A szűkösség nagy úr

Hibás döntéseket hozhat, ha azon sopánkodik, hogy valamiből hiányt szenved. Tudja meg, mit tehet ez ellen

Nemrég úgy terveztem, hogy a fiamnak szentelem az egész napot. Ugyanakkor szorított egy határidő. Bíztam benne, hogy elboldogulok a két feladattal, de persze nem sikerült. Kötelességszerű játszótér-látogatások, jó sok tévézés és egy expressz esti mese – no meg nem kevés hiszti – után leroskadtam a székre a konyhaasztal mellé, hogy elküldjek néhány e-mailt, miközben szidtam magam, mert megint elfelejtettem felhívni a nagypapámat és befizetni néhány számlát.

Szokás szerint csak és kizárólag magamat hibáztattam volna, amiért rosszul osztottam be az időmet, de előtte való nap egy könyv ráébresztett, hogy nem egyszerűen túlhajszolt anya vagyok, aki természeténél fogva hanyag. Hiány vezérelte tudatom irányított.

Eldar Shafir és Sendhil Mullainathan társadalomtudósok a Scarcity: Why Having Too Little Means So Much (Hiány: miért számít sokat, ha valamiből kevés van) című könyvükben azt fejtegetik, hogy ha az ember hiányt érzékel valamiből – legyen az étel, pénz vagy –mint az én esetemben – idő, az annyira leköti a figyelmét, hogy egészen megváltozik a gondolkodása. És itt nem szimpla aggodalomról vagy stresszről van szó. „A hiány tudata megszállva tartja az agyat – írják –, amely aztán automatikusan csak arra összpontosít, amiből hiányt szenvedünk.”

A kutatók szerint a hiány lelki következményei más-más körülmények között is hasonlók: a csőlátás segíthet abban, hogy a közvetlen feladatra koncentráljunk (határidőre elvégezni a munkát), ám hosszú távon negatív következményei lehetnek, mert elhanyagolunk más fontos dolgokat, illetve rossz döntéseket hozhatunk.

– Képzelje el, hogy viharban autózik éjszaka – mondja Shafir. – Az útra koncentrál, óvatosan vezet. Ugyanakkor kevésbé figyel más dolgokra. Nem veszi észre az út menti reklámokat, nem követi, miről beszélnek az útitársai. Ám az sem kizárt, hogy a kereszteződésben nem figyel fel a jobbról érkező járműre.

Más szóval: ha a hiány vezérli a tudatot, „nem látjuk a fától az erdőt”.

Shafir azt reméli, kutatásuk nyomán jobban megértik egymást az emberek. – Az, aki nem küszködik anyagi gondokkal, hajlamos a szegényeket különös, idegen és modortalan figuráknak tekinteni – mondja. – Ha sikerül megmutatnunk az embereknek, hogy a nincstelenség hasonló módon befolyásolja a viselkedést, mint az időhiány, talán megértőbbek lesznek egymás iránt.

Íme, Shafirék meglátásai arról, hogy miféle hatással van ránk, ha a hiány vezérli a tudatunkat, és mit tehetünk ez ellen.

Miért érzi ostobának magát, ha fogyózik?
Fogyókúrája harmadik napján egyfolytában a csemegén jár az esze, amelyet a fiókba rejtett. Fel kellene hívni a gyerek tanárnőjét, de egyszerűen nem jut eszébe a neve. Telefonál egy ügyfele, hogy miért küldött szét bizalmas információkat körlevélben, amelyet bárki elolvashat. Ne becsülje le a hiány hatását: a vágy, hogy egyen, lefoglalja az agyát. Egy felmérésben a fogyókúrázók pillanatok alatt megtalálták egy szövegben a fánk szót, ám 30 százalékkal tovább tartott fellelni a felhőt.

