A legjobb tanács, amit valaha kaptam

Ismert személyiségek osztanak meg egy-két életbölcsességet, amely megváltoztatta a gondolkodásukat

Tizennyolc embernek – népszerű íróknak, közéleti figuráknak, tanítóknak, orvosoknak – tettük fel a kérdést: „Mi a legjobb tanács, amelyet valaha kapott?” Íme, a válaszaik, amelyek akár az ön életét is megváltoztathatják.

A győzelemről
– Nem vitát akarsz nyerni, hanem érvényt akarsz szerezni a saját akaratodnak – mondta néhai anyósom, Rae Wolf McKenna. Szavai visszhangra találtak bennem a hosszú évek során, és sok feszült helyzetben voltak a segítségemre.
Paul Steiger, a Wall Street Journal egykori felelős szerkesztője

A törődésről
Huszonnégy évvel ezelőtt, amikor abbahagytam az ivást, egy régóta absztinens ismerősöm megkérdezte tőlem: – Na és hogy bánsz az élettel, Paulie? – Meglepetten kérdeztem vissza: – Úgy érted, hogy bánik velem az élet? – Gondolkodás nélkül válaszolt: – Nem. Pontosan úgy értem, ahogyan kérdeztem. Nem számít ugyanis, hogyan bánik velünk a sors, ha mi magunk törődünk a körülöttünk élőkkel. Ha jól bánunk másokkal, könnyebb lesz az utunk.
Paul Williams zeneszerző

A bizonytalanságról
Miután disszidáltunk a Szovjetunióból, a szüleimmel egy menekültszállón laktunk Bécsben. Akkoriban merő bizonytalanság és félelem volt az életünk. Apám egy nap azzal állt elő, hogy látogassunk el az operaházba. Nevetséges ötletnek tartottam, hogy turistát játsszunk, miközben se pénzünk, se állampolgárságunk, se otthonunk nincsen. – Nem tudhatjuk, lesz-e alkalmunk rá, hogy visszajöjjünk ide – mondta az apám. – Az élet rövid. Ostobaság volna, ha csak ücsörögnénk és sajnálnánk magunkat. – Ma már tudom, igaza volt.
Nataly Kogan, a Happier Inc. társalapítója és vezérigazgatója

Az előfeltételezésekről
Kasmír északi hegyvidékén nőttem fel, és a nagyapám gyakran elsétált velünk az almafáihoz. Ott szakított nekünk egy-egy almát – mindig olyat, amelyet már megkóstolt egy madár –, kanyarintott a késével az épen maradt oldalából, és nekünk adta. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem olyan almát szakít, amelybe még nem csípett madár. Magamban azt gondoltam, hogy sajnálja tőlünk az ép gyümölcsöt, amelyet eladhat a piacon. Nagyapám szeretettel simított végig a fejemen: – A madár csak a legédesebb gyümölcsből csipeget. A legjobb falatot akarom nektek adni. Sose feltételezz! Mindig kérdezz!

Azóta ez az én mantrám, személyes és szakmai dolgaimban egyaránt.
Dr. Khurshid A. Guru, a Roswell Park Rákkutató Intézet robotsebészeti osztályának igazgatója

Az odafigyelésről
A szüleim kicsi koromtól kezdve arra tanítottak, hogy mielőtt döntenék valamiről és a magam feje után mennék, hallgassam meg, hogyan vélekednek arról mások. Figyelj, és tanulj! A hallottakat szívd magadba, akár a szivacs! Az életed így sokkal könnyebb lesz, mint ha folyton arra törekednél, hogy te magad meghallgatásra találj.
Steven Spielberg rendező és producer

Az időbeosztásról
Egy alkalommal interjút készítettem Theresa Daytnerrel, aki hat gyermek, köztük egy ikerpár édesanyja, és egy építőipari cég tulajdonosa. Theresa soha semmire nem mondja, hogy nincs rá ideje, legfeljebb azt, hogy nem fontos. – Talán úgy ítélem meg, nincs időm az összes gyerekem minden osztálytársának saját készítésű ajándékot csinálni Valentin-napra, de ha valaki ezért százezer dollárt kínál nekem, mindjárt sikerülni fog a dolog! Vagyis nem a rendelkezésünkre álló idő, hanem a fontossági sorrend számít.
Laura Vanderkam író

Mások véleményéről
Évekkel ezelőtt együtt léphettem színpadra példaképemmel, Zig Ziglarrel. Mivel vagy húszezer ember várakozott ránk, előadás előtt erőt vett rajtam az idegesség, és megkérdeztem tőle: – Hogy vagy képes olyanokkal dolgozni, akik nem akarnak megérteni és nem is igazán akarnak itt lenni?

