A zöldebb Európáért

Ismerjen meg nyolc európai zöld hőst, akik a maguk módján hozzájárultak, hogy Európa jövője fenntartható legyen

Munkára fogja a szelet
Arjen van der Veen (37, Hollandia)

2009-ben Arjen van der Veen és két barátja első útjára bocsátotta Tres Hombres nevű, 32 méteres vitorlását. Néhány hónap elteltével a hajó segélyt szállított a földrengés sújtotta Haitiba, ahonnan rummal megrakodva tért vissza – kizárólag a szél erejét kihasználva.

– Hiába termelsz és értékesítesz fenntartható módon, ha nem környezetbarát módon szállítasz, kimarad egy láncszem – mondja Arjen.

Barátaival alapított cége, a Fairtransport ma már két vitorlás hajóval és tizenöt fős legénységgel szállít sokféle árut az Atlanti-óceánon, takaróktól olívaolajon és csokoládén át kávéig. Rajzasztalukon már kibontakoznak egy 8000 tonnás, szélmeghajtású hajókból álló „Ecoliner”-flotta tervei.

A megosztás sürgető igénye
Philipp Rogge (32, Berlin)

Egy verőfényes napon Philipp Rogge egy müncheni ház udvarán szomszédjai lelakatolt kerékpárjait nézegette. – Szerettem volna biciklizni a parkban, de nem tudtam, kitől kérjem kölcsön – mondja. – Azon kezdtem gondolkodni, hogy biztosan van valami egyszerű megoldás arra, hogy az ember megoszthassa a dolgait a barátaival és szomszédjaival.

Ennek eredménye a Frents névre keresztelt website, amelynek révén németek tízezrei osztanak meg vagy vesznek bérbe vagyontárgyakat – könyvet, DVD-t, sőt akár fűnyírót és autót is.

– Ezeket a dolgokat nem kell százszor előállítani – mondja Philipp –, így takarékoskodhatunk az energiával és a termelési költségekkel. Sok minden válik használhatóvá a környéken, anélkül hogy meg kellene venned.

Philipp Rogge

Tiszta napsütés
Petra Wadström (60, Stockholm)

A szennyezett víz évenként közel kétmillió gyermek halálát okozza, többnyire a Föld leginkább napsütötte részein.

Petra Wadström svéd feltaláló, művész és nagymama erre gondolva fejlesztette ki Solvatten elnevezésű fémdobozát, amely a nap hevét használva tisztítja meg a vizet: annyira fölmelegíti, hogy az ultraibolya sugarak elpusztítják benne a mikroorganizmusokat.

– Ausztráliában élve meglepett, hogy az emberek nem használják vízforralásra a nap energiáját – mondja Petra. Pedig egy napsütötte ponton akár tíz liter biztonságos ivóvizet is elő tud állítani egy doboz, kettő–hat óra alatt.

A 80 euróba kerülő fémdobozt már 20 országban 40 ezer ember használja.

Maria DumitrascuA mézes falu
Maria Dumitrascu (45, Berlesti, Románia)

Maria Dumitrascu polgármesteri ténykedése alatt Románia legfontosabb méztermelő vidékeinek egyikévé fejlődött egy falu.

Maria még 1987-ben kapott ajándékba két méhkaptárt. Kis idő múlva már 25 kaptárja volt. Kezdeményezése járványként terjedt. 11 ezer euró értékű EU-támogatás és Maria tapasztalatai segítségével Berlesti falva ma már kétezer kaptárral rendelkezik. A méhek akác- és hársfákon meg kaszálókon gyűjtögetnek, s évi 70 ezer kg mézet termelnek.

– Ha ez nem lenne – mondja Maria –, sokunknak a közeli városokban vagy külföldön kellene munkát találnunk, különösen a fiataloknak.

Aratás helyben
Julie Brown (49, London)

Az eredeti terv az volt, hogy egy harmincfős baráti társaság tagjait biozöldségfélékkel lássák el. A Growing Communities önkéntesei és alkalmazottai ma már hetenként 3500 londonit táplálnak néhány kilométer távolságban termelt friss élelmiszerrel.

Julie Brown azzal kezdte, hogy piacra termelő veteményesnek alkalmas, kihasználatlan helyeket keresett a világvárosban. – Ma már három 0,2 hektáros területünk van londoni parkokban, ahol kertészkedést oktatunk és élelmiszereket, többnyire salátát termesztünk – mondja.

A parkok, valamint a rendszerbe tartozó több mint 25 helyi gazdaság termését közvetlenül szállítják a fogyasztóknak és árusítják az őstermelői hetipiacon. – A mai élelmiszer-termelés nem felel meg a jövőnek – mondja. – Mi hozzásegítjük az embereket, hogy saját élelmiszer-ellátásukat irányíthassák.

Julie Brown

Divatos újrafelhasználás
Markus és Daniel Freitag (42 és 41, Zürich)

A vízhatlan ponyvából készült Freitag-táskák mára nélkülözhetetlen tartozékai lettek a divatra fogékony ökoharcosoknak. Az ötlet akkor született meg, amikor a Markus és Daniel Freitag testvérpár diákként egy forgalmas zürichi országút mentén lakott.

– Minden arra járó teherautón mocskos ponyva borította a rakományt – mondja Markus. – Arra gondoltunk, hogy nem sokáig bírják a strapát, és valahogy hasznosítani kéne ezt az anyagot.

Az első ponyvából két vízhatlan táskát készítettek biciklis futároknak. Cégük ma már évente 300 ezer táskát és kiegészítőt gyárt, ezeket 400 tonnányi leselejtezett ponyvából állítják elő. Kilenc boltjukban több mint 130 főt foglalkoztatnak, közülük négyen használt ponyvákat kutatnak fel. A két eredeti modellt dizájnmúzeumok őrzik New Yorkban és Zürichben.

A háló haszna
Heidi Ruud (30 Bodø, Norvégia)

Évtizedeken át kidobott műanyag halászhálók, lebegő hálóbóják, kosarak és bóják alkotta szemét borította az Északi-tenger part menti vizeit, egyaránt veszélyeztetve az élővilágot és a hajókat. Heidi Ruud és üzlettársa, Øistein Aleksandersen ezért elhatározta, hogy tesz ellene valamit.

– A szennyező műanyag súlyos problémákat okoz – mondja Heidi –, különösen akkor, amikor a hálók elvesznek vagy elsüllyednek a nyílt tengeren, s továbbra is csapdába ejtik és elpusztítják a halakat. A hulladékfeldolgozó-ipar pedig nem tart igényt a hálókra, mert azok eltömítik a szemétlerakók válogatóberendezéseit.

Heidi Ruud

A NoFir nevű vállalkozás tavaly 2500 tonna szemetet kezelt, a halászoktól begyűjtötte, majd értékesítette a fölöslegessé vált műanyagokat, hogy aztán szőnyegek, sportruhák és gépkocsiműszerfalak alakjában hasznosuljanak újra.

Vote it up
172
Tetszett?Szavazzon rá!