A látnok, az írónő és a 17 millió dolláros csalás

Hogyan semmizte ki ügyfelét a látszólag segíteni akaró jövendőmondó?

Az egész rettenet egy hóbortos ötletből fakadt. Jó szórakozásnak látszott...

Az Ötödik sugárúton sétálsz Manhattanben. Akadt egy kis szabadidőd csavarogni. Nem sokkal a Plaza Hotel bejárata után megpillantasz a járdán egy reklámtáblát, amely jövendőmondást hirdet. A nyíl egy régi épületre mutat. Nyilván csillagászatiak a bérleti díjak – állapítod meg magadban.

A tekintélyes homlokzat azt sugallja, hogy az épületben folyó tevékenység – bármi legyen is, amit a tábla jövőbe látásnak nevez – bizonyára törvényes dolog, nem holmi sarlatánság. Persze akkor és ott nem gondolsz bele ennyire.

Ahogy elindulsz a jelzést követve, nem jut eszedbe, hogy a csőd felé sétálsz és életed legnagyobb baklövését készülsz elkövetni. Nem is sejted, hogy micsoda undort és szégyent érzel majd, ha ezekre a lépésekre gondolsz. A dolog megérdemelt kikapcsolódásnak látszik. Olyasfajta időtöltésnek, mintha, mondjuk, az Apple Store-ba indulnál nézelődni. Ártalmatlan szórakozásnak.

Tegyük hozzá, lelkileg mélyponton vagy. (Ez az érzelmi gyengeség sodor majd a vesztedbe.) Szenvedsz, akárcsak az angol Susan Abraham, aki férjével érkezett a nagyvárosba, és nincs itt senkije, akivel beszélni tudna. Nincs, akinek elmondhatná, hogy a férje folyton kritizálja őt. Hogy úgy érzi magát, mint foglyul ejtett madár a kalitkában, és hogy milyen nagyon szeretne kiutat ebből a házasságból.

Vagy ott van Jennifer Hill, a marketingszakember Hawaiiról, akinek épp most ért véget egy hosszú kapcsolata. Talán ez volt az utolsó esélye rá, hogy gyermeke lehessen, és most ez is elszállt…

Jude Deveraux, a romantikusregény-író Új-Mexikóból, szintén szörnyű házasságban vergődik. A férjétől teljesen elhidegült asszony magára maradt a problémáival, akárcsak a többiek. Vágyik valakire, aki előtt megnyílhat.

Ez a valaki Rose Marks lesz. Rose a hatvanas éveiben jár, unokái vannak. Ősz haja, bronzszínű arcbőre és a dizájner szemüvegkeret tiszteletre méltóvá teszi a megjelenését. Roma származású, egy generációk óta jövendőmondással foglalkozó család sarja. Már az anyja és a nagyanyja is látnok volt. Azóta űzi ezt a hivatást, amióta kilencévesen kikerült az iskolából. Ténykedését ő életvezetési tanácsadásnak nevezi, ám a szövetségi bíróság előtt hamarosan csalásért, pénzmosásért és adócsalásért kell felelnie. Marks azzal védekezik majd, hogy ő csupán vállalkozó, akinek kuncsaftjai rendkívüli tanácsadói képességéért fizetnek. Ő nem csaló, hanem pszichológus, szociális munkás, befektetési tanácsadó, spirituális tanító és barát egy személyben.

– Az életemet áldoztam ezekért az emberekért – jelenti ki Marks a tárgyalását megelőzően a Sun-Sentinelnek adott interjújában. – Nem arról van szó, hogy találkozom valakivel és elszedem az összes pénzét, aztán meglépek vele; az ügyfeleimet húsz, harminc, negyven éve ismerem!
 

Rose Marks nem az egyetlen jövendőmondó, akit 2013 folyamán bíróság elé állítottak. Egy másik manhattani médiumot, aki Zena, a Látnok néven működött, nem sokkal korábban bűnösnek találtak 138 ezer dollár értékű csalás vádjában. Zena egy floridai nőtől 27 ezer dollárt csalt ki, és elhitette vele, hogy előző életében egyiptomi hercegnő volt.

