A nevetés szépít

Rost Andrea operaénekesnő családról, zenéről és arról, hogyan kellene megváltoznia a világnak

Megjelent: 2011. január

Kapcsolódó cikkek

Napjaink egyik legünnepeltebb lírai szopránja 1962-ben született Budapesten. Általános iskolában érdekes módon még keramikusnak készült, zenei tanulmányait a gimnáziummal párhuzamosan végezte. A Színművészeti Főiskola musical szakára jelentkezett, azonban kiesett az utolsó fordulóban. Ezután kezdett operaénekléssel foglalkozni, ám miután nem vették fel a zeneművészeti főiskolára, néhány évig munka mellett, magánúton képezte hangját. A csepeli rendelőintézet gégészetén dolgozott, itt szerzett tapasztalatait állítása szerint az éneklésben ma is kamatoztatja.

A Zeneakadémiára 1983-ban nyert felvételt. Még főiskolásként több énekversenyen értékes helyezéseket ért el, aztán egy sikeres meghallgatást követően a Bécsi Staatsoperben kapott szerepajánlatot, majd a patinás intézmény magánénekese lett. Itt összes fontos szerepében megismerhette a közönség.

Pályafutása ettől kezdve egyenesen ívelt felfelé, sorra érkeztek a felkérések a legnevesebb intézményektől, s az operairodalom legismertebb nőalakjait formálhatta meg.

A milánói Scalában először 1994-ben lépett fel, a New York-i Metropolitanben két évvel később debütált. Számos produkcióban lépett közönség elé a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a londoni Covent Gardenben, illetve neves tengerentúli operaszínpadokon és rangos fesztiválokon.

Munkásságát 1997-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1998-ban a halhatatlanok társulatának lett a tagja, 1999-ben érdemes művész címet, 2003-ban Prima Primissima díjat kapott, 2004-ben pedig Kossuth-díjat.

Második férjével, Theo Ligthart holland képzőművésszel 2005-ben az Operaházban keltek egybe. A házaspár kétlaki: Berlinben és Budapesten él. (Forrás: Rost Andrea hivatalos oldala és Wikipédia)

Vote it up
247
Tetszett?Szavazzon rá!