A parfüm titkai

Szerzőnk egy régi emlékeket felidéző illatfelhő hatására kirándulást tesz a parfümkészítők rejtélyes világába. Tartson vele

Kapcsolódó cikkek

Elnézést, asszonyom, nem néztem a lábam elé! – szabadkozott a férfi, miután véletlenül nekem jött a Place de l’Opérán. A kezemben tartott dosszié a földre esett, a lapok szétszóródtak. A férfi segített fölszedni őket, közben ismét elnézést kért, majd eltűnt. Csak az illata maradt utána. Megrohantak életem huszadik nyarának emlékei. A tengerpart, a tengeri levegő, a fenyőfák… Vajon miért?

Olyan országban élek, ahol a parfüm mindenekfölött áll. A telefonkönyvben még egy Versailles-ban praktizáló szaglásterapeutát is találok. Szag-lás-te-rá-pia! Mostanáig azt sem tudtam, hogy ilyen szó létezik.

Sabine Le Camus illatokkal és illóolajokkal kezeli idegrendszeri károsodásban szenvedő kórházi betegeit, hogy segítsen visszanyerni az emlékezőképességüket. – Szaglórendszerünk közvetlenül kapcsolódik a limbikus rendszerünkhöz, amely az agyban az érzelmekért és a memóriáért felelős – magyarázza. Az agy képes egy illatról emlékekre, akár igen távoli emlékekre is asszociálni. Sabine szaglástant is oktat: a nemzetközi „parfümakadémia”, az ISIPCA posztgraduális kurzusain parfümipari szakembereket képeznek az illatszerek, kozmetikumok és az élelmiszer-ipari aromák kifejlesztésére. A szaglás a legmegfoghatatlanabb és legrejtélyesebb érzékünk – Sabine számára azonban nem hordoz titkokat.

– Az illatok valójában a levegőben lévő molekulák – mondja. Belélegzésükkor megtapadnak az orrüregben található kis szaglószőrökön, amelyek az általuk felfogott információt az agyba továbbítják.

Az átlagember alig száz illatot ismer fel. Ez rendkívül távol van attól a mintegy háromezertől, amelyre egy gyakorlott „Orr” képes emlékezni. Orrnak nevezik a parfümkészítők (parfümőrök) zárt körét, akik féltékenyen őrzik mesterfogásaikat.

E titokzatosság ellenére a parfümvilág alkimistáinak egyike hajlandó találkozni velem.

Patricia de Nicolaï  független parfümőr mindig olyan illatot keres, amilyen még nem létezik

Párizs ultradivatos 16. kerületének egyik elegáns üzlete a Nicolaï. Tulajdonosa, Patricia de Nicolaï egyúttal a cég Orra is. A független parfümkészítők meglehetősen szűk körébe tartozó hölgy a híres cégalapító, Pierre Guerlain ükunokájaként gyermekkora óta elmerült a kivételes eszenciák keresésében. – Már vártam – mondja. – Kezdhetjük?

A rövid, gesztenyebarna hajú, magas, fehér köpenyében is elegáns asszony a kézfogás után bevezet az üzlet hátsó traktusában lévő, neonvilágítású helyiségbe: a laboratóriumába. Kisméretű, áttetsző üvegflakonok százai sorakoznak a tizenkét méter hosszú falat elfoglaló polcokon.

Mindegyik üvegcsén címke: zsálya, fenyő, rózsaeszencia, mandarin és ezeknél jóval obskúrusabb nevek, mint például a természetes gyanta galbex 183, ami az iráni és közel-keleti virágok illatának előállításához szükséges alapanyag, vagy éppen az afrikai növényekből nyert opoponax. Akár egy festő a kedvenc színeivel, Patricia de Nicolaï is 150 természetes és szintetikus eszenciát tartalmazó palettáról dolgozik, gondosan kiválasztva parfümjei alkotóelemeit.

Laboratóriumi gázégőt, pipettákat, két mérlegkészletet, etil-alkoholt látok. – De hát ezek egy vegyész kellékei! – mondom meglepetten.

Patricia asszisztense, Sylvain, szintén fehér köpenyben méricskél. Gyakorlott mozdulatokkal megfog egy kettéhajtott, hosszú papírcsíkot, és ezt tölcsérként használva a mérlegre helyezett flakonba tereli az eszenciát – 5 gramm, 10 gramm, 20 gramm: ennyi kell!

– A precizitás a parfümőr egyik elsődleges jellemvonása – mondja Patricia de Nicolaï. Felcímkézett és műanyag dobozokban tárolt kémcsövek százaira utal, mind kísérleti fázisban van. Egyikükben fenyőillat. Pár cseppet a papírcsíkra önt, amelyet az orromhoz emelek.

