A megújító

Sepp Eisenriegler utálja a pocsékolást. Mindent megjavít, miközben rengeteg embernek segít visszatérni a munka világába

Kapcsolódó cikkek

A sorsfordító események néha váratlanul következnek be. Sepp Eisenrieglernek például 1993-ban egy nap elromlott a mosógépe. – Kijött egy szerelő, megnézte, majd ezt mondta: „Már ötéves a gép, jobban jár, ha újat vesz.”

– Egy ideje sejtettem, hogy a márkaszervizek szerelői valójában az értékesítéssel együttműködve inkább abban érdekeltek, hogy új készülékek vásárlására vegyék rá a kuncsaftokat – mondja Sepp.

Ezért aztán a kétgyermekes egykori síoktató mástól is kért szakvéleményt. Kiderült, nincs is nagy baj: eltömődött a kifolyócső. Percek alatt meg lehetett javítani, és csak néhány euróba került.

Sepp Eisenriegler eredetileg gimnáziumi földrajztanárnak készült, aztán végül mégsem a katedrát választotta. Régóta aggasztotta, hogy a tartós fogyasztási cikkeknél megtervezik azt is, mennyi idő alatt avuljanak el, a mosógépével szerzett tapasztalat pedig arra ösztökélte, hogy fellépjen a felesleges hulladékképzés általános gyakorlata ellen.
 

Huszonkét év telt el azóta. Sepp ma egy birodalom tulajdonosa, amely Bécs ipari körzetében található, egy raktárépületben. A termek labirintusában használt elektromos kukták, hűtőszekrények, tévék és számítógépek sorakoznak a polcokon, meg rádiók, robotgépek, kenyérpirítók és egyéb készülékek, amelyektől az emberek többsége megszabadul, amint lejár a garancia és a masina meghibásodik.

Ám itt a szerelők és mérnökök hozzáértő és lelkes csapata új életet lehel a szerkezetekbe. Ez a Javító és Szolgáltató Központ (RUSZ), amelyet Sepp 1998-ban hozott létre, amikor még környezetvédelmi tanácsadóként dolgozott a városi önkormányzatnál. A RUSZ iskolapéldája annak, miként tehetők a fogyasztási cikkek valóban tartóssá úgy, hogy közben a vásárlók is többet kapnak a pénzükért.

A 62 éves Sepp, aki legalább tíz évvel fiatalabbnak látszik a koránál, besiet az egyik terembe, amelyet vadonatújnak tűnő nagy lapostévék töltenek meg. Olyan jók is, mint az újak. A RUSZ-nál nem szeretik a használt szót, inkább azt mondják: megújult.

És ami a legfontosabb, a megújulás nem csak a készülékekre vonatkozik. A RUSZ közösségépítő szerepet is betölt. Az itt dolgozók korábban nem voltak mind szakképzettek. Sepp mostanáig 300 embernek adott lehetőséget a tanulásra, köztük munkanélkülieknek, hátrányos helyzetűeknek és csökkent munkaképességűeknek, akik így használható tudással és megnövekedett önbizalommal térhetnek vissza a munkaerőpiacra. – Ismerkedjen meg Herberttel – mondja Sepp. – Sokaknak tovább tart megtanulni, hogyan kell bekapcsolni a tévét, mint Herbertnek megjavítani egy hibás készüléket.

– Ez a hobbim, a szenvedélyem – állítja Herbert Breitfelder. A 49 esztendős férfi autóalkatrészeket árult, míg tönkre nem ment a cége. Herbert 2001-ben került a RUSZ-hoz, és most már másokat tanít tévék, számítógépek, videomagnók és DVD-lejátszók javítására.

– Sokan nem tudják, hol lehet megjavíttatni a készülékeiket – magyarázza –, vagy azt gondolják, nem éri meg, az áruházak pedig csábító árakkal veszik rá őket az új berendezések megvásárlására.

Sepp büszkén helyesel. – Herberttel és kollégáival sikerült megakadályoznunk, hogy 10 ezer tonna elektromos és elektronikus berendezésből származó hulladék – közismert rövidítéssel: WEEE – idő előtt a szemétdombon kössön ki.

Sajnos az Európai Unióban személyenként 16 kiló ilyen hulladékot produkálunk évente. – Az autóját szinte mindenki rendszeresen átnézeti szerelővel, hogy minél tovább használhassa – teszi hozzá Herbert. – Vajon a mosogatógépét vagy a tévéjét miért nem?

Sepp 1,34 millió eurós (kb. 405 millió forint) támogatással indította be a RUSZ-t; az összeg egyik felét a bécsi önkormányzat, a másikat pedig az unió állta.

– A személyzet három állandó tagból és tizenkét ideiglenes alkalmazottból állt, akik hosszú ideje nem találtak munkát, hajléktalanok vagy csökkent munkaképességűek voltak. A megállapodás szerint egy évet kellett nálunk eltölteniük, ezalatt kiképeztük őket szerelőnek.

