A szerencse fiai

Véletlen egybeesés? Égi beavatkozás? Hatalmas mázli? Bárminek tekintjük is a szerencsét, az alábbi történetek szereplőinek kijutott belőle

Kapcsolódó cikkek

Család a hídon
Két éve januárban történt. Kelli Groves (36) már a vége felé járt annak a négyórás autóútnak, amely San Juan Capistranó-i otthonából a San Luis Obispó-i misszióig vezet. A hátsó ülésen tízéves lánya, Sage, takaróba burkolózva filmet nézett anyja laptopján. Mylo, a csecsemő, békésen szunyókált a babaülésben.

Kelli éppen áthaladt az 1-es számú autópálya egyik hídján, amikor egy nyerges vontató váratlanul belerohant hátulról. A monstrum pár másodpercig maga előtt tolta a BMW-t, aztán valósággal odaszegezte a védőkorláthoz. A nyerges vontató közben lebucskázott a hídról, és a mintegy harminc méter mély szurdokban nyomban fel is robbant, a sofőr pedig életét vesztette.

A BMW félig lelógott a hídról. – Azt hittem, másodpercek múlva lezuhanunk – meséli Kelli.

A helyszínre érkező Santa Barbara megyei tűzoltók kötelekkel és egy autómentő drótkötelével próbálták egyensúlyban tartani a járművet. A BMW veszélyesen billegett a mélység felett, miközben a segélycsapat nekilátott szétfűrészelni, hogy a benne rekedt családot kimenthesse. – Le kell állnunk! – kiáltotta ekkor az egyik tűzoltó. – Nem tudjuk tartani az autót!

Az idősebbik kislány az utastérben csaknem sokkot kapott. – Segítség, segítség! – motyogta. Kelli egyik gyerekét sem látta. Ahogy a pici felé nyúlt, véres lett a keze. – Finoman megütögettem, hogy felsírjon, s így megtudjam, életben van-e – idézi fel Kelli.

Időközben a tűzoltóknak sikerült kiszabadítaniuk Sage-et. – Először őt kellett kihúznunk, hogy hozzáférhessünk Kellihez és a bébihez – mondja Greg Nuckols tűzoltó.

Közben a helyszínre érkezett a haditengerészet egyik műszaki zászlóalja egy hatalmas emelővillával. Látták, hogy a BMW a híd szélén hintázik, és biztosra vették, hogy a csaknem öt tonna teherbírású villa elbírja a kocsit addig, amíg a mentőcsapat kiemeli az asszonyt a csecsemővel együtt.

A tűzoltóság engedélyével Frankie Cruz tengerész altiszt odamanőverezte az emelővillát, majd átfogta és stabilan a helyén tartotta vele a járművet. Ezalatt a mentőegység az „élet állkapcsának” becézett hidraulikus vágóval felnyitotta az autó megrongálódott tetejét, s végre kihúzta Kellit és Mylót.

A három sebesülttel a mentő a közeli kórházba robogott. Kellinek a medencéje, Sage-nek több csontja tört el, és sok sebet is szerzett. Mylo megúszta néhány vágással. – Ez lehetetlen! – álmélkodott Kelli, amikor tájékoztatták az orvosok. Még ma, két évvel a baleset után is teljesen hihetetlennek tűnik számára, hogy túlélték ezt az elképesztő eseménysorozatot.

Betörés felülnézetből
David Zehntner (56) és felesége, Berna egyhetes vakációjukról tértek haza. Az egymotoros Cessna 182-es lassan körözött a floridai LaBelle-ben fekvő 16 hektáros birtok fölött, ahova leszállni készült.

A gép ablakán kitekintő Berna egyszer csak így szólt a mikrofonjába: – Nézd, drágám, egy teherautó áll a kocsibejárón! – Majd egy ismeretlen férfit vettek észre, aki éppen a bejárati ajtó felé tartott.

Zehntner még egy kört tett a repülővel. Közben lent a férfi is körbejárta a házat, belesett az ablakokon. Aztán felpillantott az alacsonyan szálló Cessnára, gyors mozdulatokkal rákapcsolta ezüstszínű teherautójára Zehntnerék drága utánfutóját, és elindult. – Nem hiszem el, hogy mindezt az orrunk előtt teszi! – kiáltott fel Zehntner.

