Akit nem változtatott meg a siker

A tavalyi wimbledoni győztes Petra Kvitová szemében hatalmas összegű nyereményei „csak számok”

Kapcsolódó cikkek

Amikor Petra Kvitová még kicsi volt, az apja, Jiří, a csehországi Fulnek általános iskolájának az igazgatója maga készítette a szendvicseket, majd vonattal vagy busszal vitte lányát a teniszversenyekre. Saját autót csak jóval később engedhettek meg maguknak. Bár a most 22 éves Kvitová már 3. a női teniszezők világranglistáján, és tavaly több mint 5 millió dollárt keresett, bizonyos tekintetben megőrizte gyermekkori, szerény életmódját.

RD: Alig öt éve hivatásos teniszező, és máris milliomos. Mit jelent az ön számára a pénz?
PK: Általában nem is tudom, hogy mennyit kerestem az egyes tornákon. Azok csak számok. Nincs szükségem semmire. Tavaly vettem egy lakást, az egyik szponzoromtól kaptam egy autót.

RD: Tehát nem akar nagy házat venni a szüleinek, akik még ma is egy panellakásban élnek?
PK: A szüleim lebeszéltek róla. Azt mondták, szeretik a jelenlegi lakásukat, és különben is, ki tartana rendben egy nagy házat?

RD: E szerint valószínűleg az sem zavarja, hogy a tornákon szerzett pénzdíjak negyedét a menedzsere kapja, aki akkor vette a szárnyai alá, amikor még csak 16 éves volt?
PK: Megérdemli azt a pénzt, nem? Rengeteget segített nekem, és most megkapja érte a jutalmát, ez így van rendjén.

RD: Mennyi idősen fogott először ütőt a kezébe?
PK: Úgy négyéves lehettem. Eleinte csak a labdákat adogattam a bátyáimnak, de egy nap kipróbáltam, és megtetszett. Így aztán apu tanítgatni kezdett. Iskola után vagy másfél órát játszottunk. Később pedig egyre több versenyre is benevezett.

RD: Mikor jött rá, hogy akár hivatásos teniszező is lehetne?
PK: Csak miután beiratkoztam a prostejovi teniszközpontba, vagyis 16 éves korom körül. Addig úgy gondoltam, hogy tanár leszek, mint apu. De aztán megnyertem egy nagy ifjúsági tornát, és a szüleim elküldtek egy profi teniszklubba.

RD: Milyen érzés volt?
PK: Halálra voltam rémülve, de nagyon klassz volt. Voltak ott más velem egykorú teniszezők is, és persze láthattam, hogyan edzenek olyan cseh kiválóságok, mint Berdych vagy Šafářová. Aha, gondoltam magamban, lássuk, mire megyek itt.

RD: Hogyan hatott önre a siker?
PK: Bizonyos tekintetben másnak érzem magam, de egyébként még mindig az a régi Petra vagyok.

RD: Hirtelen nagyon sok lett a kötelezettsége. Hogyan bírja ezt?
PK: Bár még mindig nem fogtam fel, hogy valamiféle híresség lettem, de alighanem igen. Tényleg nagyon sok a dolgom. A média, a társadalmi események… szerencsére vannak körülöttem olyanok, akik tanácsokat adnak és segítenek. Belebolondulnék, ha mindent nekem kellene csinálnom.

RD: Olyannak tűnik, akit nem lehet felidegesíteni. A pályán viszont mintha a végsőkig küzdene minden egyes pontért. Hogy van ez?
PK: Nehéz megmondani. Elég makacs vagyok, akárcsak apu, és a teniszben tényleg minden egyes pontért meg kell harcolni. Az ember nem gondolhatja azt, hogy „nem futok, mert úgysem érem el ezt a labdát”. Lehet, hogy mégis sikerül, és vissza tudod adni, és a háló túloldalán álló lány is bármikor hibázhat.

RD: Ideges a versenyek előtt?
PK: Nem, inkább egészséges izgalmat érzek. Ebben inkább anyura hasonlítok – őt soha semmi nem idegesíti fel. Csak teszi, amit tenni kell, és nem csap körülötte nagy felhajtást.

RD: Szerepel a tervei között a női világranglista első helyezése?
PK: Mindent meg fogok tenni azért, hogy felérjek erre a csúcsra.

RD: Mennyi ideig szeretne játszani?
PK: Harmincéves koromig. Aztán pedig családot szeretnék, gyerekeket és egy férjet. Elég lesz a normális élet.
 

Kattintson, és ismerje meg közelebbről a női teniszezők világát!

Vote it up
247
Tetszett?Szavazzon rá!