A tudományért szundítottak

Hónapokat töltöttek ágyban, csak hogy kiderüljön, miként viselik majd el az igazi űrhajósok a Marsig tartó utat

Kapcsolódó cikkek

Leont senki sem tartaná „született űrhajósnak”. A múltja zavaros, és még ma is adósságokkal küszködik. Az utolsó munkahelyén biztonsági őr volt. Manapság viszont egész heteket tölt ágyban fekve – filmeket néz, és videojátékokkal múlatja az időt. Ám – bizonyos értelemben – Leon is űrhajós. A férfi csontjai ugyanis nagyjából ugyanolyan gyorsan ritkulnak, mint egy űrben tartózkodó űrhajóséi.

Leon egy, a NASA finanszírozásával folyó ágynyugalmi vizsgálatban vesz részt a Texas Egyetem Orvoskarán működő Analóg Repülésvizsgálatok Egységében (angol elnevezésének kezdőbetűiből: FARU). A világ űrhivatalai évtizedek óta fizetnek embereket, hogy naphosszat henyéljenek. Leon most három hónapon át nem kel fel – még enni, mosakodni vagy a szükségét végezni sem. Az ágyban fekvés hasonlít az űrrepüléshez: amikor az ember nem áll a lábára, a szervezete úgy épül le, mint a súlytalanság állapotában.

A csontok megritkulnak, az izmok elsorvadnak. A tudósok azért tanulmányozzák az ágyban pihenőket, hogy megértsék ezen változásokat és rájöjjenek, miként lehetne ellensúlyozni őket. – Tehát leépülök – mondja Leon –, s ők ezt akarják megfigyelni.

Az emberi szervezet mindig olyan erős állapotban tartja az izmokat és a csontvázat, amennyire szüksége van rá. Ha elkezd kocogni vagy felszed 15 kilót, az izmai és csontjai az ennek megfelelő mértékben erősödnek. Ha viszont abbahagyja a kocogást vagy lead 15 kilót, akkor ennek az ellenkezője fog történni. Az izmok az űrhajósok Földre való visszatérése (és az ágyban fekvők felkelése) után néhány hét alatt helyreállnak, a csontok regenerálódásához azonban három-hat hónap kell.

Valahányszor elmegy futni vagy megemel egy nehéz dobozt, azzal – ha kismértékben is – kárt tesz a csontjaiban. E károsodásokat érzékelve az oszteociták „javítóbrigádot” küldenek a helyszínre, hogy eltávolítsák s újakkal helyettesítsék a sérült sejteket.

A javítás egyben erősíti is a csontokat. Ezért is javasolják a vékony csontú nőknek a csontokat erősítő testmozgásokat, például a kocogást – náluk nagy a veszélye annak, hogy a változókor után csípőízület-pótlásra szorulnak.

Ha viszont abbahagyja a csontjai megterhelését – például űrutazik, kerekes székbe kényszerül vagy ágynyugalmi kutatásban vesz részt –, arra készteti az oszteocitákat, hogy csökkentsék a csontmennyiséget.

Az emberi szervezet általában a maximális hatékonyságra törekszik. Ezt egy Wolff nevű német orvos fedezte fel az 1800-as évek végén, amikor a mászásról a járásra áttérő kisgyermekek csípőjéről készült röntgenfelvételeket tanulmányozta. Kiderült: egy merőben új csontszerkezet alakul ki, hogy képes legyen megtartani a járáskor fellépő mechanikai terheléseket.

Mennyire lehet súlyos a csontvesztés mértéke? Nos, a deréktól lefelé megbénult személyek az alsótest csonttömegének harmadát-felét veszítik el. A Stanford Egyetemen készült számítógépes modellek szerint egy két évig tartó Mars-utazás is hasonló hatással lenne a csontvázra. Tehát a visszatérő űrhajósoknál fennállna annak a veszélye, hogy amint a Földre teszik a lábukat, eltörne egy csontjuk? Igen, ez logikusnak tűnik, hiszen ismert tény, hogy a csontritkulásban szenvedő nőknél olykor pusztán azért következik be a csípőtörés, mert állás közben áthelyezik a testsúlyukat.

Élet az ágyban
A laboratóriumok némelyike „terranautáknak” nevezi az önkénteseket. A terranauták mindennapjai sok tekintetben hasonlítanak a Föld körül keringő űrhajósokéihoz. Reggelenként zenére ébrednek, az egész napot egy szűk kis szobába zárva töltik, és alig van lehetőségük arra, hogy maguk legyenek. A FARU-ban például kamerák irányulnak az ágyra, így a személyzet folyamatosan ellenőrizheti, hogy az alanyok valóban fekszenek-e. (Csak az ágytál használatakor húzhatják el az ágy körüli függönyt.)

Aaron már nyolc hete él „fejjel lefelé”. (Az ágyakat 6 fokkal a feji rész felé döntik. Mivel a súlytalanság állapotában a nedvek a test felső felében gyűlnek fel, így kell történnie az ágyban fekvőknél is.) Úgy érzi, csapdába zárták, különösen azért, mert Tim, a szobatársa, még a „járkálós időszaknál” tart. Néhány nap múlva ő is „fejjel lefelé” fordul, ám most még kedvére mászkálhat a kísérleti egységben.

Tálalókocsit tolnak a szobába. – A nap fénypontja! – jelenti ki Tim.

Aaron is próbál lelkesedni. – Elég jó a választék – böki ki végül, bár láthatóan ez is nehezére esik. – De persze most is csak a szokásos választék. Sok halat kapunk.

Tim lecsusszan az ágyáról, hogy elmenjen és megkérdezze, nem jutna-e nekem is egy adag étel.

Aaron izeg-mozog, előbb felhúzza két terpesztett térdét a takaró alatt, majd újra kinyújtja a lábát. Leonhoz hasonlóan ő is azért van itt, mert így szeretne visszafizetni néhány hitelkeret-túllépést. Az ágynyugalmi vizsgálatok bizonyos tekintetben az adósok börtöne modern változatának tekinthetők. Nem is annyira a fizetés miatt (három hónapra kb. 3,6 millió forint), hanem mert igen korlátozottak a lehetőségeik a pénz elköltésére.

A FARU-t vezető Joe Neigut szerint a résztvevők 30 százaléka nem csak a pénz miatt vállalja az egészet, hanem mert szeretnének ők is hozzájárulni az űrkutatási erőfeszítésekhez. – Ennél jobban már aligha fogok egy űrhajósra hasonlítani – mondja Leon.

Vote it up
357
Tetszett?Szavazzon rá!