A Shafir és Mullainathan által megnevezett szellemi „sávszélesség” határozza meg, mennyire vagyunk fogékonyak az új ismeretekre, fogjuk fel környezetünk jelzéseit és irányítjuk a gondolkodásunkat. A hiány legkisebb jelére csökken az ésszerű érvelés, az önfegyelem és a tiszta gondolkodás képessége.

Miért nem tud spórolni?
Akinek meg kell húznia a derékszíját, rövid távon jobban be tudja osztani azt a keveset, amije van. Az anyagi gondokkal küszködők pontosabban felmérik, mi mennyit ér, és körültekintőbben alkudoznak. A hosszú távú döntések azonban megsínylik a hiány vezérelte csőlátást. – Alighanem kevésbé mérlegeli a gyorskölcsön utóhatásait, és nem készít alaposabb pénzügyi tervet az, akinek égető szüksége van a pénzre – állítja Shafir.

A szegénységtől való félelem is hat az értelemre. Egy kísérletben diákok abba a kitalált szituációba kerültek, hogy be kellett fizetniük egy nagy összegű számlát, s máris lényegesen rosszabbul teljesítettek az IQ-teszten. – Elég volt az utalás a hiányra, máris kevésbé tűntek intelligensnek – elemzik az eredményt a szerzők.

Miért érzékelik jobban az érzelmeket a magányosok?
Azok, akik magányosnak mondják magukat, helyesebben értelmezik az arcképeken megjelenő érzelmeket, mint azok, akik elégedettek társas kapcsolataikkal. „Azt várná az ember, hogy rosszabbul teljesítenek, hiszen magányosságuk a társas viszonyra való alkalmatlanságra utalhat” – írják a kutatók. Ám itt nem a képességek hiányáról van szó.

A kitűnő teljesítmény valójában logikus következmény, hiszen aki magányos, arra összpontosít, amiben hiányt szenved: a társas kapcsolatokra.

Kevesebből többet
Először azt kell megérteni, hogyan változik a gondolkodásunk, ha hiányt szenvedünk. Az alábbi technikák segítenek kihasználni az előnyöket és elkerülni a buktatókat.

Alkalmazzon emlékeztetőket! Amikor arra kényszerül az ember, hogy egy adott feladatra koncentráljon, néha elsikkadnak egyéb lényeges dolgok. Mi a megoldás? A fontos dátumokhoz például állítson be riasztásokat az elektronikus naptárjában, telefonján. Hogy ilyenkor se hagyja ki a testedzést, alkalmazzon személyi edzőt, vagy bízza meg egy barátját, hogy figyelmeztesse önt, menjen sportolni.

Így nem kell mindig ébernek lenni. Ha fogyókúrázik és állandóan az evésen jár az esze, nehéz ellenállni a hizlaló finomságok kísértésének. Ne tartson otthon efféle ételt, így nem kell szüntelenül fegyelmeznie magát. Hasonlóképpen megkönnyíti az életét, ha nem kell folyamatosan arra figyelnie például, hogy befizette-e a számlákat. Adjon csoportos beszedési megbízást.

A határidő jó barát. Szabjon szigorú határidőket a fontosabb feladatokhoz, így hatékonyabban és fegyelmezettebben dolgozhat. Igaz, a saját határidőket hajlamosak vagyunk kevésbé komolyan venni, ezért nem árt beavatni egy segítőtársat.

Miért inspirál a határidő?
Előnyünkre válhat, ha szűkében vagyunk az időnek, hiszen sok sikeres ember az utolsó pillanatra hagyja a feladatait. „Ha kényszerítve érezzük magunkat, jobban odafigyelünk, és hatékonyabban dolgozunk” – írják Shafirék. Ha a feladat teljesen leköti a figyelmünket, kevesebbet hibázunk, és nyitottabbak vagyunk a megérzésekre. Ez az összpontosítás előnye. Ám vigyázni kell, nehogy a kiegyensúlyozott élethez szükséges személyes kapcsolatok – például a gyereknek szentelt idő – rovására érjünk el sikereket.

Vote it up
229
Tetszett?Szavazzon rá!