A részeget üldöző kismama

Amikor az imbolygó autó csaknem lesodorta őt az útról, Amanda elhatározta, hogy megpróbálja megállítani

Kapcsolódó cikkek

2008. június elején, egy meleg, napsütéses napon Amanda Bourque nyugat felé haladt kék Pontiac Sunfire kocsijával az Ontario állambeli Tecumsehben, a Riverside Drive-on. A harmincéves kismama ügyeket intézni indult, hogy szülési szabadságot kapjon munkahelyén, egy műanyaggyárban. A hamarosan esedékes szülés után egy kicsit otthon akart maradni gyarapodó családjával: élettársával, Dave Bastiennel, gyermekeivel, a tízéves Chelsey-vel, a hétéves Brendennel és a nemsokára megszülető kisbabával.

Bourque a majdnem a kormányig érő pocakjával élvezte a letekert ablakú autóból vezetés közben elé táruló látványt. Az utcát fák és elegáns házak szegélyezték, oldalt pedig a Detroit folyóig lehetett ellátni. Ahogy elhaladt egy balra nyíló mellékutca mellett, látta, hogy egy férfi várakozik a stoptáblánál egy narancsszínű Pontiac Grand Prix-ben.

Amikor egy pillanat múlva Bourque belenézett a visszapillantó tükörbe, azt látta, hogy a Grand Prix mögötte halad, csakhogy az útpadkán. Aztán nekiütközött néhány üres szemeteskukának. Ezek zöme a levegőbe repült, de egy beszorult a férfi kocsija alá. Amikor a kocsi visszatért az útra, Bourque nagy pukkanást hallott, amint a szemétgyűjtő kiszabadult, és felrepült a levegőbe.

– Mi az ördög? – mondta hangosan Bourque. Aztán a Grand Prix többször áttért a szembejövő forgalom sávjába, emiatt egy közeledő kocsi vezetőjének félre kellett kapnia a kormányt, hogy elkerülje. Ez a fickó részeg – gondolta Bourque, és ideges lett.

Az 50 kilométer/órás sebességhatárt épp csak egy kicsit átlépve haladt, úgy két-három kocsihosszal a Grand Prix előtt, amikor az gyorsított, és a kettejük közötti távolság vészesen lecsökkent. Bourque rémülten gondolt bele, mi történhet vele és a még meg nem született gyermekével, ha a kocsi belerohan. A Grand Prix már ott volt a háta mögött, amikor Bourque beletaposott a fékbe, és a padka felé félrerántotta autója, a Sunfire kormányát.

A Grand Prix ijesztően közel húzott el mellette nagy sebességgel. Aztán áttért a szembejövő forgalom sávjába, majdnem beleütközött egy másik kocsiba, amelynek vezetője a fékre taposott, és félrerántotta a kormányt. A Grand Prix az utolsó pillanatban tért vissza a jobb oldali sávba, épphogy elkerült egy súlyos balesetet.
 

Bourque félelme helyébe a düh lépett. Felháborította, hogy leszorították az útról, és az a majdnem ütközés, amelynek szemtanúja volt. Személyes tapasztalatai voltak az ittasan vezetés veszélyeiről. Évekkel korábban egy részeg sofőr elgázolta a nagynénjét és annak kétéves kisfiát. Az ütéstől a nagynénje súlyos sérüléseket szenvedett, a kisfiú, aki egy hóbuckára repült, szellemileg és testileg fogyatékos maradt. Amikor Bourque középiskolás volt, előadást tartott nekik egy fiatalember, aki részegen vezetve a legjobb barátja halálát okozta. Több iskolában is elmondta a történetét, s még felismerhetetlenségig összeroncsolódott kocsiját is magával vitte.
 

A Grand Prix, a rohanó, ketyegő időzített bomba folytatta útját, és Amanda Bourque döntött. Nem tudná megbocsátani magának, ha tétlen maradna, de később azt hallaná, hogy valaki baleset áldozata lett. Követni fogja, figyelmeztet másokat, és valahogy megpróbálja megállítani a sofőrt.

Szaporán vert a szíve, miközben visszakanyarodott az útra, és gázt adott

Szaporán vert a szíve, miközben visszakanyarodott az útra, és gázt adott. Tenyerét a dudára nyomva integetett a Grand Prix vezetőjének, hogy álljon félre. – Menjen le az útról! – kiáltotta. A férfi autója továbbra is ide-oda imbolygott, de legalább már kevésbé vészesen.

Majd hirtelen, minden jelzés nélkül bekanyarodott a Lesperance Roadon egy kis bevásárlóközpontba, csakhogy elvétette a kocsibehajtót, és felszaladt a járdára, majd a főre. Lehet, hogy ez az idióta megértette a jelzésemet? – töprengett Bourque, és alig hitt a szemének. A férfi megállt, és egy kőfal mellett parkolt le.

Bourque követte a Sunfire-ral, két méterre állt meg tőle. A közelben állt egy iskolabusz sofőrje, akinek a jelenléte biztonságérzettel töltötte el az asszonyt, ezért elhatározta, hogy megpróbálja megszerezni a Grand Prix vezetőjének slusszkulcsát. Kiszállt, megállt a nyitott kocsiajtaja mellett, és merőn nézte a férfit. – Menjen be, és hívja a rendőrséget! – kiáltotta oda Bourque az iskolabusz sofőrjének. – Az az ember részeg, majdnem megölt!

Aztán Bourque kiabálni kezdett, némi káromkodással nyomatékosítva mondandóját. A Grand Prix vezetője verejtékezett. És úgy nézett az asszonyra, mintha az nem volna épelméjű. – Szálljon ki a kocsiból! – kiáltott rá Bourque. – Adja ide a kulcsát! Maga részeg.

Bourque azt hitte, hogy a férfi engedelmeskedni fog. De amikor a buszsofőr visszaért, és azt mondta, az egyik eladó már hívja a központi ügyeletet, a Grand Prix vezetője tolatni kezdett. – Kérem, kérem, álljon félre! – könyörgött Bourque. – Még a végén megsebesít valakit vagy saját magát!

A férfi tovább tolatott, nekiment a falnak. Aztán Bourque-t megkerülve elhajtott: ugyanabba az irányba indult, ahonnan jött.

Vote it up
393
Tetszett?Szavazzon rá!