A szemtelen vendég

Ismerje meg a cseles csőrös történetét, aki sokat akart, de lebukott. Szó lesz még egy-egy trükkös kutyusról és cicusról is

Minden reggel darabolt friss gyümölcsből, magvakból, kukoricából és teljes kiőrlésű kenyérből álló „reggeli lakomát” viszek minden madárkalitkámba és egy jókora adag aprított kenyeret a vendég madarak etetőjébe. Az egyik kalitkának van egy kis hálós csapóajtaja, amit egy kicsit fel lehet emelni, így egy tálcára be tudom tölteni az eledelt. Egyik nap, egy órával az etetés után észrevettem, hogy egy seregély van benn a kalitkában.

Ha egy idegen madár kívülről bejutott, akkor van valahol egy lyuk, gondoltam, ahol az én madaraim ki tudnak szökni – és ez nagy baj.

Átvizsgáltam a dróthálót, de sehol nem találtam lyukat rajta, így megfogtam és szabadon engedtem a seregélyt. Másnap, reggeli után láttam, hogy visszatért. További keresgélés után ismét szabadon engedtem.

Másnap reggel, miután megetettem a madarakat, elrejtőztem a fészerben, és távcsővel figyeltem a kalitkát. A seregély bedugta a csőrét a csapóajtó alá, tágra nyitott csőrével megemelte, majd becsusszant a nyíláson. Belakmározott, aztán felröppent az egyik rúdra.

A következő napon hiába kocogtatta sokáig a reteszt, amit felszereltem, az nem engedett, ezért aztán átrepült az etetőre, és a vendégeknek kitett eledelből lakott jól.
Brian Winch

Ne keríts be!
A „Houdini” becenevet adtuk retrieverünknek, Bensonnak, aki nem bírta a bezártságot. A gyerekek iskolába kísérése után rendszerint megállt a hentesnél, és egy ízletes csonttal jött haza, de hozott csomagolt uzsonnát és grillcsirkét is. Megmagasítottuk a kerítést, lezártuk a kaput, második kerítést is építettünk, de mindig meglógott. A gyerekek még egy „kutyakamerát” is felszereltek, hogy tetten érjék.

Végül rájöttünk, hogy rendszer van a dologban. Minden második hétfőn gyűjtik a szelektív hulladékot, és észrevettük, hogy van két kilazult léc az elválasztó kerítésen. Ezen szuszakolta át magát, ki az utcára, amikor a szomszédok kitették a kukáikat.
Joanne Lovell

A türelmetlen taknyos
Sziámi macskám, Symba elkapta az influenzát, és legalább öt napra el kellett különítenünk a testvérétől, Saxontól. Miután bezártuk a beteget az egyik szobába, éjszakákon át kellett hallgatnom a nyivákolást és az ajtón karmolászást. Symba azért nyávogott, hogy engedjük ki, Saxon azért, hogy bejusson, én meg azért vinnyogtam, hogy a munkából fáradtan hazatérve végre alhassak.

A negyedik napon úgy döntöttem, idő előtt kimentem Symbát a száműzetésből. Hazaérve nyitottam a bejárati ajtót – és a másik oldalán ott ült Symba, ártatlanul pislogva. Addig ügyeskedett, míg felugorva lenyomta a kilincset, és kiengedte magát a szobából.
Lisa Pastars

Vote it up
112
Tetszett?Szavazzon rá!