A rock „szerencsés ajkai”

A 72 éves Cliff Richard még mindig koncertezik, készít lemezeket – no meg díjnyertes borokat

Kapcsolódó cikkek

Az ötvenes évek végén Cliff Richard és a Shadows jelentős szerepet játszott a brit zenei forradalomban. 72 évesen még mindig lemezeket készít és fellép. Pályája kezdetén beleszeretett a portugáliai Algarve tartományba, és farmot vásárolt Albufeira mellett, amelyet sikeres borgazdasággá fejlesztett.

RD: Amikor 1958-ban elindult a pályafutása, volt valami sejtése arról, hogy világhírű lesz?
CR: Á, nem! Elkezdtem énekelni együttesemmel, a Shadowszal, és eleinte egyslágeres bandaként könyveltek el minket, olyan zenekarként, amelynek be kell érnie egyetlen sikeres kislemezzel. Ez volt a Lucky Lips (Szerencsés ajkak). Hajlottunk rá, hogy elfogadjuk ezt a nézetet. Csak öt év múlva jutott az eszünkbe, hogy „várjunk csak, már eltelt öt év, és még mindig itt vagyunk”. Aztán elrepült újabb tíz esztendő, aztán megint tíz, és így tovább egészen mostanáig.

RD: Mi a titka az ilyen sikernek?
CR: A kemény munka és a szerencse. Szerencsém volt, mert olyan emberekre számíthattam, akik remek dalokat írtak nekem, például Alan Tarney-ra, aki a We Don’t Talk Anymore-t vagy Terry Brittenre, aki a Devil Womant írta. Másrészt én mindig hittem abban, amit csinálok, és nagyon komolyan vettem a rock and rollt mint művészeti formát. Az embernek tisztelnie kell azt, amit csinál és a közönséget. Ez valahogy eltűnt az idő múlásával.

RD: Azért, mert minden átmenetibbé vált és sokkal könnyebb bekerülni a zenei iparba?
CR: Manapság a gyors hírnevet keresik az emberek. Ha valaki megnézi az X-Faktort vagy a Megasztárt, azt látja, hogy a vesztesek között is soknak remek hangja van. Az egyik változás az iparágunkban az, hogy a zenészeknek nem engedik meg, hogy előrelépjenek, fejlődjenek. Túl gyorsan történik az egész. A műsorok győzteseivel rögtön készítenek egy nagylemezt, amellyel felkerülnek a slágerlisták élére. Én csak az ötödik próbálkozásra, öt év után lettem listavezető!

RD: A brit zenéről szóló dokumentumfilmek önt sokszor meg sem említik, a brit rádiók közül sok nem játssza a számait. Mit gondol, miért?
CR: Sejtelmem sincs. Csak azt tudom, valaki úgy döntött, hogy Cliff és a Shadows többé már nem menő. Talán azzal lehet kapcsolatban, hogy az emberek félnek az öregkortól és az öregedéstől. Van egy olyan elképzelés, hogy a rock and roll a fiataloké. De énelőttem nem volt rock ’n’ roll Angliában, én pedig már az ötödik generációnak játszom ezt a zenét. A zeneiparban lezajlott változások is közrejátszhattak ebben.

RD: Először 1961-ben jött Algarvébe, végül itt telepedett le. Mi varázsolta el ebben a helyben?
CR: Akkoriban Albufeira csak egy elragadó kis falu volt. Ez az egyszerűség fogott meg.

RD: Amikor megvásárolta a farmot, már tervezte, hogy borász lesz?
CR: Nem, dehogy! Az első ház, amelyet itt vettem, közelebb volt a tengerhez, Sesmariasnál. Ott laktam, amíg egy vendéglős nem szólt, hogy hallott egy birtokról, amely érdekelhet. Másnap elmentem vele Quinta do Moinhóba. Azonnal beleszerettem a házba és a környékbe. Már akkor is volt itt egy elhanyagolt szőlőskert, pompás kilátás és nagy csönd, nyugalom. De végül csak 1997-ben kezdtünk belefektetni és fontolgatni a bortermelés ötletét.

RD: Bebizonyította a világnak, hogy Algarvében lehet jó bort termelni.
CR: Felvettük a kapcsolatot David Baverstock borszakértővel, aki a portugáliai Alentejo tartományban, az Esporão birtokon termelt boraival vált ismertté. Eljött a farmra, és megállapította, hogy adottak a jó bor termelésének feltételei. Megkérdeztem tőle, hogy akkor meg miért nem termelnek bort Algarvében, és ő azt válaszolta: „Mert az emberek egyszerűen nem tudják, hogyan kell. Ön lehet az első, aki elkezdi.” Így is tettem. Mi telepítettük újra a szőlőt, kezdtük el a bortermelést, kaptunk pár jó kritikát, és már számos díjat is nyertünk. A sikerünk felbátorította a töb­bi termelőt, akik most már maguk is jó borokat állítanak elő. Az első boraink 2001-ben készültek.

RD: Vagyis nem gondol a visszavonulásra?
CR: Nem, még nem! Kicsit lassítottam a tempót, igyekszem nyugalmasabb életet élni. A nyarak itt Portugáliában jelentik a vakációt számomra, bár azért adok néhány interjút, és elutazom Lisszabonba, hogy a boraimat népszerűsítsem. De már kevesebbet koncertezem.
 

Érdekli a Cliff Richard legemlékezetesebb dalait tartalmazó lemezgyűjtemény? Itt vásárolhatja meg!

Vote it up
212
Tetszett?Szavazzon rá!