A támogatás ellenére költségei 30 százalékát a RUSZ-nak magának kell kitermelnie. – A hulladékudvarokon kiválogattuk a legjobb mosó- és mosogatógépeket. Megjavítottuk, értékesítettük őket. Ez és a javítási díjak tették lehetővé a működésünket.

Az 53 éves Michael az elsők között kapott munkát Sepptől, 1998-ban. A férfi akkor lett munkanélküli, amikor elektronikai vállalatát áthelyezték Szlovákiába. Százötven alkalommal jelentkezett sikertelenül álláshirdetésre, ami felőrölte az erejét. Inni kezdett, és tönkrement a házassága: a gyerekei nem álltak vele szóba.

Egy nap nem ment be dolgozni a RUSZ-ba, mire Sepp felkereste őt a lakásán. – Ha ki akarod tölteni nálunk az egy évet, abba kell hagynod a piálást, különben fel is út, le is út – mondta neki. – Abbahagyta. Adtunk neki munkát, majd teljes munkaidős állást kapott mint a felnőttoktatási központ technikai segítője. Ma is ott dolgozik. Az a legnagyszerűbb, ha segíthetünk valakinek abban, hogy visszatérjen a normális életbe. Eladósodva, kétségbeesve érkeznek hozzánk, aztán látjuk, milyen változást indít el bennük a munka. Mintha százkilós követ vennének le a vállukról.

Az 54 éves Christian csak négy hónapja került a RUSZ-hoz. Az erős, rekedtes hangú, kedves mosolyú férfi a készülékek begyűjtésében és kiszállításában segédkezik, beszedi a szerelési díjakat, illetve felügyeli a vállalkozás nyilvántartási programját. – És én vagyok a szemetes is – mondja, mert ő szállítja el a már javíthatatlannak ítélt készülékeket a szeméttelepre. – Szeretem a munkám, jó a kapcsolatom a kollégáimmal.

Christian egykor a General Motors villanyszerelőjeként robotokkal foglalkozott. Jelenleg büntetését tölti, mert egy részeg verekedés során megsebesített egy férfit. – A börtönből már kiszabadultam, most az elítéltek átmeneti szállásán lakom – magyarázza. – A büntetés időtartama attól függ, hogyan teljesítek ezen a munkahelyen.

Christian hetente öt napot dolgozik reggel 8-tól este 7-ig. Az első két hónapban még fizetést sem kapott, de erősen eltökélte, hogy visszatér a helyes útra. Ma már találkozik volt feleségével és 32 éves lányával. – Egyszerűen élek – mondja –, de tisztességesen.

Sepp Eisenriegler 2003-ban másik vállalkozást is indított Bontási és Újrahasznosítási Központ (DRZ) néven, amely a RUSZ-hoz hasonlóan összekapcsolja a környezetvédelmi és a szociális szükségleteket: munkanélkülieket foglalkoztat, illetve olyan alapanyagokat értékesít, amelyeket a RUSZ már nem tud megjavítani vagy felhasználni.

Két évvel később a két vállalkozás már 120 embert alkalmazott, és 600 ezer eurós (180 millió forint) forgalmat bonyolított le, amelynek egynegyede a szervizelésből és a megújított készülékek értékesítéséből származott.

Ezenkívül Sepp 60 javítóműhelyből álló szervizhálózatot hozott létre Bécsben.

Sepp Bécsben tevékenykedik, de aggodalmait sokan osztják Európa-szerte. 1999-ben alapító tagja, majd elnöke lett a 15 uniós országban 26 javító és újrahasznosító hálózatot tömörítő RREUSE ernyőszervezetnek, amely összesen 77 ezer embernek ad munkát, és mintegy hatvanezer önkéntessel, valamint gyakornokkal dolgozik.

Elnökként arra a legbüszkébb, hogy lobbitevékenysége révén létrejött a Európai Unió WEEE-direktívája, amely a termékek újrahasznosítását és javítóhálózatok kiépítését szorgalmazza.

– Mivel Sepp rengeteg tapasztalatot szerzett a javítás terén, pontosan tudja, hogy a készülékek bizonyos dizájnelemei nem megfelelők, és nyomást gyakorol a gyártókra, hogy javítsanak ezeken – mondja Sylvia Maurer, a 31 ország 40 független szervezetét képviselő, brüsszeli székhelyű BEUC európai fogyasztói egyesület fenntarthatósági és biztonsági vezetője.

– Sepp velünk együtt azt vallja, hogy a gyártóknak alaposabb információkat kellene közölniük a vásárlókkal arról, mennyi időre tervezik termékeiket, illetve az alkatrészek árairól, és támogatni kellene azokat, akik nagyobb súlyt fektetnek termékeik hosszabb élettartamára. – A vásárlók 85 százaléka sokáig használható termékeket szeretne venni.