– Nem, nem! Ne így! – kiált fel. – A terméknek soha nem szabad érintenie az orrot, mert attól nyirkosak lesznek az orrlyukak. Tessék újra próbálni, finoman, előre-hátra és körkörösen lebegtetve, hogy az illat szétterjedjen az orr körül. Így egyenletes ütemben és mennyiségben szabadulnak fel az illatmolekulák.

Szót fogadok, és az orrlyukaimat üdítő fenyőillat tölti be.
 

A parfüm készítésének legfontosabb pillanata: Patricia de Nicolaï a koncentrátumot kémcsőbe tölti, majd alkohollal elegyítiPatricia de Nicolaï egy fiolát ad a kezembe, a felbélyegzés szerint: nyír. Ezúttal a tanácsot megfogadva emelem az orromhoz, előre-hátra ingatom, majd mélyen belélegzem. Odakozmált barbecue-szósz illata csap meg. – Pfuj! – kiáltok fel, igencsak illetlenül. Patricia elnézően mosolyogva magyarázza: – Ez rendkívül hasznos lehet a dohány és a fa bőrszerű illatának hangsúlyozásához.

A laboratórium két munkaállomása közül az egyikben természetes, a másikban szintetikus alapanyagokkal foglalkoznak. – A szintetikus anyagok nélkülözhetetlenek, például egy „néma virág” illatának újrateremtésekor. – Az orgonát, a szegfűt, az ibolyát, a loncot és a lilaakácot, noha erősen illatosak, „néma virágoknak” nevezik, magyarázza, mert a molekuláik kivonása nem termel illatot. A szegfű illatának létrehozásához például Patricia de Nicolaï szintetikus és természetes eszenciákat vegyít: eugenolt, heliotropint és vanillint rózsával vagy szegfűszeggel.

Ami ezután következik, az olyan kecses, mintha koreografálva volna, csak zene nélkül. Parfümorgonájához ülve Patricia belélegzi az aromákat, válogat, hígít, méricskél és kever, mennyiségeket jegyez föl, tétovázik, újrakezdi, orrát a papírcsíkhoz közelíti, mélyet szippant, lehunyja a szemét. – Mindig reggel komponálok – mondja –, olyankor frissebb az orr.

Ha előző nap túl fűszeres vagy túl cukros ételeket ettem, az lassítja a szaglásomat.

Kétórányi alkímia után boldog arccal fordul felém. Legújabb kreációját tartja a kezében, egy friss és egzotikus parfümöt, amely a L’Eau à la Folie nevet kapja majd. Illatát borókafenyő, rózsaszínű bors és egyiptomi jázmin keveréke alkotja.

– Mindig olyan illatot keresek, amilyen még nem létezik – mondja. Búcsúzáskor azt javasolja, térjek vissza Versailles-ba, hogy folytatódhasson beavatásom a parfüm misztériumába.
 

Az Osmothèque, a Nemzetközi Parfümtár hosszan elnyúló, modern, fehér épület az ISIPCA fákkal borított versailles-i birodalmában. Sietős léptű diákokkal teli lépcsőkön megyek lefelé, míg egy kiállítótérben találom magam, nagynevű illatszeres üvegcsék százai között: Eau Sauvage a Diortól, Drakkar Noir, Fidji, a Nina Ricci-féle L’Air du Temps. De akadnak kevésbé ismerősek is: François Coty műhelyéből az 1904-es La Rose Jacqueminot, az Houbigant-féle Fougère Royale (1884), Guerlain, Gabrielle Chanel, Lubin, Weil és mások első parfümjei.

– A kincseinket keresi? – nézelődésemből Jean Kerléo hangjának meleg tónusa riaszt fel. E kiváló parfümőr, aki 32 éve a Patou cég Orra és a Francia Parfümőrök Társaságának (SFP) elnöke, egyúttal az Osmothèque alapítója is. E védjegyzett név két görög eredetű szó, az ozmo- (illat, szag) és a téka (polc, szekrényke) összevonásából keletkezett, ez a világ első olyan intézménye, amely történelmi korú parfümöket őriz. 1989-ben néhány merész parfümőr azzal az eredeti ötlettel állt elő, hogy újrateremtik azokat a nagyszerű parfümöket, amelyek kereskedelmi forgalomban már nem kaphatók. A 2700 parfümöt tartalmazó gyűjtemény az emberiség illatörökségének kivételes tárháza.

Kis parfümszótár
Fejillat: a parfüm kinyitásakor elsőként felszabaduló illat. Csak néhány percig tart.

Szívillat: a kompozíció „szíve”, meghatározza a parfüm jellegét, néhány óra leforgása alatt szabadul fel.

