A sátán, aki köztünk bújik

Azt mondják, az emberek egy százalékának nincs lelkiismerete. Lehet pszichopata ön körül is

Számos író és filmrendező alapozta meg pályafutását pszichopaták, avagy lelkiismeret nélküli emberek ábrázolásával. A bárányok hallgatnak című 1991-es filmklasszikus főhőse a sorozatgyilkos Buffalo Bill, aki áldozatainak kínzásában leli örömét. A halál záloga című filmben Tom Cruise hidegvérű bérgyilkost alakít, aki egy ártatlan taxisofőr bevonásával öt embert likvidál, nehogy azok a drogkartell ellen tanúskodhassanak. Ezek az elképzelt gyilkosok valóságos bűnözők jellemvonásait tükrözik. Dr. David Robinson, az ontariói Londonban praktizáló pszichiáter, aki bomlott személyiségekről írt könyvet, azt mondja: – Van valami elbűvölő, bár egyúttal hátborzongató ezekben az emberekben.

Az ókori görög filozófusok „erkölcsi tudat nélküli emberekről” beszéltek, és egy 19. századi angol orvos megalkotta az „erkölcsi beszámíthatatlanság” (moral insanity) fogalmát a jó és rossz közötti különbség érzékelésének hiányára, amelyet nem kísér más elmebetegségre utaló jel. De mint ahogy nem minden gyilkos pszichopata, nem is minden pszichopata gyilkos.

– A társadalomban mindenütt vannak pszichopaták – állítja Robert Hare, a pszichopátia elismert szaktekintélye, a British Columbia Egyetem nyugalmazott pszichológiaprofesszora, aki másodmagával könyvet írt a témáról. – Most már rendelkezésünkre áll az eszköz, amellyel meghatározhatjuk és diagnosztizálhatjuk a jelenséget, így felismerjük, amint bekövetkezik.

Az említett eszköz a Hare-féle pszichopátia-tünetlista második, javított kiadása (PCL-R), a pszichopátia felmérésének egyik nemzetközileg is leggyakrabban használt mérőeszköze. Ma már széles körben alkalmazzák az igazságszolgáltatás rendszerében, és jóvoltából ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a pszichopátia kutatása iránt.

Az MRI-technológia alkalmazásával Hare és kollégái azt is megállapították, hogy a negatív érzelmi töltetű szavak, mint nemi erőszak, halál, rákbetegség, a normálisan fejlett lelkiismerettel rendelkező emberek agyában fokozzák az érzelmekért felelős területek működését, míg a pszichopatáknál nincs ilyen hatás. – Most már azt is tudjuk, hogy az emberek körülbelül egy százalékára jellemző ez az állapot – mondja a professzor.

Mégis némi bizonytalanság övezi a pszichológiának ezt a területét, és a szakértők nem értenek egyet abban, hogy a pszichopátiának vannak-e fokozatai. Martha Stout harvardi professzor (aki a szociopátia kifejezést használja) szerint „a lelkiismeret olyan, mint a bal kar, valakinek vagy van, vagy nincs”, míg Hare azt mondja, az újabb kutatások arra utalnak, hogy a pszichopátia nem vagy-vagy kérdés, hanem dimenzionális jelenség: az egészen enyhétől a nagyon súlyosig terjedő fokozatai lehetnek. És az különbözteti meg a „normálisokat” az igazi pszichopatáktól, teszi hozzá, hogy „a legtöbb ember átértékeli a magatartását, amikor rájön, hogy az fájdalmat okoz másoknak”, míg a pszichopaták „közönnyel, sőt élvezettel konstatálják az általuk okozott kínokat”.

A pszichopata felismerése
Életében néhányszor biztosan mindenki találkozik pszichopatával. Adele Forth a Carleton Egyetemről és Martha Stout a Harvardról ismerteti a főbb intő jeleket:

A sármőr. – Óvakodjon a sima modorú, látszólag elbűvölő személyektől – mondja Forth.