Marks azonban más kategória. Látnok soha még nem tett szert akkora nyereségre, mint ő. Egyik áldozata Jude Deveraux, az írónő, akinek bestsellerei világszerte 60 millió példányban keltek el. Aki nem olvasta, látni már biztosan látta a könyveit a könyvesbolt kirakatában. (Magyarul is megjelent, ismertebb művei: A Felföld bársonya; Madame Zoya, a lélek doktora. A szerk.) Deveraux honoráriumából Marks elképesztően nagy összegre tett szert: 17 millió dollárt szedett ki a szerzőből. Marks persze azt mondja erre, hogy a pénzt szolgálatai ellenértékeként kapta. Éppúgy, mint azt az összesen 25 millió dollárt, amit a per hírére jelentkező károsultak feljegyeztek a szövetségi vádirat listájára.

– Számtalan referenciát kapnak a jósnő „munkájáról” – mondja az esküdteknek Larry Bardfeld helyettes szövetségi ügyész a floridai West Palm Beach városában tartott tárgyalás kezdetén, 2013 augusztusában, és az egy hónapig tartó per során a tanúvallomásokból valóban fény derül Marks tevékenységének részleteire. Mint ahogy arra is, milyen könnyű volt besétálni a csapdájába.

Betessékelnek egy aprócska, ablaktalan helyiségbe, ahol épphogy elfér a kerek asztalka meg a két szék. Az asztalon lévő menüből, mint valami étlapról, választhatsz a szolgáltatások közül. Szeretnéd, ha tarot-kártyák mutatnák meg a jövőd? Eh, hisz bárki képes tarot-kártyából olvasni! Válassz valami mást! Tenyérjóslás? Az olyan elcsépelt!

– Vedd le a karkötőd, hadd nézzem meg! – mondja a jós Hillnek, a hawaii menedzsernek, aki, mielőtt betért ide, mindig is azt a képet ápolta magáról, hogy nem egy naiv, könnyen átejthető típus.

Az első számú teszt: adj át valami értékeset! Vajon megbízol a jósban? Hill a karkötőjét adja oda. Abraham, a boldogtalan angol feleség egy pár fülbevalót nyújt át Marks menyének.

Miközben a szerelmi életedről mesélsz, felbecsülik az ékszer értékét. Te pedig lassanként megnyílsz, és feltárod a jós előtt a házasságod, párkapcsolatod történetét. Végre valaki, aki odafigyel rád!

– Újra meg újra visszatértem hozzá, mert ő meghallgatott. Nem voltam hozzászokva, hogy odafigyeljenek arra, amit mondok – ismeri el Deveraux.

Akad azonban egy probléma. Kiderül, hogy az ékszer gonosz rezgéseket bocsát ki magából, ami nagyon, de nagyon rosszat jelent.

– Imádkoznom kell felette… de ez akár egész éjszaka is eltarthat. Vissza tudnál jönni holnap? (Újabb teszt, hogy vajon még mindig bízol-e benne. Vagy úgy érzed, szorul a hurok a nyakad körül?)

Nem, egyáltalán nem akarsz visszajönni, tiltakozol. Hiszen számodra ez csak egy játék. Nem is igazán hiszel az ilyen dolgokban. Erre aztán megkapod a magadét: lám, ez a te bajod, a negatív hozzáállás! Így nem lehet segíteni a problémáidon…

Végül, ha kelletlenül is, de ott hagyod az ékszert éjszakára. Másnap pedig a megbeszéltek szerint visszatérsz. – Visszamentem, mert vissza akartam kapni a karkötőmet – emlékszik Hill.

Csakhogy rossz hírekkel fogadnak. Éjjel kiderült, hogy megátkoztak. Évszázadokkal ezelőtt, egy korábbi életedben. Ez az átok az oka, hogy kudarcba fulladnak a kapcsolataid, és nem válhatsz anyává. Van azonban egy jó hír is: Marks és a családja segíthetnek felszabadulni az átok alól.

– Én meg tudom törni az átkot – mondja a jós Hillnek. – Hiszen ezért vagyok itt.

Újabb jó hír, hogy a látnok a segítségért cserébe semmit sem kér.– Ez a hivatásom – nyugtat meg Marks –, ez ad értelmet az életemnek. Isten iránti kötelességem. Egyetlen centet sem kell fizetned… Ki kell azonban venned 4500 dollárt a bankból. A problémáid gyökere ugyanis nem más, mint a pénz! A pénzed át van itatva gonosszal. Meg kell tisztítani. Imádkoznom kell felette. Betesszük egy fiókba, és nem nyúlunk hozzá, csak akkor, amikor majd visszaadjuk neked, megtisztítva az ártó energiáktól!