Elhatározta, hogy elkapja a tolvajt, ezért a teherautó nyomában maradt, mialatt az átzötyögött a kisvároson, majd nyugat felé, Fort Myersnek vette az irányt. Zehntner leszállt LaBelle repülőterén, kiugrott a gépből, és azonnal a segélyhívót, a 911-et tárcsázta.

Részletes leírása alapján a rendőrség fél óra alatt elfogta a gyanúsítottat – és az elkötött utánfutót. A tolvaj a tárgyalására vár.

Zehntner azóta sem igazán akarja elhinni, hogy a levegőből lehetett az esemény szemtanúja. – Elképesztően kicsi annak a valószínűsége, hogy ilyen megtörténjen – mondja. – A rendőrök azt kérték tőlem, vegyek nekik lottószelvényt...

Menekülés a süllyedő... autóból
A 19 éves Hunter Haire és öt cimborája egy téli estén 10 óra tájban elindultak egy buliba, amelyet valahol hajdani középiskolájuk szomszédságában szerveztek. A környező utcák ismerősnek tűntek ugyan, de a keresett házat nem találták meg, Haire okostelefonjában pedig nem működött a műholdas navigáció.

Haire megállt egy kis tó melletti parkolóban, hogy megnézze, a kocsi GPS-e tud-e segíteni rajtuk. De még mielőtt bepötyöghette volna az utcanevet, egyik haverja, Zac Sawin a hátsó ülésről kinézve azt látta, hogy a tóparttól 50 méterre furcsa fény verődik vissza baljósan a víz felszínéről. – Autó a vízben! – kiáltott fel.

A fiúk a sötétben alig tudták kivenni az ablak mögött a sofőr körvonalait. – Rögtön arra gondoltunk, hogy azonnal ki kell húznunk onnan azt a fickót, különben meghal – meséli Haire.

Ő és Sawin – mindketten sportemberek – beugrottak a dermesztően hideg vízbe, és gyors tempókkal megközelítették a süllyedő Mazdát. Odabent a 23 éves Miguel Hernandez a kormánykereket markolta, és sokkos állapotban maga elé révedt.

Haire ért elsőként a járműhöz, és rávette Hernandezt, tekerje le az utasülés melletti ablakot. Aztán bemászott a kocsiba, és megpróbálta kioldani Hernandez biztonsági övét. A víz beömlött az autóba, amely így még gyorsabban merült a négy és fél méter mély tó vizébe.

Haire kikászálódott a nyitott ablakon, majd Sawinnal együtt kirángatták Hernandezt az autóból, és a partra húzták, miközben a Mazda eltűnt a sötét vízben. – Véletleneken múlott, hogy éppen erre jártunk – mondja Haire. – Mi van, ha később indulunk el? Ha meg kell állnunk egy piros lámpa miatt? Ha nem tévedünk el?

Sawin egyetért: – Ha harminc másodperccel később érünk oda, a fickó meghalt volna.

Gyémánt a szemétdombon
2011 októberében, a svédországi Morában Lena Påhlsson a veteményeskertjében szorgoskodott, és épp egy maroknyi satnya sárgarépát akart a komposztba dobni, amikor feltűnt neki egy fényes valami. Közelebbről is szemügyre vette. A pindurka sárgarépa zöld levelei között megpillantotta rég elveszett karikagyűrűjét.

Lena akkorát sikított, hogy a lánya kirohant a házból. – Azt hitte, valami bajom esett – meséli az asszony.

Tizenhat évvel azelőtt történt, hogy egy tésztagyúrás alkalmával az asszony levette az ujjáról fehérarany, gyémántokkal kirakott jegygyűrűjét. Amikor a munka végeztével vissza akarta húzni, sehol sem találta. Úgy vélte, bizonyára három – akkor tíz-, nyolc- és hatéves – lánya közül valamelyik emelhette el, ám a gyerekek tagadták. Lena és férje, Ola átkutatták a konyha minden zugát, még a szekrények közötti réseket is – mindhiába.

A nő azt remélte, hogy a jegygyűrűje, amelyet maga tervezett 1984-ben tartott esküvőjükre, majd előkerül, amikor eltűnése után tizenegy évvel felújították a konyhát. De nem így történt. – Szertefoszlott a remény, hogy valaha is megtalálom a gyűrűt – emlékezik vissza. De nem pótolta másikkal.