Stout elmagyarázza: – A szociopatáknak gyakran van bizonyos kisugárzásuk vagy karizmájuk, amely érdekesebbé teszi őket a többieknél.

Természetesebbnek, szenvedélyesebbnek, sokrétűbbnek, sőt olykor szexisebbnek is tűnhetnek másnál, ezáltal ügyesen elkerülik a lelepleződést, és könnyen lépre csalhatnak minket.

– Ezt elkerülendő – javasolja Stout – fogadja gyanakvással a túláradó hízelgést, ne dőljön be a részvétére pályázó trükköknek: a „vagyonos” bájgúnárénak, aki átmenetileg épp rossz passzba került, vagy a cicababáénak, akinek „csak egy hely kell, ahol szerényen meghúzhatja magát”.

Egy másik vészjelzés: – Legyen résen, ha valakinek a hatására hol kifejezetten jól érzi magát a bőrében, hol meg rettenetesen!

A hazug. – Minél alaposabban megismer egy pszichopatát, annál kevésbé áll össze a kép – mondja Forth. Egyik nap az illető elmeséli, hogy van egy nyaralója Mont-Tremblant-ban, egy hónap múlva ez a ház már Whistlerben található. Hat számjegyű a fizetése, de nem csináltatja meg a kocsija törött szélvédőjét. – Az emberekkel előfordul, hogy füllentenek, mert jobb színben akarnak feltűnni – mondja a pszichológus –, de a pszichopaták kifejezetten élvezik a nagy átéléssel előadott hazugságokat.

Báránybőrbe bújt farkasok
Felismerhetők-e a pszichopaták? Nem mindig. De vannak bizonyos ráutaló jelek (lásd a keretes írást). A pszichopaták gyakran tökéletesen meggyőzik embertársaikat arról, hogy van bennük együttérzés és lelkiismeret.

De a csillogó máz egy idő múlva lepattogzik. Marianne Woolley* missaugai kommunikációs szakember azt meséli, hogy lánya korábbi barátja, Ted* eleinte „szokatlan érzékenységet mutatott az emberek gondjai iránt. Rendszeresen átjárt a szomszédokhoz, hogy elcsevegjen velük”.

Woolley-ban akkor támadt először ösztönös gyanakvás, amikor kiderült, hogy a fiatalember arcátlanul hazudott a szakmai előmeneteléről. – A következő vészjelzés az volt – meséli –, hogy megkérte a lányomat, segítsen neki visszafizetni egy tartozását. Előbb baráti viszonyt alakított ki az emberekkel, majd pénzt csalt ki tőlük. – Wolley megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor nyolc hónapi együtt járás után a lánya megszakította a kapcsolatot. – Az ilyen emberek [mint Ted] tehetséges színészek – mondja. – Ezért sikerül megúszniuk, amit művelnek.

Viselkedése alapján feltételezhetjük-e Tedről, hogy pszichopata? Ha Woolley pontosan számolt be a történtekről, vélekedik Robinson, valószínűleg igen. – Mások lelkiismeretlen kihasználásának szindrómája fedezhető fel nála – magyarázza, majd hozzáteszi –, az ilyen emberek bármilyen elbűvölően viselkednek is, valójában csak becserkészik a prédát. Előbb-utóbb – általában pár hét vagy hónap múlva – kiderül, hogy csupán hasznot akartak húzni a másikból.

Stout szerint nemcsak a férfiak űzik ezt a játékot. – A nők könnyebben elaltatják a gyanakvásunkat, mert kevésbé nyíltan erőszakosak, mint a férfiak – magyarázza. – Úgy vélem, diagnosztikai módszereink pontosabbá válásával a pszichopátia előfordulásának nemek közötti megoszlása nem fog különbséget mutatni.

