A lovaknak is van őrangyaluk

A gondoskodó állatorvos és pár önkéntes megmenti a bántalmazott és sorsukra hagyott lovakat

Kapcsolódó cikkek

Fagyos éjszaka volt. Az előző hónapokban szélnek eresztett többtucatnyi ló egyikét Bukarest külterületén elütötte egy autó, és belökték az árokba. Mire a rendőrök odaértek, már alig lélegzett.

Ez 2007 decemberében történt, néhány hónappal az után, hogy a hatóságok kitiltották a város területéről a ló vontatta járműveket. Sok szegény roma család használt lovas kocsit ócskavas gyűjtésére és szállítására. Akkor, a tél közeledtével a gazdák elkergették a lovaikat.

A sebesült jószág elszállítására alkalmas eszköz híján a rendőrök segítséget kértek. Ilinca Cioculescu állatorvost hívták.

Az asszony a Bukaresti Lovasklub önkénteseivel egy átmeneti menhelyre szállította az állatot, ahol a kezelés ellenére néhány nap múlva kimúlt. Nem ez volt az első igásló, amelyhez az állatorvost hívták segítségül, azonban ez a számtalan csonttörést elszenvedett névtelen ló volt az, amely meggyőzte őt, hogy többet kell tennie a lovak megsegítésére, méghozzá sürgősen.
 

A 49 éves állatorvos mindig is rajongott a lovakért. Gyermekkorában rengeteg történetet hallott lovassági hadnagy nevelőapjától, illetve lóbarát irodalomkritikus nagyapjától. Szeretett volna lovaglóleckéket venni, ám az édesanyja, aki súlyos lovasbalesetet szenvedett, megtiltotta.

Ilinca tizenévesen állást kapott a bukaresti Băneasa Állatkertben. Időnként bevittek oda a gazdáik „hibás” lovakat elaltatni. Ilinca megkedvelte az egyik ilyen sánta csikót, amelyik reggelente nyerítéssel fogadta, amikor a tejesüveggel közelített felé. Aztán egy nap nem találta az állatot. Amikor megtudta, hogy megölték, majd megszakadt a szíve, és úgy érezte, bármit megtenne, hogy elejét vegye ennek az értelmetlen mészárlásnak.

Az egyetemen állatorvosnak tanult. Amikor csoporttársaival a Steaua Sportklubba, Bukarest egyik legnagyobb ilyen intézményébe mentek a lovak tenyésztését, képzését és gondozását tanulmányozni és végre lovagolni tanulni, feltámadt az állatok iránti gyermekkori rajongása.

Ezért aztán amikor a hatóságok a segítségét kérték, sosem tudott nemet mondani. Őt és más önkénteseket éjjel-nappal hívták gazdátlan vagy sebesült lovak megmentéséhez.

Ám gondot okozott, hogy hová vigyék őket. – A lovasklubban nem helyezhettük el őket, hiszen nem lehet betenni ismeretlen eredetű állatokat az egészséges, ismert kórtörténetűek közé – állítja Cioculescu. – Kérdezősködtünk. Az állatkert befogadott egyet, egy kutatóintézet egy másikat, ám mindennap felbukkantak újabbak.

Több állatorvos kollégája támogatását elnyerve kérelemmel fordult a városházához. 2008 januárjában az önkormányzat felajánlott nekik egy korábbi asztalosműhelyt Bukarest északkeleti részén. Így már lett menhely. Sorra érkeztek a lovak, mindegyik a maga tragikus történetével. Egy Călin nevű mén a szomszédok haragját hívta ki, mert riogatta a lakókat, és megharapott egy gyereket. Andiama egy istállóban éhhalálra ítélt 32 ló egyike volt. Rodicát, a 20 éves, világosszürke kancát a gazdája egy fához kötve hagyta magára, mert korábban a vaksága ellenére mindig hazatalált.

2008 tavaszán különösen megrendítő eset történt. Egy Doinita nevű, kilenc hónapos vemhes kancát elütött egy teherautó, és eltört az egyik lába. A röntgenfelvételeket először értékelő állatorvosok eutanáziát javasoltak.

Cioculescu és az önkéntesek megmentették a kancát egy felfüggesztőszerkezet segítségével, amely nem engedte mozogni, amíg a csont össze nem forrott. A kanca a menhelyen ellett, és a csikója a Remény nevet kapta. Az önkéntesek úgy érezték, hogy a lehetetlent vitték véghez, ezért a menhelyet a „Remény Csillagának” nevezték el.

Öt év telt el a menhely megnyitása óta. Bár a városban már nem kóborol annyi gazdátlan igásló, vidéken továbbra is használnak kocsikat, és még mindig előfordulnak bántalmazások. Mint Cioculescu mondja: – A baj az, hogy a gazdák sokszor durván bánnak az állatokkal: verik, éheztetik, agyonhajtják őket. Kritikus állapotban kerülnek ide.

A menhely összesen több mint 80 lovat mentett már meg. Jelenleg 27 él ott. A velük törődő 15 önkéntesnek az a jutalma, hogy a többség felépül. Az ápolás és a gyógykezelés csodákat tesz, sok lovat pedig idővel örökbe fogadnak, és szebb jövő vár rájuk.

– A Bukaresti Tó- és Parkfelügyelet 25 ló élelméről és logisztikai támogatásáról gondoskodik – mondja Cioculescu. – A többit adományokból tudjuk ellátni, hol egy zsák répát, hol egy zsák almát kapunk.

Öt bukaresti árvaházból visznek oda időnként fogyatékkal élő gyermekeket lovas terápiára. Călin, a szomszédokat riogató zabolátlan mén most az egyik legszebb és legszelídebb ló a menhelyen, részt vesz a terápiában.

Cioculescu azt mondja, hogy ez sok gyereknek segít, például egy 12 éves fiúnak, aki kerekes székben érkezett, most mégis úgy lovagol, mint egy egészséges fiatal.

Az állatorvos mosolyogva mesél a megmentett jószágokról. A vak Rodica és Andiama megelégedetten él a menhelyen. Rodica egy farmon töltötte az elmúlt nyarat a Kárpátokban. A kétéves Andiama még nem adható örökbe.

Doinita, a teherautó által elgázolt vemhes kanca egy percre sem téveszti szem elől a kis csikót, Reményt.

Cioculescu szívéhez igen közel áll Paco és Valenti, a két egymástól elválaszthatatlan és rendkívül barátságos ló. Gazdáik azért adták be őket, mert „hibásak”. Cioculescu mentette meg őket a vágóhídtól.