A remény gyümölcsei

A szomszéd földre potyogott almái láttán egy háromgyermekes anyuka gyümölcsöző szociális vállalkozásba fogott

Kapcsolódó cikkek

Nagy a nyüzsgés ezen a napsütéses szeptemberi reggelen Oslo máskor oly álmos, békés külvárosi kertjeiben. A Korsvoll Terrasse csendes, árnyas utca, alacsony, fehér léckerítésekkel, téglából épült és deszkaburkolatú családi házakkal. Lakói már a munkahelyükön vannak, a kertekben mégis emberek sürögnek-forognak.

Az egyik udvaron körülállnak három jókora almafát, megrázzák őket, és felmásznak az érett gyümölcsért. Társaik eközben felszedik a földről, majd nagy zöld ládákba rakják a lehullott almákat. A járókelőt más kertekben, sőt a szomszédos utcákban is hasonló látvány fogadja. Az odakint várakozó teherautó lassan megtelik rakománnyal, és elindul, hogy nem sokkal később üresen térjen vissza.

A munkálatokat a németországi születésű Anne Dubrau, 28 éves, háromgyermekes családanya felügyeli. Hosszú botjával megrázza az ágakat, és felkiált: – Másszatok magasabbra! Egyetlen alma se vesszen kárba! – majd hozzáteszi: – Azért csak óvatosan!

S hogy mi történik itt? Nem, szó sincs csoportos, jól szervezett rablásról! Az Epleslang nevű szociális vállalkozás tevékenységének lehetünk tanúi. A vállalkozást Anne Dubrau indította be, mert nem bírta nézni, hogy Oslóban városszerte pocsékba megy a külvárosi kertek almafáinak gyümölcse. Begyűjtik az érett almát, amit más nem szüretelne le, és az ebből készült, jó minőségű gyümölcslevet eladják a norvég főváros élelmiszerboltjainak és éttermeinek.

Nem a profit az elsődleges cél. Az Epleslang munkát, fizetést, szociális kapcsolatokat kínál a munkaerőpiacról kiszorult emberek, a társadalom perifériáján élők számára.
 

Az Epleslang története 2011-ben kezdődött, amikor Anne kislánya, Charlotte ötévesen egy kötény almával állított haza, amit engedély nélkül szedett a szomszéd kertjében. – Elmagyaráztam Charlotte-nak – meséli Anne –, hogy kérdezés nélkül nem való elvenni más gyümölcsét s hogy valószínűleg maguk szerették volna leszedni az almájukat. A kislányom méltatlankodva felelt: „De hisz senki sem szedi le azokat az almákat!”

– Charlotte-nak igaza volt – folytatja Anne. – Az oslói kertekben rengeteg almafa áll, de a termés nagy része lepotyog a fűbe, és elrohad. Az emberek elfoglaltak, és inkább megvásárolják a gombaölő szerekkel kezelt spanyol almát, mint hogy leszüreteljék a sajátjukat. Arra gondoltam: mi lenne, ha véget vetnénk a pazarlásnak, betakarítanánk az almát és kezdenénk vele valami jót?

Anne a tizenéves Seb Sprautennel szüretel egy oslói kertbenAnne akkoriban készült diplomázni az Oslói Egyetem politikatudomány szakán, és előadta az ötletét szociális területen tevékenykedő évfolyamtársainak, Runának, Stinának, Renaténak meg Evának. – Sok utánajárásba került kideríteni, van-e elegendő alma ahhoz, hogy a vállalkozás működőképes lehessen.

Gyalogosan és biciklivel barangolták be Oslo peremkerületeit, kertvárosi utcáit, hogy számba vegyék az almafákat. Úgy kalkuláltak, hogy akár 400 tonna almát is be lehetne gyűjteni innen évente. Találtak egy présházat, amely vállalta, hogy gyümölcslevet készít az almákból, majd pasztörizálja és palackozza az italt.

