A világ nem hullik darabokra

Gondolta volna? A világban mérséklődik a szegénység, a bűnözés és az erőszak. Terjed a demokrácia

Kapcsolódó cikkek

Számtalan okunk van a pesszimizmusra manapság: ISIS, ebola, asszonyaikat verő élsportolók, gyilkos rendőrök … Méltán érezhetjük úgy, hogy a világ szétesőben. Ahogy Yeats mondja A második eljövetel című versében, „a centrum gyönge: minden szétrepül” (Nagy László fordítása). Ám ha a riasztó szalagcímek mögé nézünk, kiderülhet, hogy semmivel sem vagyunk nagyobb veszélyben, mint a két világháború közti időszakban, a hidegháború nukleáris konfliktusának korában vagy az irak–iráni háború nyolc esztendeje alatt és az azt követő gazdasági világválság idején.

Miként lehet túlzásoktól mentesen gondolkodni a világ aktuális állapotáról? Úgy, ha az ember nem néz és olvas naponta híreket. A híradó arról szól, mi történik a világban, arról azonban nem számol be, mi nem történik. Nem jellemző, hogy a riporter ekképp tudósítana: „Élőben jelentkezünk e távoli vidékről, ahol nem dúlnak véres harcok … mögöttem látható a város, amelyet nem ért bombatámadás … az iskolában állunk, ahol egy diák sem nyitott tüzet…”

A világban mindig történik annyi erőszakos cselekmény, ami megtölt egy esti híradót. Miután pedig elménk példák alapján állapítja meg a valószínűséget, állandóan úgy érezzük, hogy veszélyes időket élünk.

Ne hagyja becsapni magát a véletlenszerűségtől! Statisztikailag igazolt, hogy a katasztrófák nem egyenletesen oszlanak el az időben, hanem gyakran átfedésben vagy gyors egymásutánban következnek be. Nevetséges összeesküvés-elmélet minden spekuláció, amely nagyobb jelentőséget tulajdonít az összetorlódásnak.

Vegye tekintetbe az esetek előfordulásának gyakoriságát is! Egy terrortámadás vagy egy ámokfutó lövöldözése szörnyű tragédia ugyan, ám világviszonylatban kevés ember halálát okozza ilyen bűntény. John Mueller politológus rámutat: a legtöbb évben jóval többen vesztik életüket olyan hétköznapi balesetekben, mint a méhcsípés, a szarvasgázolás vagy a hálóruha meggyulladása.

Ha józan véleményt akar alkotni a világ állapotáról, hagyatkozzon a számokra. Ne a szalagcímeknek higgyen, hanem a tendenciáknak. Ha ugyanis az adatok alakulását nézi, kiderül, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint azt a hírek alapján gondolná.

Gyilkosság
A rendőrségi feljegyzések szerint világszerte 5–10-szer annyi ember hal meg gyilkosság áldozataként, mint ahányan háborúban, és az emberölések száma a világ nagy részén egyre alacsonyabb. Az Egyesült Államokban például a bűnözési ráta az 1990-es évektől folyamatosan csökken, és nem nőtt a 2008-ban kirobbant gazdasági válság alatt sem – ez pedig ellentmond a megállapításnak, miszerint nehéz időkben nő az erőszakra való hajlam.

Angliában, Kanadában és más ipari államokban ugyancsak alacsonyabb lett az emberölések száma az elmúlt évtizedekben – 88 megbízható adattal rendelkező ország közül 67-ben csökkenés tapasztalható az elmúlt 15 évben. Noha a világ összes országára vonatkozóan csak az új évezred elejétől vannak adatok, és néhány olyan állam esetében, mely nem készít statisztikákat, csak becslésekre lehet támaszkodni, összességében elmondható, hogy egyre alacsonyabb a gyilkosságok aránya: 2003-ban 7,1 emberölés jutott minden 100 ezer emberre, 2012-ben már csak 6,2.

A világátlag tartalmazza az olyan területekről gyűjtött adatokat is, ahol kiugróan magas az emberölések aránya (Latin-Amerika, Fekete-Afrika). Ám a hírek még ezeken a tájakon is könnyen félrevezethetnek. A Mexikó egyes részein történt véres drogháborúk és leszámolások alapján például azt hihetné, az egész országban törvénytelenség uralkodik. De vessen egy pillantást az alábbi két tényre! Az egyik, hogy a gyilkosságok száma a 21. századi Mexikóban meg sem közelíti az 1940-es évekbeli adatokat, amikor pedig az államosítást követően nagymértékben mérséklődött az erőszak az országban. A másik, hogy a mexikói gyilkosságok száma az elmúlt két évben már csökkent.

