A vérbeli pasiké a pálya!

Egyesek szerint egy sztereotípiához mentem nőül, de nem panaszkodom

 

It wasn’t his fault, I suppose. On certain matters, he is as innocent as a newborn babe. Although he is a master of the infield fly rule and can lucidly explain the neutral-zone trap, he should not be allowed to roam around unsupervised at cosmetics counters. In other words, he’s a genuine guy.

Genuine guys are sometimes known as retrosexuals, to distinguish them from metrosexuals, who are men with the good taste of gay men, only they’re straight. Metrosexuals are scrupulous about their grooming and are great consumers of men’s cosmetic products. They use hair gel. Retrosexuals are scared of hair gel.

Some people think retrosexuals automatically have Neanderthal views about women, but this is not the case. A retrosexual is simply someone who doesn’t know the difference between teal and aqua, and frankly couldn’t give a damn.

Secretly I’ve always thought my husband could stand to be just a little bit more metro. Sometimes I buy him fancy shaving cream or scent with a designer name and leave it suggestively on his side of the sink. He never gets the hint. He prefers a ten-second dry shave with a plastic disposable razor and toilet paper to stanch the wounds. If he’s really in the mood, he shaves with soap. He doesn’t like anything too smelly.

From time to time my husband’s retrosexuality bothers me. For example, he can’t understand why it’s time to paint the kitchen when we just painted it nine years ago. He doesn’t get why we need expensive matchstick blinds on all the kitchen windows when we leave them permanently rolled up. He’s baffled that my haircuts cost ten times more than his do, and he thinks massages are a waste of time unless it was the one he got from two Thai masseuses on the beach at Phuket. There are many things on which we’ll never see eye to eye.

But there are certain advantages to my husband’s retrosexual orientation, and they are large. For example, being completely indifferent to appearance, a retrosexual will never complain that you’re putting on weight. (This is one of the foundation stones of a good marriage.) Also, it’s easy to impress him with your culinary prowess. My husband is so grateful to get out of kitchen duty, he brags about my cooking even though it’s usually quite lousy. In return, he allows me to weasel out of certain household tasks, like garbage duty and replacing lightbulbs. He knows it’s his job to talk to plumbers and electricians, man-to-man. We are aware that we have lapsed into tired gender stereotypes. We don’t care. We only wish there were a third gender to clean the kitty litter.
 

In a way, I blame myself for the mugging at Shoppers Drug Mart. I never should have let him go alone. Something similar would have happened if I’d wandered into Future Shop and tried to buy a fancy new TV. The chance of a good outcome was remote.

The trouble began when he noticed his shins were dry and itchy. (He blames his new ski socks.)

So off he went to Shoppers to get something to rub on them. Instead of heading for the aisle filled with Jergens, Keri Lotion and Vaseline, he stopped at the cosmetics counter and asked the cute girl there for her advice. “Moisturizer,” he said. “I need moisturizer. I don’t want anything smelly. I don’t want to smell like a girl.”

He was quite excited when he got home. “This will do the trick,” he said. “It’s got lipidins in it.”

I asked him what lipidins were, and he proudly showed me a small plastic bottle filled with something called Vichy Lipidiose 2-Lipid Replenishing Body Cream Fluid. It came in a special aqua-coloured tote bag. According to the label, the ingredients included genuine Vichy thermal-spa water from France, which probably explains why the bottle cost $43.

“You’ve been mugged,” I said.

“I thought it was a bit expensive,” he confessed. He was too intimidated to complain about the price. He didn’t know he could have gotten exactly what he needed (minus the Vichy water and the lipidins) for $3.99.

Naturally I’ve teased him mercilessly ever since. But the truth is, I really have no interest in men who are interested in skin care. That can be my job. In return, I’m happy to let them worry about the oil level in the car. Some might call this sexist. I call it a sensible division of labour, and it is one of the chief benefits of marriage. Each of you can specialize. And each of you can sometimes get away with acting like a helpless bunny.

Not surprisingly, my husband was too embarrassed to take back his relipidising cream, and today he’s probably the only male in the world who’s rubbing it on his itchy shins. “I’m locking in moisture,” he says defiantly.

I don’t have the heart to tell him it makes him smell like a girl.

Nem hibáztatom érte. Bizonyos dolgokban olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Bár aprólékosan tisztában van a baseball valamennyi szabályával és remekül el tudja magyarázni, mi minden történhet a semleges zónában, egy kozmetikai pulthoz nem szabad felügyelet nélkül odaengedni. Más szóval vérbeli pasi.

A vérbeli pasikat (akik fütyülnek az esztétikára és a túlápoltságra) egyesek retroszexuálisnak mondják, ellentétben a metroszexuális fickókkal, akik rendelkeznek a melegek jó ízlésével, noha a nőkhöz vonzódnak. A metroszexuális férfiak sokat adnak a testápolásra, és lelkes hívei a férfikozmetikumoknak. Ők azok, akik hajfixáló zselét használnak. A retró fickók ki nem állhatják az ilyesmit.

Sokak szerint a retroszexuális férfiak Neander-völgyi nézeteket vallanak a nőkről, de erről szó sincs. Pusztán képtelenek megkülönböztetni a pávakéket a türkiztől, és ez csöppet sem zavarja őket.

