A nyaralás csodája

A nyaralás sokszor álmodozással kezdődik, aztán olykor valóságos rémálommá változik, de végül mégiscsak jóra fordul

Az első probléma, hogy hová menjünk. Életem párja meleg tengerekre és remek ételekre vágyik, kisebbik lányom vele egykorú játszótársakra, a nagyobbik olyan helyre, ahol „történnek dolgok”, különben „bepunnyadok”.

Órákig szörfözöm a neten az ideális hely után kutatva, de mindig olyan oldalakon lyukadok ki, ahol a többi nyaraló taglalja lesújtó véleményét: „A part köves, a kávé langyos, a légkondicionálás nem működik.”

Az álom szertefoszlik, és én továbbszörfözöm. Az én koromban már tudhatnám: a nyaralás soha nem lesz olyan, amilyennek elképzeltük.

Az indulás napja mindig kész lidércnyomás. A fiatalabbik nem találja a Nintendóját, a férjem nem érti, miért telepszem rá a fürdőszobamérlegre, nagylányom útlevele eltűnt, a naptej szétfolyik a csomagomon. Sírás, rívás, nyüszítés. A legkisebb rosszul lesz az autóban. Mire kiérünk a reptérre, már senki sem áll szóba senkivel.

De aztán, három nap elteltével, csoda történik.

A világ legóvatosabb embere – immár fürdőruhával, napszemüveggel és szalmakalappal felszerelkezve – a turisták gyöngyévé válik. Akkor tudod, hogy most már tényleg nyaralsz, ha boldogan felhabzsolod a „napi ajánlatként” eléd tálalt fagyasztott halat, ha lelkesen vadászol a kínai gyártmányú „helyi” szuvenírekre, és kitörő örömmel köszöntöd azokat az ismerőseidet, akiket otthon messzire elkerülsz.

De talán éppen ez a nyaralás lényege, hogy elveszítjük a kritikai érzékünket, és képesek vagyunk élvezni a pillanatot. Végre.

Vote it up
215
Tetszett?Szavazzon rá!