Most fogsz horogra akadni. Másnap ott állsz a kezedben a több ezer dollárral. Igen ám, de kiderül, hogy a gonosz még mindig fogva tart. Még több bankjegyet kell megtisztítani!

Micsoda? Hogy nem akarsz kivenni több pénzt? Hát nem veszed észre, hogy épp ez a fixáció az, amitől szabadulnod kellene? Bíznod kell. Itt egy ősi átokról van szó! Ez rendkívül komoly dolog…
 

Jóhiszeműen belemész a folytatásba, és bár magad is meglepődsz, milyen hatalmas összeget voltál képes eddig is átadni, megnyugtatod magad, hogy vissza fogod kapni, ami a tiéd. Hisz Marks vagy százszor elmondta: minden pénz visszatér hozzád.

Utasításainak megfelelően értékesítesz néhány kötvényt, eladsz pár értékes tárgyat. Annak ellenére, hogy a dolog súlyos költségekkel jár, hozzányúlsz a nyugdíjelőlegedhez. Ez már nem az a pont, ahonnan vissza lehet fordulni.

Most már végig kell csinálni. Még több pénzre van szükség a munka elvégzéséhez. A szerelmed vissza fog térni hozzád! A férjed önként belemegy a válásba, és te végre megtalálod az igaz szerelmet, amit annyira megérdemelsz. Gyermeked fog születni. Boldog leszel!

Kívülről mindez persze nevetségesnek hangzik. Joggal mondhatnánk, hogy az olyan balek, aki rábízza a pénzét egy látnokra, megérdemli, hogy kifosszák.

Ám Marks áldozatai a tárgyalóteremben cseppet sem tűnnek együgyűnek. Egyikük a Haditengerészeti Akadémián végzett, a másik jogász. Mind érzékeny emberek, akik mélyponton voltak és lelki békére vágytak akkor, amikor találkoztak Marksszal. Elítélni őket éppoly könnyű, mint belesétálni a csapdába, ahonnan aztán nincs menekvés. A döntő többségében női áldozatok egytől egyig sebezhetők voltak. Mindannyian csupán a reményt keresték.

A pénz a legritkább esetben tért vissza hajdani tulajdonosához. Marks az egyik ügyfelének, Sylvia Romának azt mondta, hogy több százezer dollár veszett oda a Világkereskedelmi Központot ért 2001-es támadásban. Persze az összeg nem veszett el, csak átalakult. Íme, a bűnvádi eljárás során készült lista, amelyből kiderül, hogy Roma 800 ezer dollárja mivé alakult át valójában:

– Egy 18 karátos St. Moritz aranyóra – sorolja a különleges ügynök, aki Marks és családja Fort Lauderdale-ben lévő vízparti kúriáját átvizsgálta –, egy zafírral és gyémánttal kirakott Rolex…

Mialatt beszél, az ügynök háta mögött luxusautók képeit látjuk a kivetítőn. – Egy fehér Range Rover, egy fekete Mercedes Coupe, egy Bentley, egy Ferrari, egy Rolls-Royce, egy Jeep és egy 14 karátos aranykulcs egy Porschéhoz… – sorolja, és még ki tudja, meddig sorolná, ha a bíró, Kenneth Marra kesernyés mosollyal meg nem állítaná.

Marks legidősebb fia, Ricky a tárgyalás minden egyes napján a galérián ül, és szúrós tekintetét az ügyészekre szegezi. Később bűnösnek vallja majd magát a fentiekben megnevezett áldozatokkal szemben elkövetett csalás vádjában. Hamarosan a család további hét tagja követi Ricky példáját. A jövendőmondás családi vállalkozás volt. Egyedül a matriárka, Rose Marks dönt úgy, hogy vállalja a bírósági tárgyalást.

A bíró utoljára Deveraux-t szólítja. Az írónő apró termetű, mosolygós asszony. Mesélni kezd magáról, lágyan cseng a hangja. 1947-ben született, Kentuckyban. – Vidám kis romantikus regényeket írok, amelyek mindig boldog véget érnek.