Hogy késleltessék az áldozataik előtti lelepleződést, a pszichopaták nagy gondot fordítanak a vonzerejükre. Philip Montecor* New Brunswick-i vállalkozó meg van győződve arról, hogy a nő, akit 13 éven át a feleségének nevezett, valójában pszichopata. – Kedvenc emlékem az első randevúnk, amikor egy kosár házi készítésű lekvárral lepett meg – meséli keserűen. – És mindig nagyon kedvesen bánt a fiaimmal.

De még meg sem száradt a tinta a házassági szerződésen, az asszony felmondott a munkahelyén, és egész nap csak a tévét bámulta. – Sokszor kizárt engem és a fiaimat a házból, ha nem akarta, hogy útban legyünk – mondja Montecor.

Montecor nem tudott szabadulni attól a benyomásától, hogy a feleségének nincsenek valódi érzelmei: – Amikor a legrégibb barátja meghalt, egyetlen könnyet sem ejtett érte – emlékezik vissza. Az asszony a válóper idején mutatta ki a foga fehérjét, amikor Montecort csődbe juttatta.

Robinson megítélése szerint ez az eset korántsem olyan egyértelmű. – A legsúlyosabb pszichopaták képtelenek tizenhárom éven át ragaszkodni egy házassághoz – jegyzi meg. – Lehetséges, hogy az asszony pszichopata, de az is előfordulhat, hogy inkább csak pénzsóvár és lusta, nem pedig könyörtelenül számító.

Okok és gyógymódok
A pszichopátia megállapítása nem egzakt tudomány. Még azt sem tudjuk, lényegében honnan ered a lelkiismeret. Az egyik teória szerint a szülők nevelik gyermekeiket együttérzésre és kötelességtudatra. – Egy idő után – mondja Robinson – a srácok már akkor is birtokában lesznek ezeknek az érzéseknek, ha a szülők nincsenek jelen. Ha késztetést éreznek a tisztességtelen viselkedésre, felébred a lelkiismeretük, s eltéríti őket ettől.

A lélekgyógyászat művelői közül egyesek feltételezik, hogy a szülői szeretet hiánya okozza a pszichopátiát. A Beszélnünk kell Kevinről című regény narrátora – egy iskolai lövöldözés után börtönbüntetését töltő tizenéves elkövető édesanyja – az anyasággal kapcsolatos ellentmondásos érzéseiről vall, és arról, hogy nem tudott kötődni újszülött gyermekéhez.

A genetika is szerepet játszhat a pszichopátia létrejöttében. – Eddig négy vizsgálat foglalkozott a pszichopátia genetikai vonatkozásaival – mondja Adele Forth, a Carleton Egyetem pszichológiaprofesszora. Mint kiderül, „az érzéketlenség legalább részben örökletes”. Forth elmagyarázza: – Azokra, akikbe „bele van kódolva” az érzéketlenség, csekély hatással van a nevelés.

Robinson szerint a szorongás hiánya, a gyenge ösztönelfojtási képesség és az izgalomhajhászás vágya mind olyan, részben genetikai jellemző, mely növelheti a pszichopátia esélyeit. Egyéb intő jelek? Gyújtogatás, ruhanemű szándékos levizelése, amelynek nyomait másoknak kell eltakarítani, és az állatokkal való kegyetlenkedés. – Nem arról a gyerekről beszélek, aki egyszer-kétszer kitépi a szöcske szárnyát – mondja Robinson. – Hanem arról, aki berakja a macskát a szárítógépbe, aztán hidegen csillogó szemmel figyeli, ahogy odabent pörög.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a lelkiismeretlen emberek nem változnak. Hare mégis azt állítja: – Rá lehet venni őket, hogy változtassanak a viselkedésükön, ha megmutatjuk, milyen előnyük származhat ebből.

Ma még keveset tudunk a pszichopátiáról ahhoz, hogy megjósolhassuk, vajon lesz-e valaha ellenszere. – Lehet, hogy egyszer sikerül többet kideríteni a pszichopátia neurokémiai vonatkozásairól – mondja Forth –, és akkor gyógyszerrel lehet majd kezelni. De jelenleg nincs ilyen tablettánk.