A második otthon varázsa

A német zeneigazgató húsz éve, 48 évesen kezdett új életet Romániában, ráadásul még a görögkeleti hitre is áttért

Megjelent: 2011. június

Kapcsolódó cikkek

A 48 éves nő úgy érezte magát, mint egy szülei ellen lázadó bakfis. – Azt csinálsz, amit akarsz! Lehetsz muzulmán, hindu vagy ortodox, de Romániába nem mehetsz! – rivallt rá az édesanyja.

1991-et írtak, amikor a németországi Siegenben élő kórusvezető, akinek három gyermeke, öt unokája van, bejelentette a családjának, hogy Romániában fog élni és áttér a görögkeleti hitre. Gyermekei csodálták édesanyjuk bátorságát, de a szülei úgy gondolták, elment a józan esze: az ország a véres forradalom utáni nyugtalan átmenet időszakát élte. Ráadásul az erdélyi szászok a jobb élet reményében ezrével vándoroltak ki az egyesített Németországba. A Romániából érkező beszámolók tele voltak rémisztő hírekkel, szörnyű felvételekkel.

Gerlinde mindezek ellenére Romániába akart menni. Először 1990. április 1-jén lépte át a román határt, amikor a maga gyűjtötte pénzből vett segélyszállítmányt vitte a Románia délnyugati részén lévő Densus árvaházába. A következő két évben nem kevesebb, mint 19 alkalommal tért vissza, további segélyekkel. Boldoggá tette, hogy segíthetett, és megszerette Romániát. Az érintetlen táj és a modern világtól elzártan élő kedves emberek régi időket idéztek. – Volt valami a levegőben. Mintha valaki odakötözött volna ehhez az országhoz – mondja Gerlinde. Az egyik ilyen úton egy orvos volt a kísérője, aki észrevette, hogy magas láza van, és hörghurut gyötri.

– Doktor úr, nem lehet ez komoly, ha el tudtam jönni Romániába – felelte Gerlinde. Néhány nap múlva az orvos ismét megvizsgálta a sztetoszkópjával, majd azt kérdezte: – Mivel kezelte magát?

– Megérkeztem Romániába, doktor úr – felelte nevetve. Elmúltak a lelki problémái és az állandó fejfájása is.

Gerlinde Gabler
Születési idő: 1943. augusztus 27.
Születési hely: Lipcse, Németország
Jelenlegi lakhely: Nagyszeben, Románia
Eredmények: Felügyelte egy idősek ápolóotthonának felépítését, majd vezette az intézményt. Tanácsadóként, humanitárius kampányokban aktívan részt véve számos emberéletet mentett meg.
Célok: venni egy lakókocsit, utazgatni Romániában és Európában.

Akkor ősszel Siegenben elmesélte protestáns egyháza lelkészének a történetét. – Magát az életútja viszi oda – mondta a lelkész. – Máris úgy gondolkodik és beszél, mint egy ortodox.

Erre az ösztönzésre volt szüksége, hogy elhagyja a szülőhazáját. 1991. augusztus 6-án, az Erdély legnagyobb városához, Kolozsvárhoz közeli Füzesmikola (Nicula) kolostorában hivatalosan is áttért a görögkeleti vallásra. Visszatért Németországba, és megmondta a rokonainak, hogy neki ezután az otthont Románia jelenti.

Hamarosan Nagyszebenben (Sibiu) telepedett le, és az evangélikus egyház dékáni hivatalánál vállalt állást. Nem sokkal ez után egy idősek ápolóotthona, a Dr. Carl Wolff Ház igazgatója lett. Az otthon létrehozását a német kormány finanszírozta. Gerlinde felügyelte a munkálatokat, és 1999 januárjáig vezette az ápolóotthont. Az őt befogadó közösség életében való aktív tevékenységét méltányolva dr. Laurentiu Streza, Nagyszeben ortodox érseke és Erdély metropolitája 2005-ben őt nevezte ki személyes tanácsadójának szociális ügyekben.

Ezen a poszton Gerlindének módja nyílt sok szegény embernek segítenie Nagyszebenben és másutt. Az általa gyűjtött pénzből fedezték betegek külföldi életmentő műtéteit és kezeléseit.

Bár már nyugdíjba vonult, továbbra is részt vesz az ortodox egyház szociális tevékenységében. Még mindig nem román állampolgár, de hibátlanul beszél és ír románul. – A fényképész haragudott rám, mert állandóan nevetgéltem, pedig útlevélképen nem szabad mosolyogni – meséli, mi történt, amikor legutóbb Németországba utazott, hogy meghosszabbítsa az útlevelét. – Erre elmagyaráztam neki, hogy nekem 1991 óta ilyen az arcom.