A gyűrű mesébe illően szerencsés „hazatérése” után az asszony és a férje arra jutottak, hogy a becses ékszer nyilván a szerves konyhai hulladék közé keveredett, ami aztán kikerült a kertbe, s ott is maradt, mígnem a sárgarépa zöldje véletlenszerűen „átnőtt” rajta. Lena Påhlsson számára ez volt és marad a kert legcsodásabb ajándéka.

A szörfös és a vízimentők
Az új-zélandi Christchurchben rendezett szörfversenyen James Tuhikarama épp a következő hullám felé evezett a deszkáján hason fekve, amikor szívrohamot kapott, és lefordult a szörfről. Vizet nyelt, elveszítette az eszméletét, és hamarosan arccal lefelé fordulva lebegett az óceán felszínén. Néhány pillanatig senki sem vette észre, ahogy Tuhikarama elsodródik a központi versenypályától.

Ezalatt Hira Edmonds (25) vízimentő és vezető oktató 14 másik vízimentőnek tartott szakmai továbbképzést egy New Brighton-i strandra néző épület második emeletén.

Edmonds aznap tucatnyi szörfös hullámlovaglását nézte végig. Aztán egyszer az ablakon kipillantva egy szörfruhás, mozdulatlan testet vett észre a vízben. – Nem nehéz felismerni, ha valaki bajban van – fogalmaz egyszerűen Edmonds. – A vízimentők pedig mindig szolgálatban érzik magukat. – Edmonds mozgósította a csapatot, felkapták az elsősegélynyújtáshoz szükséges felszerelést, és lerobogtak az óceán partjára.

Kivonszolták a vízből a 47 éves Tuhikaramát, két kisgyerek édesapját. A tucatnál is több csapattag felváltva pumpálta az oxigént és nyomta ritmusosan a szörfös mellkasát, aki azonban nem reagált.

Közel egy órán át folytatta a csapat az újjáélesztési kísérlet – ennyi ideig erre egyikük sem lett volna képes, ha egyedül van. Végül megérkezett a mentőautó, és kórházba szállította Tuhikaramát, amelyben egy hétig mesterséges kómában tartották az intenzív osztályon, amíg helyreállt az agy- és szívműködése.

Egy hónappal az után, hogy hazaengedték a kórházból, Tuhikarama találkozott tizenéves megmentőivel. – Csak annak köszönhetem az életem, hogy vízimentők találtak rám – mondja. – Kaptam tőlük egy második esélyt.

Szívderítő kutyasors
Amikor 2012 októberében lecsapott a Sandy hurrikán, a New York-i Belle Harborban Christine O’Donovan házának pincéjét és garázsát elöntötte a víz. Tönkrement két autójuk, elázott sok fontos papír és fénykép. Christine mégis szerencsésnek mondhatta magát: a haja szála sem görbült sem neki, sem a férjének, sem öt gyermeküknek, sőt Busternek, a befogadott keverék kutyának sem.

Az asszony fél évvel korábban vitte haza Bustert: az afrikai oroszlánkutya és talán német juhász ősökkel büszkélkedő féléves, csontsovány kis korcsot valaki egy telefonpóznához kötötte.

Nem egészen egy hónappal a hurrikán pusztítása után azonban, a ház felújítása közben Buster kirohant a nyitva maradt kapun, és nyoma veszett. – Teljesen odáig voltam – idézi fel Christine. Többször körbejárták a környéket, eredménytelenül. Hetekkel később a nő sms-t kapott egy ismerősétől: nézzen meg egy bizonyos Facebook-oldalt, amelyen szerepel a listája azoknak az állatoknak, akiket a következő napokban a New York-i állatmenhelyeken el akarnak altatni.

Christine felkereste a mondott oldalt, és azonnal megpillantotta Buster fotóját, akit másnap reggel 6-kor akartak átsegíteni a másvilágra. A menhely este zárva tart, a nagyközönség számára pedig csak reggel 8-kor nyit. – Egyre azon morfondíroztam, hogyan szerezzem vissza, mielőtt késő lenne.

A következő nap reggelén Christine fogta a gyerekeket és a menhelyhez autóztak. Megkérdezte a recepciós nőtől, Buster ott van-e még. Amikor az igennel válaszolt, „mintha tonnányi súly esett volna le a vállamról”.

Hogy bebizonyítsa, ő az eb gazdája, Christine megkérte a menhely alkalmazottját: – Vigyen oda Busterhez, és látni fogja, hogy ő az én kutyám! – A kutya, amikor megpillantotta rég elvesztett gazdáját, egészen megvadult: ugatott, ugrált, az asszony arcát nyalogatta. Christine sírva fakadt. A menhelyi munkás megelégedett a bizonyítékkal, és Buster hazatérhetett.