– Felkerestünk néhány élelmiszerboltot, hogy forgalmaznák-e az általunk előállított almalevet – mondja Anne. – Tartottunk tőle, hogy a dolognak ez a része nem lesz egyszerű. Norvégiában rengeteg almalé fogy, sokan a bor alternatívájaként isszák, így nagy a kínálat. Meglepetésünkre a boltokban örömmel fogadták, hogy helyben termett, 100%-ig természetes almalevet kínálunk.

Annéék ekkor meglátogattak néhány rászorultakkal, bajba került fiatalokkal, fogyatékkal élő emberekkel foglalkozó szociális szervezetet, és megkérdezték, érdekelné-e őket az almaszüret mint foglalkoztatási lehetőség. – Mind azt válaszolták, hogy nagyszerű ötlet, és hogy nem is értik, miért nem jutott már másnak is az eszébe – emlékezik vissza Anne.

Az Epleslang alapítói – akiknek a száma ekkorra megduplázódott – üzleti tervet készítettek, és összedobtak 8270 eurót a vállalkozás beindításához. Már csak az almafák tulajdonosainak beleegyezésére volt szükség.

– 2012 májusában felhívást tettünk közzé az újságban, és kértük, hogy jelentkezzen, aki szívesen részt venne az akcióban. Másnap folyamatosan csörgött a telefon, és az emberek szinte kérleltek bennünket, hogy szüreteljük le az almájukat. Augusztusra 70 kerttulajdonos iratkozott fel a programra.

Közöttük volt Marius Mjaaland, a 42 éves egyetemi tanár is, aki feleségével és négy gyerekével Oslo Nordberg negyedében él. – Hét almafa áll a kertünkben, de a termésnek mindig csak a harmadát sikerült leszednünk és elfogyasztanunk – mondja Marius. – Anne és csapata szeptember közepén leszüretelte az egészet, és novemberben már meg is kóstolhattuk az első palack almalevet. Sosem ittam finomabbat!

Rune Larsson kiválogatja és ládákba teszi az almátAz itteni téli almák kitűnő ízűek – teszi hozzá Marius –, és Annénak köszönhetően hozzájárulnak néhány nehéz sorsú ember megélhetéséhez.

– Az első szüretre négy fogyatékkal élő embert tudtunk felvenni – mondja Anne. – Több mint hét tonna almát szállítottunk – akkor még biciklin, buszon, vonaton – a présüzembe. Elképesztő élmény volt!

Az Epleslang hamar kifogyott az induló tőkéjéből. – Egy ideig nem tudtunk fizetni az embereinknek, de nem álltunk le, hordtuk az üzembe az almát – meséli Anne. – Akadt kerttulajdonos, aki maga szedte le és hozta el nekünk a termést!

Szerencsére 2013-ban az Epleslangot az év szociális vállalkozásának választották Norvégiában, így 59 ezer euró támogatást nyertek. Ebben az évben 22 tonna almát szüreteltek le.

A 2014-es hosszú nyarat követően 30 tonna almát gyűjtöttek be, amiből 30 ezer üveg gyümölcslé készült. Harminc alkalmazott négy csoportban több mint 600 kertben szüretelt Oslo 15 negyedében. Az Epleslangnak ma már saját teherautója van, és 17 üzletnek, kávéháznak, étteremnek szállít palackozott almalevet.
 

A szüretelők jókedvűen, egymást segítve dolgoznak. Sokban különböznek, s talán sosem találkoztak volna, ha nincs az Epleslang meg a tettre kész, derűlátó Anne Dubrau.

Némelyikük sötétkék melegítőt visel, felsőrészén a Nordpolen Industrier emblémájával. Ez a szervezet fogyatékkal élő emberek számára nyújt oktatási, szakképzési, valamint pénzkereseti lehetőséget.