Nem minden készülék javítható. Egyes gyártók olyan laptopokat és elektromos fogkeféket hoznak forgalomba, amelyek javíthatatlanul eltörnek, ha valaki ki akarja cserélni bennük az elromlott akkumulátort. – Ezáltal jelentősen lerövidül a termék élettartama, ami az EU-irányelvek nyílt megsértése – állítja Sepp.

Bár a RUSZ tevékenysége számos elismerésben részesült, nem minden úgy alakult, ahogy Sepp Eisenriegler szerette volna.

Amikor 2007-ben a globális gazdasági válság éreztetni kezdte a hatását, a bécsi önkormányzat megvonta a támogatást, majd az uniós forrás is elapadt. – Azt mondták, hogy a RUSZ és a DRZ módszere a hátrányos helyzetűek munkába állítására drága, ami igaz, de a hozzánk fordulók 71 százaléka egy éven belül el tudott helyezkedni – állítja Sepp.

A RUSZ-t végül már a bezárás fenyegette. Így aztán a mindig optimista Sepp 2008-ban nonprofit magáncéggé alakította a vállalkozást, és megvált a DRZ-től, amely önállóan folytatta tevékenységét.

Egy magáncég vezérigazgatójaként Sepp Eisenriegler „alkalmi vállalkozónak” tartja magát, aki egy olyan világban lavíroz, ahol áfát és alkalmazotti jutalékokat kell fizetni. A RUSZ felszívta minden tartalékát. – Én 100 ezer eurót fektettem ebbe a vállalkozásba, és nem maradt semmim – állítja.

Továbbra is szponzorálja őt egy bank, illetve maga mögött tudhatja felesége, Gabriele támogatását, aki az önkormányzatnál dolgozik, és vállalkozások indításához ad tanácsokat. – Sokat panaszkodik, mert heti hatvan órát dolgozom – mondja Sepp –, de közben büszke rám.

Bár nehéz időket élt át, a RUSZ továbbra is működik. – Az állandó gazdasági bizonytalanság a mi malmunkra hajtja a vizet, mert az emberek szívesebben javíttatják a készülékeiket vagy vásárolnak megújított termékeket.

A RUSZ boltjában nyüzsgő sokaság őt igazolja. Manapság a RUSZ bevételének 80 százaléka (708 ezer euró, kb. 215 millió forint) a szerviztevékenységből, 166 ezer euró (49 millió forint) pedig a megújított termékek értékesítéséből származik. Az alacsony jövedelmű háztartásoknak 20 százalék kedvezményt adnak. A cég 25 munkatársat foglalkoztat, közülük 22 ideiglenes státusban van, mint Christian. A legsikeresebb termékeik közé tartoznak a lemezjátszók, mivel a fiatalok körében egyre népszerűbbek a bakelitlemezek, és csöves rádiókból is sokat értékesítenek.

A RUSZ raktárában több ilyen készülék is található, díszes előlapjuk olyan rádióállomások nevét mutatja, amelyek már a rádiózás történelméhez tartoznak. – Nem könnyű alkatrészhez jutni, valóságos detektívmunka – panaszolja Sepp. – De egy működőképes készülékért 400 eurót (120 ezer forint) is megadnak.

Harald Reichl, a bécsi önkormányzat energiaosztályának közgazdásza már vett megújított elektromos sütőt, kávéfőzőt és mosógépet is. – Jó márkák, és az új készülékek árának kétharmadáért megkaptam őket, az új alkatrészekre két év jótállást és egyéves javítási garanciát is adnak – mondja Reichl. – De nem csak a pénzről van szó – teszi hozzá. – Sepp azzal a gyártási folyamattal szemben jelent kihívást, amely a Dél szegény országaiból származó nyersanyagokat a keleti országok olcsó munkaerejével dolgoztatja fel, hogy aztán a készterméket Nyugaton eladják akciós áron.

Mivel a szociális vállalkozások Európa minden részéből érdeklődnek a tevékenysége iránt, Sepp kézikönyvet állít össze, amely segítséget nyújt a RUSZ-hoz hasonló kezdeményezések beindításához, valamint a „gazdasági, szociális és környezeti egyensúly megtaláláshoz”.

Ezenkívül Sepp jelenleg az egyik nagy európai gyártóval tárgyal egy valóban energiatakarékos mosógép előállításáról. – Csúcsminőségű termék lesz, de olcsó és időtálló. Nem lehet majd megvásárolni, csak bérelni, 150 eurós (45 ezer forint) letét kifizetése után havi 10 euróért (3000 forint). És nem kell megvenni egy készüléket, amelyet teleraktak könnyen elromló programokkal, amikor az embernek csak tiszta ruhára van szüksége, és örökké működő mosógépre.

Vote it up
161
Tetszett?Szavazzon rá!