Elmondja, hogy jó néhány regénye szerepelt már a New York Times bestsellerlistáján, és „meglehetős anyagi jólétben” élt, mielőtt Marksszal találkozott. Volt például négy Santa Fe-i ingatlanja és egy New York-i lakása.

Marksot a kilencvenes évek elején, a válását megelőzően ismerte meg. Ő is belebotlott a Plaza Hotel közelében kirakott reklámtáblába. Volt egy kis szabad ideje, és kíváncsivá tette a hirdetés, belépett hát az épületbe. Leült a kerek asztalkához. Talán most megváltozhat a szerelmi élete, gondolta. A házassága maga volt a pokol. – A férjem folyton ellenőrizni akart, és mindent megtett, hogy megkeserítse az életem. Állandóan üvöltözött velem.

Az asszony úgy érezte, egyedül az öngyilkosság jelenthet számára kiutat. Marks azonban olyasmit mondott neki, amit Deveraux nagyon szeretett volna hallani: – Segíthetek, hogy békésen elválhass tőle.

– Pontosan ez az, amit akartam – vallja Deveraux a bíróságon –, békés válást.
 

A munka máris megkezdődött. Deveraux átadta Marksnak az egyik laptopját meg némi készpénzt. Először csak 1200 dollárt, remélve, hogy – amint megígérték neki – visszakapja, ha a munka befejeződött.

Az összeget azonban újabbak követték, Marksnak ugyanis több energiára volt szüksége ahhoz, hogy telepatikus úton betekintést nyerjen az írónő férjének elméjébe, s így kiderítse, mire készül a férfi.

Deveraux egyre jobban bevonódott. Bár a jósnő szavai elsőre nevetségesnek hangzottak, lassan hinni kezdett bennük. Hogy a férje eladta a lelkét az ördögnek. Hogy a békés válás sajnos több energiát emészt fel, mint azt Marks eleinte remélte, így biztos, ami biztos, egymillió dollárra lesz szükség…

A látnok munkadíja hamarosan évi egymillióra rúgott. A milliókért cserébe Marks Deveraux legbizalmasabb barátnőjévé vált, és az élet minden területén tanáccsal látta el az írónőt. Tanácsokkal, amelyeket nem lett volna szabad megfogadni… de erre az áldozat csak utólag jött rá.

A válás elintézéséhez Deveraux egy gyakorlott válóperes ügyvédet szeretett volna fogadni, ám Marks lebeszélte erről, és maga kerített jogászt Deveraux képviseletére. Ez az ügyvéd túl sok mindenben engedett a per során, így a közös ingatlan és a két autó is a férjé lett, sőt Deveraux-nak fizetnie kellett a férfi jövőbeni számláit és adóját is. Marks biztatta Deveraux-t, hogy írja alá a „tartásdíjról” szóló szerződést, hiszen, mint elmondta, a férje hamarosan úgyis meg fog halni. – Három éven belül halott lesz!

Húsz év telt el azóta, de az exférj ma is él, és igen jó egészségnek örvend. Marks tanácsa olyan kárt okozott Deveraux-nak, hogy az ügyészek nyomozást rendeltek el annak felderítésére, vajon szövetkezett-e Marks a válóperes ügyvéddel. (Ennek végül nem találták bizonyítékát.)

Deveraux azonban a válása után is eljárt Markshoz. Gyermeket szeretett volna, Marks pedig elhitette vele, hogy látnoki segítség nélkül nincs esélye teherbe esni. Megjövendölte, hogy ha gyermeke születik, a kicsi ki fog zuhanni a New York-i lakás erkélyéről. Deveraux gyorsan eladta hát az ingatlant, és rábízta Marksra a vételárat, hogy tisztítsa meg az ártó energiáktól.

– Marks időről időre követelt különböző összegeket – vallja Deveraux a bíróságon. – A pénz rendkívül fontos volt számára.

Deveraux nyolc alkalommal vetélt el. Amikor 1997-ben végre életet adott egy gyermeknek, Marks azzal állt elő, hogy pénzre van szükség ahhoz, hogy a kicsit megóvhassa az ártó lelkektől.

– Bármit megadtam volna, hogy megoltalmazzam a kisfiamat – magyarázza Deveraux. – Bármit!

