az első keresztrejtvényszótárak is. Magyarországon már 1925-ben megjelent Doktor Cézár műve, amely Az általános műveltség zseblexikona címet viselte. Mai szemmel nézve is meglepően modern, egyetlen komoly hibája, hogy nem betűszám alapján osztja be a meghatározásokat. Bár az „egyedárúságok” fogalmon ma már kevesen értjük az állami monopóliumokat, azonban a sajt- vagy italfélék bőséges felsorolását tekintve ma is példaértékűen alapos munka.

A negyvenes években a keresztrejtvényeknek új ellensége jelent meg: az unalom. – Nincs semmi érdekes a rejtvényekben, mert túlságosan lexikonszagúak – panaszkodott G. B. Shaw, hiszen nemcsak a megfejtők, de a szerkesztők is szívesen nyúltak a szótárakhoz, ha valahol szükség volt még egy odaillő szóra és annak meghatározására. A keresztrejtvények azonban így lassan már nem nyújtottak szellemi kihívást. Úgy tűnt, vége a sikersorozatnak.

Szerencsére új rejtvénykészítők jelentek meg, mint az amerikai Jack Luzzato, aki a méhet nem zümmögő rovarként határozta meg, hanem nektár-felügyelőként, a pezsgőt pedig úgy írta le, mint amiből két pohár elég a bódulathoz. Magyarországon például Tímár György író-műfordító keresztrejtvényei váltak legendássá, aki ilyen meghatározásokkal kergette őrületbe megfejtőit: „Égen pompázó női nevű virág, amelyet látni és amellyel látni egyaránt lehet”4 vagy „Nigéria fővárosában ilyen szárú a kiscsizma”5 esetleg „Ha tok járul hozzá, nem csoda, hogy rejtve marad”6.

A sors iróniája, hogy Amerikában a kifáradt keresztrejtvények megújítását éppen az a nagy napilap vezette, amely utoljára engedett a hóbortnak, és csak 1942-ben jelentette meg első négyzetrácsát vasárnapi magazinjában. A New York Times rejtvényszerkesztője, Margaret Farrar számos máig érvényes szabályt dolgozott ki a keresztrejtvényekre. Ő fejlesztette ki a teljesen átfedett rácsot, vagyis a minden irányban összekapcsolódó szavak hálózatát. Száműzte a kétbetűs szavakat, és kimondta, hogy minél kevesebb a szó, annál izgalmasabb a rejtvény. A lapnál máig ügyelnek legendás színvonalukra, ezért soha nem ismételnek meg egyetlen meghatározást sem. Igen nagy műveltségre és rutinra van szüksége annak, aki meg akarja fejteni, ezért nem csoda, hogy még a Guinness Rekordok Könyve is számon tartja, hogy ezt Roy Dean tette meg a leggyorsabban, aki 1970-ben 3 perc 45 másodperc alatt töltötte ki az ábrát ellenőrzött körülmények között.

A szerkesztőknek azonban nemcsak kreatívnak kell lenniük, de bizonyos „etikai” elvárásoknak is meg kell felelniük. Nem előnyös például, ha két bonyolult jelentésű szó keresztezi egymást, és kerülni kell a szótárak sötét sarkaiból előkotort szavak gyakori használatát csak azért, mert kedvező a hangzóösszetételük. Jó, ha egy keresztrejtvény gyarapítja a tudást, és a megfejtő megtudja végül, hogy a stóla görög viselet, Ré egyiptomi isten, a pahoehoe pedig fonatos hawaii láva. De csak akkor, ha mindez a megfelelő sorok beírásával magából a rejtvényből derül ki, és a megfejtőnek nem kell szótárakat lapoznia, hogy rájöjjön, mi is lehet a vicc poénja.

Mérő László matematikus szerint, aki szabadidejében keresztrejtvényeket készít, nehéz feladványt nagyon könnyű csinálni: – Elegendő hozzá, ha ritkán használt, különleges szavakkal töltünk meg egy négyzethálót. Sokkal nehezebb érdekes feladatokat kitalálni, amely megmozgatja az emberek fantáziáját, és nem hagyatkozhatnak a rutinjukra. Az én célom mindig az, hogy valamilyen trükköt lopjak bele a keresztrejtvénybe, miáltal akár könnyebb is lehet, mint a hagyományos, de újszerűsége miatt mégis izgalmasabb.

Akár szellemi kihívásnak, akár könnyed szórakozásnak tekinti a keresztrejtvényt, az emberek többsége szívesen elbíbelődik vele a vonaton vagy akár napozás közben. Jólesik feleleveníteni a félig elfeledett regényhősöket, a megyék székhelyét vagy a híres operaénekesek vezetéknevét. És persze nincs nagyobb élvezet, mint amikor végül megvan a megfejtés. Ezért hát emberek milliói hegyezik napról napra ceruzájukat, pattogtatják idegesen golyóstollukat és ráncolják homlokukat a nagy rejtélyek felett, hiszen a rejtvényfejtőket „sodró erejű érzelem”, vagyis szenvedély hajtja.
 

Megfejtések: 1. narancs; 2. cella; 3. Krőzus; 4. Írisz; 5. Lagos; 6. ti.

Vote it up
Értékelje a cikket!
Tetszett?Szavazzon rá!