– Nehéz munka, de szeretem, hogy a szabadban vagyunk meg hogy együtt vagyunk – mondja a 22 éves Maja Fømyr az almaszüretelésről. Ma ez a harmadik kertje. Rövid szünetet tart, elrágcsál egy almát, majd ismét nekiveselkedik a munkának. Nevetve ugrik félre, amikor a mindenből tréfát űző két kamasz, Seb és Marcus megrázza feje felett az ágakat. – Óvatosan! – szól rájuk Anne. – Nem akarom, hogy már az első héten a nyakatokat törjétek!

Seb és Marcus a Kompass & Co oslói egyesülettől érkeztek, amely iskolából kiesett, hátrányos helyzetű, bajba került fiatalokat segít munkához. – A múltkor egy étterem konyháján dolgoztam – magyarázza Seb –, de itt sokkal jobban érzem magam.

A présüzemben: 1 kiló almából 0,7 liter, azaz egy palack gyümölcslé készülAz Epleslang teherautójának rakodóterében az almával színültig pakolt ládák lassan a plafonig érnek. Ma a 25 éves Hege Helene Reistad a sofőr, aki a svédországi Uppsalai Egyetem fenntartható fejlődés szakán tanul, és gyakornokként dolgozik Annénak.

A vállalkozás több gyakornokot is alkalmaz, amivel megint csak hasznára válik a társadalomnak.

– Remélem, ha elvégeztem az iskolát, én is ilyesmivel tudok majd foglalkozni – mondja Hege Helene. – Hasznosnak érzem, hogy fogyatékkal élőkkel dolgozhatok, és elősegíthetem a helyi termelést és értékesítést.

Az Oslo központjától pár percre található Abildsø farm présházánál kirakodjuk a ládákat. A farmon csirkét, kecskét, lovat tartanak, fűrészüzemük és kézműves műhelyeik vannak. A fagyos norvég teleken Maja és a többiek felcímkézik az üvegeket a Nordpolen Industrierben és más szociális intézményekben.

Amikor már minden almát betakarítottak, köszönetképpen letesznek egy-egy üveg Epleslang-almalevet a kerttulajdonosok bejárati ajtajához.

A palackokat különleges csomagolópapírba göngyölik, amelynek egyik oldalán az oslói grafikusművész,

Peter-John de Villiers fekete-fehér rajza látható egy virágba borult almafáról, a másik oldalán pedig az Epleslang története olvasható. – Reméljük, hogy azok, akik megengedték nekünk, hogy leszüreteljük a termésüket, és azok, akik megkóstolják a belőle készült italt, átérzik majd a munkánk jelentőségét – mondja Anne.

Tavaly az Epleslang 100 ezer eurós forgalmat bonyolított le. Idén még többet fog, mert a négy élelmiszerüzlet-láncot birtokló Norgesgruppen cég is beállt a megrendelői sorába. Az ünneplésnek egyelőre nem jött el az ideje, karácsonyig ugyanis még tízezer palackot kell felcímkézni.

Noha Anne az Epleslang igazgatójaként igen alacsony fizetést kap, nem szeretné bővíteni vállalkozását. Szerinte ugyanis a lényeg, hogy helyi terméket értékesít. Nagyon örül viszont, ha a modellt mások is követik. Vállalkozások jöttek létre Akershusban, Romerikében és Stavangerben, és idén vélhetően Bergenben és Trondheimben indul hasonló projekt. Anne Szicíliában és Valenciában szerveződő csoportoknak is segítséget nyújt ahhoz, hogy hasznosíthassák a parlagon heverő citrom- és narancsligetek gyümölcseit.

– Ez az üzleti modell oslói viszonyokra épült, de leszüreteletlen gyümölcsei és munkaerőpiacról kiszorult lakói minden országnak vannak – jegyzi meg Anne.

A vállalkozáshoz nem kell más, csak emberek, akik keresik a globális termelésből származó fogyasztás alternatíváját. Anne Dubrau és társai hisznek benne, hogy Európa megérett a változásra: – A jövőbe látás legjobb módja, ha magunk formáljuk a jövőt.

Vote it up
143
Tetszett?Szavazzon rá!