Ahol minden szál fontos

A Retextil nemcsak újrahasznosít, de közben megélhetést biztosít, az alkotás örömét nyújtja, és gyerekeken segít

Kapcsolódó cikkek

Elsőre a színek nyűgözik le az embert, a tárgyak, játékok, bútorok, ékszerek, ruhák pompás kavalkádja. Aztán hirtelen azon kapja magát, hogy hárman-négyen is vele foglalkoznak, körbevezetik, mutatják-magyarázzák, hogyan kell a vastag horgolótűvel hintát varázsolni a nagy gombolyagnyi pamutszálból. Csütörtök délután van, indul a Nyitott Műhely a Retextil Alapítvány pécsi székhelyén – ilyenkor minden érdeklődőt szívesen beavatnak a kézműves technika rejtelmeibe.

A Retextil magyar fejlesztésű technológia, amely háztartási textilhulladékból előbb fonalat, majd egyszerű, ősi eljárásokat (fonás, szövés, hurkolás) alkalmazva lakberendezési tárgyakat, divattermékeket készít. Közben megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő embereknek segít visszatérni a munka világába.

Emellett a Retextil sok szállal kötődik a művészethez is: fontosnak tekinti az alkotómunkát az ember életében, és műalkotásokat hoz létre.

Thiesz Angéla, a Retextil „szülőanyja” és vezetője számára mégsem kérdéses, mi a legfontosabb: – Nálunk az első számú „termék” a jó mentális és fizikai állapotú munkavállaló, aki boldogan jár dolgozni, tudja intézni a dolgait, kapcsolatai lesznek. Az, hogy különben van egy termék, ami jó, az másodlagos.

A most 46 éves Angéla magyar–művészettudomány szakos középiskolai tanárként végzett a Pécsi Tudományegyetemen. A Retextil alapötletét az élet hozta: – Van öt gyerekem. Kaptam és adtam ruhákat, de így is elképesztő mennyiségű ruha képződött, amivel kezdeni kellett valamit, mert rossz érzés a kukába dobni.

Először rongyszőnyeg-technikával szőtt, majd tökéletesíteni kezdte a fonalat. – Közben kiderült, hogy sok kisgyerekes család van nehéz helyzetben, és szerettünk volna létrehozni egy „szelíd munkahelyet”, amely nem károsítja tovább a környezetet.

Így jött létre a műhely Istenkúton, Pécs egyik peremkerületében. – Már az első foglalkoztatási program után látszott – folytatja –, amikor hosszas munkanélküliség miatt mentálisan sérült és pszichiátriai gondozásba került nőkkel dolgoztunk, hogy ez felér egy terápiával. Aztán később érkezett a felismerés, hogy ez művészet is.

A retextiles tárgyak, akár használati, akár terápiás vagy művészi céllal készülnek, szépek és egyediek – nem véletlenül kap a műhely ma már megbízásokat színházi díszlet készítésére is. Angéla büszke arra, hogy valóra tudják váltani, amit például Horgas Péter díszlettervező megálmodik.

Thiesz Angéla, a Retextil vezetője lámpaburát hurkol a műhelyben

De egy mű létrehozásából is a folyamat jótékony hatásait emeli ki. – Az ember egészségéhez és emberi mivoltához hozzátartozik az alkotás, és ha ezt nem tudjuk gyakorolni vagy nem ismerjük fel, akkor azt gondoljuk, tehetetlenek vagyunk. Rettentően fontos lenne mindenféle rehabilitációban, hogy alkotótevékenységet folytassanak az emberek. A művészet igenis tud használni egy közösségnek.

A műhelyt látva nem is kétséges, hogy az itt dolgozók jól érzik magukat ebben a közösségben, amely biztonságot ad, ahol figyelnek egymásra, amelyben kiteljesedhetnek. A 49 éves Váradi Józsefné Zsuzsitól – miközben számomra felfoghatatlan tempóban forgatja ujjai közt a horgolótűt – megtudom, nem hallgatnak zenét munka közben. Nem mintha tiltanák, csakhogy ők inkább beszélgetnek. A tévéműsor már régen nem téma, ügyes-bajos dolgaikat, tapasztalataikat, problémáikat osztják meg egymással.