Válasza gyökeres változást hozott az életembe: – Nem gyötröm magam azok miatt, akik kelletlenül vannak jelen. Csak azokra koncentrálok, akik meg akarják hallani, amit mondok.

Azóta megtanultam elkerülni a hitetlenkedőket. Ne törődj a bírálóiddal! Hozd ki magadból a legjobbat azok számára, akik nyitott szívvel közelednek feléd!
Seth Godin bestsellerszerző, marketingszakember

Az elutasításról
A harmincas éveim közepéig nem tudtam, hogy diszlexiás vagyok. Hosszú esztendőkön át éjt nappallá téve görnyedtem a könyvtárban, hogy megfeleljek a vizsgákon. Tizenhárom orvosi egyetem közül tizenkettő elutasított. Azt mondták, én vagyok a legtehetségtelenebb a rezidensek közül, és határozottan eltanácsoltak a szívsebészettől. Néha azonban a legjobb tanács az, amit nem fogadunk meg. Én ahelyett, hogy a tanáraimra és a feletteseimre hallgattam volna, egy papírdarabkán talált gondolatot tettem magamévá: „Amit el lehet képzelni, azt meg is lehet alkotni.” Később kiderült, hogy ez egy nyolcvanas évekbeli autóreklám szövege volt. Sebaj, mindig emlékeztet rá, hogy az álom akkor jó, ha kellőképp elrugaszkodott.
Dr. Toby Cosgrove, a Cleveland Klinika vezérigazgatója

A régi barátokról
Éjszakába nyúló munkámban megfáradva előástam a telefont a papírrengeteg mélyéről, és felhívtam egy barátomat. – Régebben azt mondogattad – emlékeztetett rá Lydia –, nem arra vágysz, hogy a sírod körül állók elismerjék, milyen szépen vezetted a háztartásodat, hanem arra, hogy így sóhajtsanak fel: Micsoda nő volt! – Ha Lydia nem emlékeztet a szavaimra, már el is feledtem volna őket. Régi barátaink összekötnek azzal az emberrel, akivé egykor lenni szerettünk volna. Önmagunkkal, akinek az álmait maga alá temette a felelősségteljes felnőttlét.
Mary C. Bounds író, újságíró

A fájdalomról
„Semmibe venni valamit és közönyt színlelni – két különböző dolog.” Ezt a mondatot 15 évesen hallottam, amikor bekerültem egy stresszközpontba, miután halálos mennyiségű altatót vettem be. Előzőleg elárultam a legjobb barátomnak, hogy HIV-pozitívként születtem. Az osztálytársaim gúnyolni kezdtek, és szörnyű dolgokat irkáltak az öltözőszekrényemre. Próbáltam nem tudomást venni róluk. Csakhogy, mint azt a központ tanácsadójától később megtudtam, néha csak azt hisszük, hogy leperegnek rólunk a bántó megjegyzések. – Fájt, amit veled tettek? – kérdezte a tanácsadóm. Igen. Mindig nagyon fájt. Ekkor rájöttem: nem hagyhatom, hogy a sértéseknek hatalmuk legyen fölöttem. Így léptem tovább: az egyetlen dolog, ami enyhíthette a fájdalmamat, annak beismerése, hogy megbántottak.
Paige Rawl bántalmazásellenes aktivista és író

A szerelemről
Találkoztam egy asszonnyal, aki hatvan éven keresztül boldog házasságban élt a férjével. Amikor megkérdeztem, mi a jó kapcsolat titka, gondolkodott kicsit, majd így felelt: – Ne félj attól, hogy te légy az, aki jobban szereti a másikat.
Nate Bagley, a The Loveumentary című tanulmány szerzője

A hozzáértésről
Évekkel ezelőtt részt vettem a nagyszerű szónok, Nido Qubein előadásán, aki a következőket mondta: – Ha igazán hozzáértő emberrel beszélgetsz, mindent értesz abból, amit mond. Ha mégsem, akkor az illető nem igazi szakértő.

