A támadás

Mintha megfagyott volna az idő, amikor a pitbull megindult a két kislány felé. Nekiugrott a kisebbik mellkasának, aki menten hanyatt esett

Kapcsolódó cikkek

– Apu, kimehetünk játszani? – hallotta Ahmed Dallali félálomban. Kinyitotta az egyik szemét. Kezükben rózsaszín görkorcsolyáikkal csillogó tekintetű lányai álltak előtte: a sötét hajú, sudár Sajma, aki 14 éves volt, és három évvel fiatalabb, huncut mosolyú, törékeny kishúga, Szihám.

– Engedd meg! Olyan meleg van! – kérlelte Szihám, megrázva lófarokba fogott sötét haját. 2014 októberének 5. napján szellő sem lebbent odakint, noha a ház egy dombtetőn állt a francia kikötőváros, Le Havre munkások lakta Mare au Clerc nevű negyedében. A szobákban csend honolt, csak a konyhából hallatszott némi csörömpölés, amint Ahmed felesége, Sandrine Duclos az edényeket mosogatta az ünnepi ebéd után.

Az áldozati ünnep második napja volt – ilyenkor a hithű muszlimok megemlékeznek arról, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Az emeleten a házaspár 17 éves nagyfia, Bilal a számítógépen dolgozott. Ahmed ránézett az órájára: délután 3 óra múlt 5 perccel. – Menjetek csak, érezzétek jól magatokat!

Az 59 éves Ahmed ismét lehunyta a szemét. Jólesett a pihenés, most hogy egész héten munka után rohangált. A család öt hónappal ezelőtt költözött ide egy zsúfolt lakásból, mert a csendes, rövid zsákutcában álló, kétszintes kertes ház jóval tágasabb, kényelmesebb, mint a korábbi lakásuk. A bérleti díj magasabb ugyan, de nem tudtak ellenállni a rózsákkal és terrakotta háztetőkkel teli álmos kis utcácska hangulatának. Itt végre saját, külön otthonban élhetnek. – A gyerekek itt igazán gyerekek lehetnek – mondogatták a szülők.

A két kislány kiszaladt a bejárati ajtón, és leült a meleg járdára, hogy felhúzza a korcsolyáját. Sajma alig láthatóan imbolygott egy picit, amint elindult lefelé az utcán. Szihám óvatosan, apró lépésekkel, nagy terpeszben vágott neki az útnak, és a karját kinyújtva egyensúlyozott. Nemsokára csatlakozott hozzájuk a barátnőjük is, aki pár házzal odébb lakott. – Egész jól megy már, Szihám! – kiáltott hátra Sajma a húgának.

A lányok vidám hangja betöltötte az utcát. Ám egyszerre sikítás hasított a levegőbe. Szihám nem is tudta pontosan, ő sikoltott-e vagy a nővére, csak azt érzékelte, hogy valami szörnyű erővel nekiugrik. Egy hordómellű, rövid barna szőrű, zömök testű kutya volt, izmos lábakkal. Kitátott szájából nyál csorgott, és elővillantak éles fehér fogai, amelyek hegyén vöröslött valami. Honnan került elő? – futott át Szihám agyán. – Miért ilyen dühös?

Próbált megfordulni, de nehezen egyensúlyozott, és a félelem megbénította a lábait. A kutya vicsorogva lelapult, majd nekiugrott a lány mellkasának, aki menten hanyatt esett. – Szihám! – kiáltott a nővére. – Segíts! Szedd le rólam!

Sajma megkísérelte lerángatni a húgáról a kutyát, de az túl erős volt, belemart a karjába, majd ismét nekiesett Szihámnak. Felszaggatta a kislány torkát, s szünet nélkül, újra meg újra a bal karjába és a jobb combjába mélyesztette a fogait. Szihám ekkor szorosan behunyta szemét, és fejét oldalra fordítva hagyta, hogy a teste elernyedjen.

Ahmed arra ébredt, hogy döngetik a bejárati ajtót. Legföljebb negyedórányit szunyókált. – Mi a csuda van? – dörmögte, miközben mezítláb az ajtóhoz csoszogott.

Odakint a szomszéd kislány állt, akivel Ahmed gyerekei görkorcsolyázni indultak. Zokogott. – Dallali úr, a lányok… – mondta levegő után kapkodva. – Jöjjön gyorsan!

Az apa kirohant a kapun. Mögötte Bilal, aki a felfordulás hallatára leszaladt a lépcsőn. A házzal szemben, a járdán Ahmed megpillantotta Szihámot. A kislány mozdulatlanul feküdt, arccal a betonon, a testét vér borította. Úgy volt, hogy ez egy csendes utca – suhant át Ahmed agyán. – A gyerekek nyugodtan játszhatnak idekint.

– Szihám! – üvöltött fel.

A kislány nem mozdult. Ahmed egyszerre érzett haragot, félelmet és kétségbeesést. Szihám, az ő félénk kicsi lánya, akinek sötét szemében folyton öröm csillog… nem lehet, hogy nincs többé!

Bár Ahmednek úgy tűnt, mintha mindent lassított felvételen látna, tudta, hogy nincs idő tétlenkedni, és elfordította a tekintetét Szihámról. A valóságban mindössze néhány másodperc telt el. – Papa! – hangzott fel Bilal kiáltása.