Jelenleg 35-en dolgoznak a műhelyben a foglalkoztatási program keretében. Az ingatlant az önkormányzattól kapták meg működtetésre, a dolgozók bérét a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal pályázataiból fedezik. A munkahelyekre főként a munkaügyi központon keresztül vagy személyes jelentkezés útján lehet bekerülni. Akit felvesznek, próbaidőt tölt el. – Mindenki csinál magának egy párnát, ami a helye, utána pedig egy kosarat, ami a munkája helye. Ezzel eltelik három hónap, aztán megnézzük, hogy ez jó-e neki. Egy év, amíg az ember csak tanul – mondja Angéla.

Az ő álma egy Retextil-iskola, amelyben kiszámítható keretek között taníthatja, hogyan kell hasonló műhelyt, alkotóközösséget működtetni. – Jó lenne, ha vissza tudnánk csorgatni azt a rengeteg tudást, amit összegereblyéztünk. Ha terápiaként lehetne alkalmazni az általunk kidolgozott módszert különböző intézményekben. – A kétéves szakemberképzéshez a tananyag gyakorlatilag készen áll, hiszen immár 15 éve gyűjtik a tapasztalatokat, és számos sikertörténettel büszkélkedhetnek, így a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban is.

Ruppert Gergely például halmozottan hátrányos helyzetből indult. A 30 éves roma származású, értelmi fogyatékos, örökbe fogadott, pszichiátriai beteg férfi ma már nemcsak tárgyakat készít, de bemutatja és tanítja a Retextilt. Amikor a műhelybe látogattak a brit családterápiás egyesület tagjai, Gergely kezdett el velük foglalkozni. Megtanította őket fonalat sodorni, elmesélte, hogyan folyik itt a munka, és az neki miben segít. Az elnöknőjük erre azt mondta, hogy Gergelynek sok oka lenne nem csinálni semmit, s ő még nem látott ilyen nehéz sorsú embert ilyen jó mentális állapotban.

A horgolt vagy hurkolt, színes vagy fehér „csipkehinták” nem csak a gyerekek körében népszerűek, és terápiás célra is alkalmasakA Retextil egy másfajta terápiás alkalmazás lehetőségét is vizsgálja. A Hintát minden gyereknek! program keretében a Biztos Kezdet Gyerekházakkal, a Vakok Állami Intézetével, bölcsődékkel, óvodákkal és iskolákkal is együttműködnek, hogy módszerük átadásával könnyítsenek a fogyatékkal élő gyerekek és szüleik életén.

– Itt sem csak az eszközök készítése a cél – magyarázza Angéla –, hanem hogy az anya kerüljön közösségbe és érezze az alkotás örömét. Csak így lesz esélye fordítani a helyzeten.

Magaláné Selmeci Judit tavaly ősszel, a józsefvárosi Gyerekházban találkozott Angéláékkal, ahová fejlesztésre járt koraszülöttségéből adódóan mozgásproblémákkal küzdő kislányával. Itt maga készíthetett a gyermekének mozgásjavító hintát. Óriási élményt jelentett számára a barátságos anyagú saját tárgy megalkotása és hogy abban a felhasznált ruhák révén „az egész család története benne van”. – A Retextillel való találkozásom annyi örömöt, megvalósítandó tervet, olyan tudásvágyat ad, ami nagy hatással van az életemre – vallja.

A Norvég Alap támogatása lehetővé tette, hogy a Retextil a partnerintézményeknek adományozza a tesztelt eszközöket. Ugyanígy valósulhatott meg a pécsi Szabadkikötő kávézóban a beltéri integrált játszótér, ahol sérült és egészséges gyerekek együtt játszhatnak, míg szüleik találkozhatnak, beszélgethetnek egymással.

Angéla azt szeretné, ha hasonló módon minél több érintett hozzájuthatna a műveikhez. – Jó lenne, ha egy sérült gyerek nemcsak kerekesszéket meg ortopéd cipőt kaphatna, hanem például retextil hintát is, amelyben fájdalom nélkül tud feküdni és akár egyedül felülni.

Tervei közt szerepel még egy integrált családi napközi, egy pszichológus vezette anyacsoport és a nyugdíjasok bevonása a segítő-alkotó munkába.

Egy fonalból indult, mára nagy, színes és tartós szőnyeggé lett a Retextil, amely tovább is szőhető, mert az alapvetés nem változott: – Az ember akkor ismer a legjobban magára, ha a másik ember tükrében nézi saját magát, mi ezt próbáljuk inspirálni. Minden szál fontos, mindegyiknek a minősége is, hiszen abból rakunk rendet. Ez van az emberi sorsokkal is: abból kell harmóniát teremteni.
 

További információ és webshop: retextil.hu, meska.hu, etsy.com

Vote it up
142
Tetszett?Szavazzon rá!