Alapjegyek: a legsúlyosabb és legtartósabb illatok, amelyek a kompozíció mélységét adják. A leghosszabb ideig fejtik ki a hatásukat, a sálon egy-két napig is megmaradnak.

Parfümorgona: polcos munkaasztal a parfümkészítés nyersanyagaival.

Lé (dzsúsz): a parfümkoncentrátum feloldására szolgáló alkoholos folyadék neve a szakmai zsargonban.

Kivonat (parfümkivonat vagy egyszerűen parfüm): a legtöményebb parfümkompozíció 15–30 százalékos. Az Eau de parfum és az Eau de toilette 8–15  százalékos, az Eau de cologne (kölnivíz) 3–5 százalékos.

Tartósság: a parfümnek a bőrön kifejezetten hosszú ideig érezhető jellegzetessége.

– A húsz évvel ezelőtt kihozott illatok 95 százaléka mára eltűnt – mondja Kerléo. – A mai kreációk a holnap elfeledett illatai. A parfümőrök mostanában ránk bízzák a legtitkosabb képleteiket is, égnek a vágytól, hogy megőrizzük őket.

Nyílik az ajtó, és belép Yves Tanguy, kezében kulcscsomók. A Lancôme ünnepelt Magie Noire-jának megalkotója illatkurátorként dolgozik itt. Az alagsorba invitál, ahol a gyűjteményt tartják. Ritkán engednek be ide kívülállót. Több lépcsőforduló és számos kulcsra zárt ajtó kinyitása után enyhe reszketés fog el. Most már értem, miért tanácsolta, hogy hozzak magammal kabátot.

– A parfümök tárolásához 12 Celsius-fok az ideális hőmérséklet – mondja.

Füstös üvegflakonok óvják a fénytől az olyan csodákat, mint a N°5, az Habit Rouge, a Shalimar és sok száz másik. Mindegyik tartalmát argon, a levegőnél súlyosabb, semleges gáz védi az elpárolgástól és oxidációtól. Az illatkurátorok kétévenként ellenőrzik a parfümöket. A flakonokon színes pöttyök jelzik a parfümök állapotát. Zöld: kiváló. Sárga: figyelni kell rá. Piros: élettartama a végéhez közeledik.

– Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy újra létrehozzuk, amennyiben lehetséges – mondja Kerléo. – A Lanvin-féle 1925-ös My Sint például eltűnés fenyegeti, mert nincs meg a képlete. Ugyanez vonatkozik Molinard kreációjára, az 1860-as Le Jasmin et la Rose-ra, a Florel-féle 1930-as Fruit Vert-re vagy a Shulton-féle Old Spice-ra (1937), amely mára teljesen eltűnt.

– Afféle szaglási barlangkutatást végzünk, saját tapasztalatainkra és történelmi ismereteinkre alapozva.

Szaglási barlangkutatás? Kerléo elmagyarázza, hogy pontosan így alkották meg újra Napóleonnak azt a kölnivizét, amelyet Szent Ilona szigetén használt. Hadjáratai idején Ali nevű hűséges szolgája viselte Napóleon gondját, még a kölnivizét is magával vitte, amelyet Napóleon Párizsban vásárolt Fargeonnál, Marie-Antoinette szállítójánál. Amikor Szent Ilonára száműzték, az angolok megtagadták Napóleontól a kedvenc kölnivizét. Erre megkérte Alit, hogy készítsen neki valamit a szigeten található anyagokból. A szolga rozmaringot, citrom- és narancseszenciát választott.

Jean Kerléo, a Nemzetközi Parfümtár alapítója. Háttérben az eszenciák, amelyek felhasználásával újra megalkotják az elfeledett illatokat

A történet ezen a ponton akár véget is érhetett volna, egy nap azonban Kerléo megtudta, hogy a versailles-i házban, ahol Napóleon halála után Ali élt, felfedeztek egy csaknem olvashatatlan kéziratot. Mégpedig Napóleon Szent Ilona szigetén használt kölnivizének a leírását!

– Korhű nyersanyagokból és eljárásokat használva állítottam újra össze – emlékezik Kerléo. Ezt a kölnit ma az Osmothèque-ben árusítják, bevételeit jótékony célokra fordítják.

Őrült ötletem támad: – Kerléo úr, ha azt mondanám önnek, hogy „fenyőfa, strand, tengeri levegő” meg tudná alkotni azt a parfümöt, amely előhívná belőlem ezeket?

Egy pillanatra megrökönyödve néz rám. Megsejtette volna, hogy egy idegen férfi illatát szeretném reprodukálni, akibe belebotlottam? De nem nyaggatom tovább Jean Kerléót. Végül is a parfümök által ihletett legörömtelibb kalandjaink azok, amelyek a képzeletünkben maradnak.

Vote it up
227
Tetszett?Szavazzon rá!