Mégsem sikerült megóvni a gyermeket: alig néhány évesen elütötte egy teherautó, és meghalt. Marks figyelmeztette a gyászoló anyát, hogy a gyermek spirituális közbenjárás hiányában a pokolba távozott.

– Adtam neki egy tincset a kisfiam hajából, és akkor azt mondta, látja, hogy lángok veszik őt körül – meséli Deveraux elcsukló hangon. – Azt mondta, könyveket kell írnom. Egész nap sírtam. Azt mondta, pénzre van szüksége ahhoz, hogy kimenekítse a fiamat a lángok közül.

A válás és a gyermek halála után Deveraux írásainak színvonala romlani kezdett. Anyagi forrásai apadozni kezdtek, és ahogy az ilyen jellegű kapcsolatok esetén lenni szokott, egyre nehezebben tudta elérni tanácsadónőjét.

Az ilyen ismeretségek nem végződnek elegánsan. Egyszerre azon kapod magad, hogy minden pénzed, ékszered, megtakarításod átvándorolt Marks otthonába.

A bírósági vallomásokból majd az is kiderül, hogy Marks szerencsejáték-függő, és a klienseitől elcsalt vagyon zömét bedobálta a hollywoodi Seminole Hard Rock kaszinó játékautomatáiba.

Mindezt azonban még nem tudod. Kitartóan tárcsázod Marks számát, remélve, hogy visszakapod a pénzed. (Ekkor már súlyos anyagi gondokkal küszködsz.)

Korábban mindig válaszolt a hívásodra, mostanában viszont csak nagy ritkán veszi fel a telefont. Ha végre sikerül elérned, goromba veled. Rövidre zárja a beszélgetést azzal, hogy hinned kellene benne, és ki kellene várnod, míg elvégzi a munkát. Újra meg újra rákérdezel a pénzre, mígnem Marks végül kiböki: – Pénz? Az nincsen!

Szó szerint ezekkel a szavakkal válaszolt Andrea Walkernek, egy másik ügyfelének. – Ha be akarsz perelni, csak rajta!

Azzal leteszi a kagylót. Itt a vége.

Tegyük fel, ekkor már együttműködsz a rendőrséggel. A telefonbeszélgetést rögzítik, és lejátsszák az esküdtek előtt, akik ezután kevesebb mint öt óra alatt döntenek, és Marksot mind a tizennégy ellene felhozott vádban bűnösnek ítélik.

Marks, aki nem óhajtott vallomást tenni, mind a tizennégy alkalommal, amikor az esküdtek szószólója kiejti a száján a bűnös szót, bólint egyet.

Ma reggel eddig viselt szűk kosztümjeitől merőben eltérő öltözékben, kényelmes nadrágban, sportcipőben érkezett a tárgyalóterembe. Mint aki előre látta a jövőt, és már felkészült rá, hogy őrizetbe veszik.

– Szeretlek benneteket! – szól hátra kétségbeesett családtagjainak, amikor kivezetik a tárgyalóteremből. – Minden rendben lesz!
 

Marks akár 20 év börtönbüntetést is kaphat. Az ügyészséghez beérkezett 25 milliós kárigényt vélhetően nem lehet majd teljesíteni, mert – amint azt Marks használt Rolls-Royce-szal kifizetett védőügyvédjétől megtudjuk – a pénzből semmi sem maradt.

Deveraux azonban nem bánja a dolgot. – Nem várom, hogy megkerüljön a pénzem. Egyedül azt szeretném, ha Rose Marks soha senkit nem csaphatna be többé!

Az ítéletet megfellebbezik. Védőügyvédje szerint Marks szervezete túlságosan legyengült. Ha csak négy évre ítélnék is, nem élné túl a börtönt.

– Nagyon rossz egészségi állapotban van, hiszen kilencéves kora óta dolgozik.

Ennek az állításnak ellentmondani látszik, hogy amint elfoglalja celláját, Marks máris munkához lát.

Könyvet készül írni az életéről. Hisz benne, hogy az emberek el akarják majd olvasni, és ami még fontosabb, meg fogják vásárolni a könyvét. Úgy véli, bőven van még pénz az életművében.

Vote it up
148
Tetszett?Szavazzon rá!