Amikor megtörténik a csoda

Reményről, odaadásról és az ünnep öröméről szól ez a négy megható, szívet melengető igaz történet

A karácsonyfa
Ötesztendősen nem fogtam fel, milyen szegények vagyunk. Nemrég költöztünk New Yorkba, és senkit sem ismertünk. Édesapám nem lehetett velünk karácsonykor, külföldön szolgált a seregben. Húszas éveiben járó édesanyám meg én karácsonyfadíszeket készítettünk egész délután. A konyhaasztalt csillagok, gömbök és csillogó papírból kivágott állatok lepték el. A papírkarikákból fűzött lánc hossza elérte a három és fél métert. Azt terveztük, hogy késő este megyünk fát venni, mert akkor már általában olcsóbban adták.

Sötétedés után jól felöltöztünk, aztán a dermesztő manhattani éjszakában elgyalogoltunk a négysaroknyira lévő parkolóhoz, ahol fenyőfákat árultak. – Mennyibe kerül a legolcsóbb fa? – kérdezte anyám a parkoló bejáratánál álló férfitól.

Az árus acélhordóban égő tűz fölött melengette kesztyűs kezét, a lángok fényében megcsillant barna bőre. – Harminc dollár, asszonyom.

Anyám arcáról lehervadt a mosoly. – Nincs olcsóbb?

A férfi kis fenyőgallyat emelt fel a földről, és a tűzre dobta. – Én csak alkalmazott vagyok, asszonyom. Nem változtathatok az áron.

Az anyám arcára kiülő keserűségtől elszomorodtam. A férfi lenézett rám, talán csak egy pillanatra, de nekem hosszú időnek tűnt. Aztán a sarokba mutatott, ahol akkora halomban álltak a levágott fenyőgallyak, mint egy autó. – Látja azt a kupacot? Amögött talál egy fát. Senkinek sem kell. Elviheti ingyen.

– Köszönöm – hálálkodott anyám, és megbökte a vállam.

– Köszönöm, uram – rebegtem.

A kerítéshez támasztva ott állt a nálam alig magasabb vézna fenyőfa, amelyen csak néhány ág meredezett

Odasiettünk a sarokhoz. A drótkerítéshez támasztva ott állt a nálam alig magasabb vézna fa, amelyen csak néhány ág meredezett – valóságos kísértet.

Anyám odakiáltott az árusnak: – Vihetünk az ágakból is?

– Amennyit csak akar – legyintett a férfi.

Én vonszoltam a fát, anyám pedig egy csomó ágat cipelt. A nappali sarkába állítottuk a fát, távol a radiátortól. El nem tudtam képzelni, hogyan lehet felrakni a sok díszt erre a kopasz fenyőre.

Anyám rám mosolygott. – Menj csak aludni! Majd a Mikulás feldíszíti nekünk a fát.

Amikor kora reggel felébredtem, azonnal a nappaliba szaladtam. Alig hittem a szememnek: a fenyő kiteljesedett, nem is látszott a törzse. Gyönyörű, dús ágú, igazi karácsonyfa állt előttem. Kecsesen kanyargott rajta a kék, piros, fehér meg zöld karikákból összeállított papírlánc. A csillogó papírba csomagolt ajándékokat a fa alatt szinte észre sem vettem.

Napokkal később alaposan megvizsgáltam a fát. Karácsony éjszakáján anyám ruhaakasztókból kivett drótdarabokkal a csupasz törzsre erősítette a levágott fenyőágakat, majd ollóval tökéletes alakúra nyírta a fát. Néhány héttel később apám hazajött a külföldi szolgálatból. Amikor elmeséltem neki a fa történetét, olyasmi történt, amit akkor még nem értettem. A jól megtermett katona szemét könnyek lepték el.

Azóta sok csodálatos ünnepben volt részem, azonban mind közül ez a karácsony a legdrágább emlékem.
Bill Butler, a Reader’s Digest olvasója

Vote it up
195
Tetszett?Szavazzon rá!