Titokban mindig arra vágytam, hogy a férjem egy icipicit metróbb legyen. Néha veszek neki valami különlegesebb borotvahabot vagy arcvizet, amelynek a flakonján szerepel a tervező neve, és reménykedve csempészem az ő térfelére a mosdókagyló fölötti polcon. Rá se hederít. Legszívesebben száraz arccal borotválkozik, a művelet maximum tíz másodpercig tart nála, és eldobható műanyag borotvát használ, valamint egy kis vécépapírt, hogy felitassa a vérzést. Ha úri kedvében van, szappannal borotválkozik. Utál mindent, ami nagyon illatos.

Időnként határozottan bosszantó tud lenni a férjem retroszexualitása. Például képtelen megérteni, miért kell kifesteni a konyhát, amikor kilenc évvel ezelőtt egyszer már kifestettük. Nem fér a fejébe, miért kell drága bambuszrolót szerelni az összes konyhaablakra, ha sohasem húzzuk le őket. És mélyen megdöbbenti az a tény, hogy az én hajvágásom tízszer annyiba kerül, mint az övé. Szerinte a masszázs puszta időpazarlás, hacsaknem két thai masszőrlány végzi a phuketi tengerparton. Nagyon sok dologban sohasem fogunk egyetérteni.

De vannak bizonyos, méghozzá igen jelentős, előnyei is a férjem retró mivoltának. Például egy retroszexuális férfit tökéletesen hidegen hagynak a külsőségek, így soha nem fog szemrehányást tenni a nejének azért, mert fölszedett pár kilót. (Ami a jó házasság egyik alapköve.) Ráadásul nagyon könnyen elbűvölhetjük őkelmét a szakácsművészetünkkel. A férjem annyira hálás, ha kiszabadulhat a konyhából, hogy mindenütt tele szájjal dicséri a főztömet, noha általában elég ramaty a kaja, amit összehozok. Cserébe én is kibújhatok bizonyos háztartási kötelezettségek alól, például mindig ő viszi ki a szemetet és cseréli ki a villanykörtéket. Tudja, a férfi dolga, hogy tárgyaljon a vízvezeték- és a villanyszerelővel. Mi tagadás, belesüppedtünk a nemi szerepek unott sablonjaiba. De nem bánjuk. Csak azt sajnáljuk, hogy nincs egy harmadik nem, amelyik vállalná a macskaalom tisztítását.
 

Bizonyos fokig magamat hibáztatom az illatszeráruházban bekövetkezett fiaskóért. Nem lett volna szabad egyedül elengednem. Valami hasonló történt volna, ha én tévedek be egy boltba és próbálok egy fantasztikus új televíziót vásárolni. Igen kicsi a valószínűsége, hogy jól sült volna el a dolog.

A bajok azzal kezdődtek, hogy a férjem lábszárán a bőr kellemetlenül kirepedezett és viszketett. (Szerinte az új sízokni okozta a panaszokat.)

Elment hát az illatszeráruházba, hogy beszerezzen valami kenőcsöt. De ahelyett, hogy a vazelinnel és hasonló szerekkel teli polcok felé vette volna az irányt, életem párja megállt a kozmetikai pultnál és a bájos kiszolgáló leányzótól kért tanácsot. – Valami hidratáló krémre volna szükségem – mondta. – Hidratáljon, de ne legyen szaga. Nem akarok úgy szaglani, mint egy nő.

Egész izgatottan ért haza. – Ez majd használ – magyarázta lelkesen. – Lipidin is van benne.

Megkérdeztem, mi az a lipidin, amire büszkén fölmutatott egy apró műanyag flakont, amely a Vichy Lipidiose 2 – bőrregeneráló testápoló nevet viselte. Különleges kékeszöld reklámszatyorba csomagolták. A címke szerint többek között eredeti, a franciaországi Vichyből származó termálvizet is tartalmazott, valószínűleg emiatt került 43 dollárba.

– Téged bepaliztak – állapítottam meg.

– Én is drágálltam egy kicsit – vallotta meg. De „lányos” zavarában nem merte szóvá tenni az árat. Nem tudta, hogy 3,99 dollárért is megkaphatta volna azt, amire igazándiból szüksége volt (na persze vichyi víz és lipidin nélkül).

Azóta természetesen könyörtelenül froclizom a baklövése miatt. Miközben az az igazság, hogy teljesen hidegen hagynak a bőrápolás iránt feltűnően érdeklődő férfiak. Az ugyanis az én reszortom. Viszont boldogan rájuk hagyom, hogy aggódjanak a kocsi olajszintje miatt. Egyesek talán szexistának tartanak ezért. Pedig én csak az ésszerű munkamegosztás híve vagyok, ami a házasság egyik legfőbb előnye. Valamennyiünknek megvan a maga szakterülete. És megengedhetjük magunknak, hogy néha riadt nyusziként viselkedjünk.

Nem meglepő módon a férjem szégyellte visszavinni a bőrregeneráló csodakenőcsöt, és jelenleg valószínűleg ő az egyetlen férfi a világon, aki ezzel dörzsöli be viszkető lábszárát. – Most pedig föltöltöm a sejtjeimet nedvességgel – közli dacosan.

Nincs szívem elárulni neki, hogy úgy illatozik tőle, mint egy lány.

Vote it up
Értékelje a cikket!
Tetszett?Szavazzon rá!