A világ legpechesebb nője?
1954 novemberében Ann Hodges takaróba bugyolálva feküdt a kanapéján alabamai otthonában, amikor egy grépfrút méretű meteorit zuhant a háza tetejére. Az égi jövevény átlyukasztotta a tetőt, majd a rádióról lepattanva Ann bal csípőjéhez vágódott. A nő azt gondolta, ő az első a modern történelemben, akit eltalált egy meteorit. – Azt hiszem, a jóisten szánta ezt nekem – jelentette ki az akkor 31 éves Hodges.

A hatalmas, három államban is látható tűzcsóvával kísért meteorit a tudósok szerint óránkénti 320–650 kilométeres sebességgel haladt, mígnem elért Ann otthonáig. A nő súlyosan megsebesült, de nem szenvedett maradandó sérülést. 1972-ben hunyt el, és a halála nem állt összefüggésben a történtekkel.

Az ominózus meteorit ma az alabamai Természettudományi Múzeum állandó kiállításának darabja.

Rég várt találkozás
A michigani Steve Flaig 18 éves korában, 2003-ban tudta meg, hogy csecsemőként örökbe fogadták, és elhatározta, hogy megkeresi a szülőanyját. Az ügynökség, amely az örökbefogadást intézte, megadta az édesanya, Christine Tallady nevét. A netes keresések nem vezettek eredményre, és Flaig egy időre feladta a tervét.

2007-ben aztán egy olyan címre is ráakadt az interneten, amelyik közel esett a bolthoz, amelyben akkoriban árukihordóként dolgozott. Amikor ezt az egybeesést megemlítette a főnökének, az megkérdezte tőle: – Arra a Chris Talladyra gondolsz, aki itt dolgozik?

Flaig és a 45 éves pénztárosnő, Chris, köszöntek ugyan néhányszor egymásnak, de beszédbe soha nem elegyedtek. Flaig még a nő nevét sem tudta. Nem lehet, hogy ő az anyám! – gondolta. Hónapokon át kerülte az asszonyt. – Sejtelmem sem volt, hogyan közeledjem – mondta egy helyi újságírónak. Végül az örökbefogadást intéző ügynökség egyik alkalmazottja vállalta, hogy a fiú nevében felhívja Talladyt.

Amikor a nő számára világossá vált, hogy az a kedves srác, akinek rendszeresen odainteget, az ő fia, zokogni kezdett. Titkon mindig azt remélte, hogy egy nap majd találkozik a fiával. Aznap anya és fia csaknem három órán át beszélgettek egy közeli bárban. 1985-ben 23 éves volt, amikor örökbefogadásra ajánlotta fel a gyermekét. – Nem álltam készen az anyaságra – vallotta be a fiának.

– Most vált teljessé a családom – mondja a házas, kétgyerekes Christine.

Két fizetésnap
Virginia Fike (44) mindig ugyanazokat a számokat játssza meg a lottón: a szülei házasságkötésének dátumát és az életkorukat, elosztva a házasságkötés évével.

Amikor 2012 áprilisában a Powerball nevű amerikai lottó nyereménye elérte a 80 millió dollárt, Virginia elment a lakhelyéhez, a virginiai Berryville-hez legközelebb eső autós büfébe, és vásárolt egy szelvényt. Eredetileg csak egyet akart venni, de mert némi zavar támadt a pénztárnál, végül két szelvényt töltött ki a szokásos számaival.

Pár nap múlva épp az édesanyját látogatta meg a kórházban, amikor a tévében azt látta, hogy két Virginiában vásárolt szelvényen a hat kihúzott szám közül öt jó. Egy-egy szelvény értéke 1 millió dollárra rúgott.

Virginia a mamájára nézett, és azt mondta: – Milyen vicces volna, ha… – és az is lett, mert miután ellenőrizte a szelvények számát, kiderült, hogy bizony ő a kettős nyertes. Az adók levonása után 1,4 millió dollár ütötte a nő markát. – Olyan, mintha álmodnék – mondta egy helyi újság munkatársának. – Alig várom, hogy a szüleim életét kényelmesebbé tehessem és hogy végre kiegyenlítsek néhány számlát.

Vote it up
381
Tetszett?Szavazzon rá!