A nagy hörcsögkaland

Nem hagyom, hogy egy öklömnyi rágcsáló tönkretegye a lányom jó hírét

Péntek. Mindjárt beköszönt az áldott hétvége. Ám otthonom ajtaján belépve egy kétségbeesett gyereket találok. Amy, nyolcéves kislányunk zokog. Hammie, a hörcsög eltűnt a fürdőszobafalban.

És ami jócskán súlyosbítja a helyzetet: Hammie nem a mi hörcsögünk, hanem az osztályé. A mi házunkba a második osztály nagy háziállatcseréje keretében került, miután túlélt több mint egy tucat családlátogatást Mrs. Blackwell osztályának különböző tanulóinál.

És most, bár csak pár órája tartózkodik otthonunkban, Hammie már ott jár, ahová senki be nem teheti a mancsát: csöveken és csövek alatt, gipszporban hempereg, megkóstol mindent, amire gusztusa támad.

Ahogy az gyakran előfordul, ehhez a nagy tragédiához is apró jótett vezetett. Amy a fürdőszobában kiengedte Hammie-t a ketrecből, hogy futkározhasson egyet lefekvés előtt, miközben csemetém gondosan őrizte az ajtót.

Ám Hammie sajnos felfedezett egy apró rést a fal és a mosdó alatti szekrény között. Mi nem tudtunk a résről, Hammie azonban úgy érezhette, hogy végre megnyílt előtte a világ. Nekiiramodott végig a linóleumpadlón, át a lambériaszegélyen, hopp be a falba, s már el is tűnt. Most pedig a kis pimasz árulkodó kaparászása mintha a kinti zokogás ritmusát követné.

Éjfél. A család mélyen alszik, miközben én ébren őrzöm a lyukat, lesben állok. Bedugom az ujjamat a lyukba, s egy hörcsögmancsot tapintok ki. Meglepetten lehajolok, s farkasszemet nézek Hammie-vel. Mintha mosolyogna.

Eleinte abban bízom, hogy különféle hörcsögcsemegékkel – sárgarépával, almával, hatalmas salátalevéllel – kicsalogathatom Hammie-t a lyukból, vissza a fürdőszobába. A salátára ráharap. Sajnos magával viszi a lyukba.

Az álmatlan éjszaka után mindannyian titoktartási fogadalmat teszünk. Negyvennyolc óránk van, hogy elkapjuk Hammie-t. Így is épp elég nehéz lesz a dolgunk, pont az hiányzik, hogy valaki beindítsa a másodikos rémhírterjesztő szolgálatot.

Szombat délután. Haditerv: becsalogatni Hammie-t az Egérkockába, egy kis négyszögletes műanyagtartályba. Belerakod a csalit, a rágcsáló bemegy a csapóajtón, de nem tud kijönni.

Ezen az éjszakán még kevesebbet alszunk – több a kaparászás. Ám Hammie sehol. Gondolom, maradt bőven a salátából.

Vasárnap reggel. Imádkozunk Hammie-ért. Amy azt mondja, semmi szín alatt nem megy vissza az iskolába, ha nem fogjuk meg. Nagy a tét!

Azt mondják, a sikeres gyermeknevelés egyik titka, hogy minden eshetőségre bevethető segélyhálózat álljon mögötted. A helyzet halaszthatatlanná teszi Apa titkos fegyverének, az Állatkereskedő Hapsinak a felkeresését.

Amikor beszámolok neki válsághelyzetünkről, szeme sem rebben. Nyilvánvalóan remekül ért a hörcsögpszichológiához. Véleménye szerint Hammie: (a) meglógott, és élvezi a szabadságot; (b) fogócskát játszik velünk; vagy (c) eltévedt a falban. Így vagy úgy, de biztosan előkerül. Az éhség nagy úr.

Az Állatkereskedő Hapsi azt mondja, fogjak egy tízliteres vödröt, és tegyek bele egy almát. Áztassak egy törülközőt almalébe. Tegyem a vödröt néhány hörcsöglépésnyire a lyuktól, és lógassam a vödör szélére a törülközőt – mintegy hörcsögfeljáró gyanánt. A vödörbe a törülközőnek csak a csücske lógjon, hogy a hörcsög belepottyanjon a vödörbe, de ne tudjon kimászni.

Lefekvésidő, vasárnap. A csapda a helyén, de a fürdőszobafal ijesztően csendes. Vajon él-e még Hammie? Megsemmisülten ülök a széken. Legyőzött egy apró rágcsáló!

Aztán hirtelen, mint azokon a lassított felvételeken a Tűzszekerekben, észreveszem, hogy az én hörcsögrajongó, jószívű kislányom integet az ajtóból. Meghallotta, hogy a hörcsög belepottyant a vödörbe.

Ő néz a vödörbe elsőként. Az az aggodalmas kifejezés, ahogy átkukkant a vödör peremén, s aztán az a kitörő öröm, amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg ott van, egyszerűen leírhatatlan. Feleségem és én minden pillanatát kiélvezzük a jelenetnek, mely minden bizonnyal családtörténetünk egyik legfényesebb fejezetét alkotja majd.

Ölelések, puszik. Hős Apu. Hős Anyu. Hörcsögpacsik.

Vannak pillanatok gyermekeink életében, amikor a szívünk a torkunkban dobog – ilyenek az első lépések, az első biciklizés, az első mondatolvasás és az első hörcsögpottyanás.

Sohasem sikerült a szerelmemnek plüssállatkát nyernem a karneválon. De most már pontosan tudom, milyen érzés lehet.

Vote it up
3
Tetszett?Szavazzon rá!