Kolumbiától Dél-Afrikáig más veszélyes országokban is jelentős javulás tapasztalható. Sok kriminológus véli úgy, hogy a gyilkosságok számának 50 százalékos csökkenése a következő három évtized során világszerte megvalósítható cél lehet az ENSZ jövőbeni tervei között.

Nők elleni erőszak
Az Egyesült Államokban gyakran hallani a médiában, hogy egy élsportoló bántalmazta a feleségét, vagy hogy nemi erőszak történt valamelyik főiskolán, így az embernek könnyen olyan érzése támad, hogy mind gyakoribb a nők elleni erőszak. Csakhogy az Egyesült Államok Igazságügyi Statisztikai Hivatalának kimutatásai ennek ellenkezőjét tükrözik: a partnerek közötti nemi erőszak és szexuális bántalmazás aránya évtizedek óta csökken, olyannyira, hogy előfordulásuk ma kicsit több mint negyede a múltbéli csúcsértékeknek. Noha még mindig túl magas e bűncselekmények száma, az általános figyelem kedvezően hat a folyamatra, és vélhetően tovább csökkenti a nők elleni erőszak gyakoriságát.

Habár ilyen jellegű adatot csak kevés ország gyűjt, van okunk feltételezni, hogy a tendencia másutt is hasonló. 1993-ban az ENSZ Közgyűlése elfogadta a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozatot, és megszavazta a nők jogainak érvényesítését. Ezt követően számos országban törvényt hoztak, illetve kampányokat szerveztek a nők védelmére, így csökkent a nemi erőszak, a kényszerházasság, a genitális csonkítás, a becsületgyilkosság, a családon belüli erőszak és a háború idején elkövetett atrocitások száma.

Gyermekek elleni erőszak
Az amerikai híradók ugyancsak gyakran tudósítanak iskolai lövöldözésről, gyermekrablásról, internetes zaklatásról, valamint szexuális és fizikai bántalmazásról. A statisztika azonban azt mutatja, hogy ma a gyerekek minden kétséget kizáróan nagyobb biztonságban vannak, mint korábban. Az Egyesült Államokban végzett átfogó kutatás eredményéről szóló, nemrég megjelent cikkben David Finkelhor szociológus a következőképp összegezte tapasztalatait: „50 különféle veszély alakulását vizsgáltuk meg, amely a gyermekeket fenyegeti. Ezek közül 27-ben határozott csökkenést tapasztaltunk, és egyiknél sem mutatkozott jelentős növekedés 2003 és 2011 között. Visszaesett a testi sértés, a bántalmazás és a szexuális erőszak mértéke is.” Más ipari országokban szintén kedvező tendencia figyelhető meg, és a deklarációknak köszönhetően a gyermekek elleni erőszak visszaszorítása nemzetközi üggyé vált.



Népirtás, civil tömegek meggyilkolása
Elborzadva az ISIS közelmúltbeli kegyetlenkedései, továbbá a Szíriában, Irakban és Közép-Afrikában zajló véres harcok láttán, sokan hangoztatják, hogy az emberiség nem tanult a holokausztból, és a bolygónkon állandó népirtás folyik. Ám még napjaink legborzalmasabb eseményeit is történelmi távlatból kell szemlélni.

A manapság zajló tömeges emberölések meg sem közelítik az 1940-es években a nácik, a szovjetek és a japánok által véghezvitt népirtást vagy a második világháború civil áldozatainak számát (évi 350 halott minden 100 ezer emberre). Még a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin és a kínai elnök, Mao Ce-tung diktatúrája idején, az 1960-as évek első felében is 75 és 150 fő között volt ez a szám, és azóta folyamatosan alacsonyabb.

Időről időre sajnos előfordult, hogy megugrott a halálozási ráta: Biafra (1966–1970; 200 ezer halott), Szudán (1983–2002; 1 millió), Afganisztán (1978–2002; 1 millió), Indonézia (1965–1966; 500 ezer), Angola (1975–2002; 1 millió), Ruanda (1994; 500 ezer), Bosznia (1992–1995; 200 ezer). Gondoljon ezekre a számokra, amikor napjaink borzalmairól hall (Irak: 2003–2014, 150 ezer halott; Szíria: 2011–2014, 150 ezer fő), és látni fogja, hogy szó sincs új, sötét korszak kezdetéről.