Sokszor, amikor nem világos, hogy egy hozzáértő ember miről beszél, magunkat hibáztatjuk. Én ma már inkább figyelmen kívül hagyom az ilyen ember beszédét.
Julie Morgenstein életvezetési tanácsadó

A motivációról
Elsős kisiskolás koromban, egy szombat délelőtt a villamoson ültünk anyukámmal, és nagyban ecseteltem neki, mennyire szeret engem a tanító néni. Fogalmam sem volt róla, hogy a mögöttünk ülő utas nem más, mint a tanító néni édesanyja, aki minden szavamat hallja. Hétfőn Miss Invernessy magához hívott a tanítás után. Elmondta, mit hallott a mamája a villamoson. Szégyenkezve vártam a szidást, ám ő a következő szavakat intézte hozzám: – Ne nekem és ne a dicséretért dolgozz, hanem magadnak! Ha a munkád elégedettséggel tölt el, önmagad leghívebb rajongója és egyben legszigorúbb bírája leszel.
Judith Rodin, a Rockefeller Alapítvány elnöke

A társaságról
– Átlagold a szívedhez legközelebb álló öt embert, s megtudod, ki vagy – tanácsolta a birkózóedzőm a főiskolán. Szavait azóta sem feledem.
Tim Ferriss író

A küzdelemről
Hetedikes koromban amerikaifutball-csapatunk csúnyán kikapott. Ellenfeleinknek, az Üdvhadsereg szedett-vedett kis csapatának még egyensisakja sem volt, és egyik-másik gyerek farmernadrágot viselt a pályán. A velem szemben álló srác szigetelőszalaggal ragasztotta fel a számot a pólójára.

Egyszer, amikor hozzánk került a labda, ez a fiú olyan erővel jött nekem, hogy még ma is fáj a vállam esős időben. A meccs után apám így szólt hozzám: – Fiam, most aztán jó kis leckét kaptatok arról, mire képes az elszántság. Győztes és vesztes között az a különbség, hogy az előbbi nagyon akar valamit.

Azóta tudom, hogy ha el akarom érni a célomat, akkor erőn felül kell küzdenem érte. Különben jön egy srác, szigszalagos pólóban…
Phil McGraw televíziós személyiség, író

A gyereknevelésről
Pár órával első gyermekem születése után a nővér a férjem kezébe nyomott egy papírlapot a következő gépelt szöveggel:

Jól nézd meg, hová lépsz, ifjú,
Gondold meg, mit teszel!
Két kicsiny szem figyel reád,
Két apró láb követ szaporán.

Olyan könnyen megfeledkezik róla az ember, hogy azok a kicsiny szemek mindenüvé követik! Megfigyelik, hogyan viselkedünk egymással mi, felnőttek; mindig kimondjuk-e azt, hogy kérem és köszönöm; látják, amint beletaposunk a fékbe a stoptáblánál. Azt hisszük, nem veszik észre, pedig figyelnek!
Paula Spencer újságíró

A kikapcsolódásról
Háromgyerekes családanyaként a doktori vizsgámra készültem a Harvardon. A pszichológus első beszélgetésünkkor megkérdezte tőlem: – Mikor olvasott utoljára könyvet a maga örömére? – Szavai hatására még aznap megvettem a Jurassic Park egyik példányát. Egész éjjel olvastam. Terapeutám kérdése tanácsadói tevékenységem kulcsfontosságú részévé vált. Engedj meg magadnak egy kis szórakozást – az egész életed megváltozhat tőle!
Martha Beck szociológus, életvezetési tanácsadó, író

Az értékes életről
Józan gondolkodású anyám mindig azt mondta, tegyem hasznossá magam. Ő azt értette ezen, hogy rámoljam le az asztalt, teregessek ki és a többi. Képességeim gyarapodásával egyre többféle módját találtam önmagam hasznosításának. Mindig akad, amit jobbá tehetünk: hol egy kapcsolat, hol egy projekt… ezerféle módja van annak, hogy mások hasznára legyünk és elnyerjük az elégedettség jutalmát.
Kelly Corrigan író