Ahmed ekkor megpillantotta a kutyát. Mint később megtudta, amerikai staffordshire terrier volt, az a pitbullfajta, amelynek tartását szigorú szabályokhoz kötik Franciaországban, egyes európai államokban pedig egyenesen betiltották.

Később arra is fény derült, hogy ugyanez az állat nem sokkal korábban néhány utcával odébb már beugrott egy kertbe, és megharapott egy kilencéves kislányt.

Amikor a kutya úgy vélte, végzett Szihámmal, morogva Sajma ellen fordult. A lányka tudta, hogy menekülnie kell, de a félelemtől képtelen volt mozdulni. A házuk rettentő távolinak tűnt. Az állat ráugrott, ő pedig próbált küzdeni az életéért. Ahogy a fogak az alkarjába mélyedtek, felordított. A kutya állkapcsa iszonyú erős volt. Rázd le magadról! – gondolta magában, megpillantva az édesapját.

Ahmed egyszerre háromfelé igyekezett koncentrálni: Sajmára, magára és az összehúzott szemmel, hátracsapott füllel támadó, őrjöngő kutyára.

Habozás nélkül odarohant az állathoz, és ahogy volt, mezítláb, puszta kézzel rávetette magát. Ütötte, rúgta elszántan, hogy akár az élete árán is, de megmentse a gyermekét.

Nem hallotta, amint szomszédja, Jean-Luc Fouineau azt üvölti: – Ül! Ül! – Ahogy annak sem volt tudatában, hogy Jean-Luc fia teljes erővel veri a szemeteskuka fedelét, hogy elijessze az állatot.

Ahmed kész volt meghalni a küzdelemben. Testében adrenalin áramlott szét.

Amikor a kutya Ahmed torkának ugrott, a bátor Bilal hirtelen ott termett, és megragadta a pitbull grabancát. Amaz felágaskodott, rácsattintotta fogsorát a fiú karjára, ám hirtelen, talán a zajoktól és a rá záporozó ütésektől megzavarodva elengedte áldozatát, és elinalt.

Sajma feltápászkodott, és némán zokogva elindult a házuk felé. Nyomában vércseppek. Apa és fia lihegve meredtek egymásra. Csupán három-négy perc telt el azóta, hogy kirohantak az utcára. Körülnéztek, de csak vérnyomokat láttak ott, ahol korábban Szihám hevert. Hová tűnhetett?

Add, hogy éljen! – rimánkodott magában Ahmed.

– Sajma! Szihám! – üvöltötte a két férfi, és a bejárathoz futottak.
 

Miközben férje rávetette magát a kutyára, a 45 éves Sandrine kirohant a házból, és próbálta talpra állítani Szihámot. Óvatosan, nehogy felkeltse a kutya figyelmét, felnyalábolta kislányát, és keresztülcipelte az úton. – Ne nézz oda! – suttogta, átölelve Szihám fejét.

Amikor végre bent voltak, biztonságban, a kislány reszketni kezdett. Sandrine lefektette a padra, az étkezőasztal mellé, ahol alig egy órája elköltötték ünnepi ebédjüket. Tudta, hogy Jean-Luc felesége már riasztotta a mentőket és a rendőrséget. Szihám sérülései borzalmasak voltak: bal felkarján és csípeje jobb oldalán feltépett hús, torkán mély harapások vöröslöttek, mintha cápafogak nyomai lennének.

Egyszerre hatalmas robajjal betántorgott a házba Sajma, és mellkasához szorítva vérző karját leroskadt egy fotelba. Kapkodta a levegőt, alig tudott megszólalni. Tekintetében rémület ült. – A mentő úton van – nyugtatgatta az anyja. – Tarts ki még egy kicsit!

Kivágódott az ajtó, belépett rajta Bilal és Ahmed. – Hogy tarthat valaki olyan kutyát, amelyik gyerekekre támad? – fújtatott az apa dühöngve.

A mentők stabilizálták a lányok állapotát, és bátyjukkal együtt kórházba szállították őket. Szihámot elaltatták, és 27 öltéssel varrták össze a sebeit, melyek közül jó néhány izmot ért. Sajma sebeit is összevarrták.
 

Több mint egy év telt el, de Ahmed gyermekei nem felejtik a rettenetet. A kutya és felelőtlen gazdája miatt mindketten életük végéig viselni fogják testi és lelki sebeiket. A rózsaszín görkorcsolyák érintetlenül hevernek a szekrény mélyén. Ha valaki a történtekről kérdezi a két kislányt, csak idegesen nevetgélnek. A borzalmas pillanatokat estéről estére újra átélik elalvás előtt, vagy bármikor, ha kimerészkednek az utcára, és távol kerülnek otthonuk biztonságától.

Ám a pokoli élményből megtanulták, hogy ők túlélők. – Ha nagy leszek, állatorvos leszek – mondja Szihám.

Sajma, aki jóval gyakorlatiasabb nála, így szól: – Kaphatunk egy kis jégkrémet?

Vote it up
131
Tetszett?Szavazzon rá!