Mindent összevetve a mutatók meredeken lefelé tartanak. Bár a korábbi évtizedek adataival való összehasonlítás nem pontos, mivel a múltbéli statisztikák nem voltak precízek, a rendelkezésre álló adatok szerint a civilek meggyilkolásának aránya három nagyságrenddel kisebb, mint a második világháború utáni évtizedben és négy nagyságrenddel kisebb, mint a háború alatt. Vagyis a civil lakosságot ma több ezerszer kisebb veszély fenyegeti, hogy célponttá váljon, mint hetven évvel ezelőtt.



Háború
A szakemberek megkülönböztetnek fegyveres konfliktusokat – amelyek következtében 25-nél több katona és civil veszti életét évente – és háborúkat, melyeknek évente 1000-nél több áldozatuk van. Különbséget tesznek államok közötti konfliktus (két vagy több ország fegyveres szembenállása), valamint államon belüli vagy civil konfliktus (polgárháború) között: utóbbi esetén felkelő, illetve nemritkán idegen ország által fegyverrel támogatott szeparatista erők állnak szemben az állammal.

1945 után sosem látott történelmi fejlődés ment végbe: az országok közti háborúk száma a korábbi töredékére csökkent, és a legpusztítóbb fajta – amelyben nagyhatalmak, illetve fejlett államok tűznek össze egymással – teljes egészében eltűnt. Az utolsó ilyen a koreai háború volt.

A hidegháború vége óta a fegyveres konfliktusok száma nagymértékben csökkent, és ezt a kedvező folyamatot a közelmúltbeli események sem fordították meg. 2013-ban 33 fegyveres (állami) konfliktus volt a Földön. Ez a szám a hidegháború végén még 52 volt, és azóta évről évre folyamatosan egyre kisebb. Az Uppsala Egyetem konfliktus-adatbázisa szerint 2013-ban hat békeszerződés született, kettővel több, mint az előző évben.

A háborúk számának közelmúltbéli alakulása sajnos kevésbé pozitív: míg 2010-ben négy háború zajlott (a legkevesebb a második világháború óta eltelt években), 2013-ban már hét háború is folyt Földünkön: Afganisztánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Irakban, Nigériában, Pakisztánban, Dél-Szudánban és Szíriában. 2014-ben négy újabb háború robbant ki, tehát összesen tizenegy volt folyamatban. A háborúk száma a hidegháború óta nem ugrott ekkorát, és a 2000-es években még sosem volt ilyen magas.

A háborúban elhunytak száma világszerte ugyancsak megnőtt 2013-ban, főként a szír polgárháború miatt. Ám ha ezt a növekedést történelmi távlatból szemléljük, kiderül, hogy bár a 2013-as adat megtörte a 21. századi pozitív tendenciát, még mindig jóval elmarad az 1990-es évek mutatóitól, és sehol sincs az 1940-es és 1980-as évek közötti időszak statisztikáihoz képest.



Rémhír helyett remény
Amint a különféle mutatók alapján jól látszik, nem igaz, hogy szétesőben a világ. Egyes erőszakos cselekmények – a gyilkosság, a nemi erőszak és a gyermekbántalmazás – mértéke a világ nagy részén egyenletesen csökken. A legpusztítóbb konfliktus, az államok közti háború egyre ritkább korunkban.

Van jobb útja a világunk megismerésének, mint ha a híreket követjük? Van. Kezdjük azzal, hogy a hatásvadász újságírók és hírszerkesztők helyett a történelemre hallgatunk.

A múlt eseményeinek vizsgálatával értékelhető kontextusba helyezhetjük a jelen történéseit. Pár kattintással hozzájuthatunk a világban zajló erőszakos események alakulását mutató legfrissebb adatokhoz.

Számos előnnyel jár, ha az elkeserítő hírek helyett az aktuális adatokra és tendenciákra figyelünk. Ezek hiteles információkkal szolgálnak ahhoz, hogy – állami és nemzetközi szinten egyaránt – a minket fenyegető veszély mértékének megfelelően reagálhassunk, gyengítve ezzel a terroristák, iskolai lövöldözők és más erőszakot elkövetők hatékonyságát. Ha így teszünk, elűzhetjük az általános rossz előérzetet és újjáéleszthetjük a reményt a világban.

Vote it up
110
Tetszett?Szavazzon rá!