Ahol a fáknak is postafiókjuk van...

Melbourne lakói szerelmes leveleket írnak tölgyeikhez, sziljeikhez és fűzfáikhoz – pedig nem is ítélték kivágásra a fákat

Kapcsolódó cikkek

„LEGKEDVESEBB SZILFÁM! Ahogy kiléptem a St. Mary’s Egyetem kapuján, hirtelen letaglózott… no nem, nem az egyik ágad, hanem a ragyogó szépséged. Biztos százával kapsz hasonló bókokat. De megérdemled, hisz oly szép vagy!”

Ez a zöld lombú szilfának szóló üzenet csak egy a több ezer e-mail közül, amelyet Melbourne lakói az utóbbi években városuk fáihoz írtak.

Az ausztrál város illetékes hatósága 2013-ban minden fához azonosítószámot és e-mail-címet rendelt, hogy a lakosság számára megkönnyítse az ügyintézést, például a veszélyes faágak bejelentését. Az emberek azonban más célra is használni kezdték a lehetőséget: ez idáig több ezer üdvözlet, szerelmes levél, aktuális eseményekkel, életvezetéssel kapcsolatos kérdés érkezett közvetlenül a fákhoz címezve.
 

Címzett: Kanári-tölgy (1032705)
Kedves Kanári-tölgy, köszönöm, hogy oxigénnel látsz el bennünket és hogy ilyen szép vagy! Nem is tudom, hol lennék most, ha nem alakítanád át a szén-dioxidot, amit kilélegzek. (Valószínűleg a mennyországban.) Maradj erős, magasodj a tömeg fölé! Te vagy a mi mindennapi ajándékunk. Jó ideje tervezzük, hogy odafigyelünk rád és a társaidra, de sajnos mindig akad valami fontosabb. Remélhetőleg eljön a nap, amikor a környezetünk lesz a legfontosabb.
 

Érkeznek üzenetek külföldről is, például ez az Egyesült Államokból, egy ottani fa szemszögéből:

Címzett: Tölgyfa (1070546)
Tárgy: Mi újság odaát?

Üdvözöllek, a nevem Quercus alba, azaz fehér tölgy. Szólíts csak Alnek! Nagyjából 350 éves lehetek, Mississippiben élek egy tanyán. Huszonnégy méter magasra nőttem, a törzsem kerülete öt méter. Ritkán mozdulok ki… őszintén szólva utoljára makk-koromban utazgattam. Csak álldogálok itt, ágaim közt madarak meg mókusok tanyáznak.
Legyen szép napod! Al

 

A modern kommunikációs eszközök elterjedése is erősítette az emberben az érzést, hogy környezete és az őt körülvevő rengeteg tárgy nem pusztán élettelen dolog. Ahogy például a 20. század folyamán a televízió a háztartások része lett, szokássá vált visszabeszélni a tévének, sőt rákiabálni a készülékre.

Bármily meglepő, a fákkal való levelezés nem egyoldalú. Akadnak, akik választ kapnak a kérdéseikre. Szemléltetésül álljon itt egy biológia iránt érdeklődő levélíró és egy eukaliptusz levélváltása.
 

Címzett: Eucalyptus radiata (1357982)
Helló, Eucalyptus Radiata Úr! Vagy hölgynek szólíthatom? Van egyáltalán nemük a fáknak? Remélem, kellemesen sütkérezett ma! Üdv! L.

Helló, L.! Sem úr, sem hölgy, mivel monoikus, azaz egylaki növény vagyok, vagyis a virágaimban egyaránt megtalálható a porzó és a termő. Vannak fafajok, amelyek kétivarúak, így bizonyos egyedeik női, mások hímivarúak. Ezeket dioikus növényeknek nevezik. Tudom, bonyolultnak hangzik, de ez is azt mutatja, milyen komplex lények vagyunk mi, fák. Baráti üdvözlettel, Mr. és Mrs. Eucalyptus radiata (egy személyben)
 

A fáknak, amelyeket életem során szerettem, nem volt e-mail-címük. Ha lett volna, talán időt szánok rá, és megdicsérem a parkban álló platán kérdőjel alakú görbületét vagy az ablakom előtti juharfa leveleit, amelyek árnyéka nyári délutánokon táncot lejt az íróasztalomon.

„Drága 1037148! – írta egy hegyi szil rajongója. – Többet érdemelsz egy számnál. Tudd meg, hogy szeretlek, és mindig is szeretni foglak!”

Vote it up
105
Tetszett?Szavazzon rá!