Az élet csodája

Egy vadonatúj műtéti eljárás szó szerint „szétszedte” a rákbeteg Janis Ollsont – ám esélyt kapott, hogy felnevelhesse gyermekeit

Kapcsolódó cikkek

Janis Ollson szereti, ha sok a tennivaló. A kétgyermekes anya Winnipegtől északra egy kis településen, Balmoralban él. Különórákra fuvarozza a gyermekeit – ötéves fiát, Leilandot és lányát, a nyolcéves Braxtynt – hol furgonnal, hol terepjárón vagy hómobilon. Főz, takarít és bevásárol. A legtöbb kanadai anya és feleség ugyanezt teszi, nincs ebben semmi rendkívüli.

De hogy ez a 32 éves asszony bármelyik feladatát képes elvégezni, az valóban rendkívüli. 2007-ben Janis a hetedik hónapban volt Leilanddal, és kibírhatatlan hátfájdalmak gyötörték. Az MRI-vizsgálat feltárta az okot: a gerince alsó szakaszán jókora, daganatszerű képződmény látszott. A további vizsgálatok során megállapították, hogy Janisnak igen ritka típusú kondroszarkómája – porcsejtekből álló rosszindulatú daganata – van, mely nem reagál sem a kemoterápiára, sem a sugárkezelésre. S a torontói Mount Sinai kórház orvosainak, ahova beutalták, fogalmuk sem volt, hogyan távolítsák el a nehezen hozzáférhető daganatot úgy, hogy Janis továbbra is el tudja látni a gyermekeit. Ráadásul a daganat már átterjedt a medencébe és az izmokba is.

A diagnózis sokként érte Janist. – Arra gondoltam, fiatal vagyok, nem dohányzom, egészséges vagyok, nincs túlsúlyom – mondja. – Még idejében felfedezték, biztos tudnak vele tenni valamit, s én meggyógyulok. – Legnagyobb gondja a születendő gyermeke volt. Óriási megkönnyebbülésére az kiderült, hogy a magzatot még idő előtt császármetszéssel világra tudják segíteni és az újszülöttet nem veszélyezteti a rák, de abban nem lehetett biztos, hogy Daryl, a férje és a gyerekeik mellett maradhat.

Orvosai dr. Michael Yaszemskihez, a Minnesota állambeli Rochesterben működő, világhírű Mayo Klinika ortopéd sebészéhez irányították Janist. Életben maradásának egyetlen esélye az, fejtette ki Yaszemski, ha egy olyan műtéti eljárásnak veti alá magát, melynek során ő és sebészteamje gyakorlatilag szétszedik Janis testének alsó részét, eltávolítják a daganatot, majd ismét „összerakják” őt. Ez a beavatkozás, melyet addig betegen még soha nem végeztek el, drasztikus volt, kimenetele pedig erősen kétséges.

Janis azonban túlélte. Ahogy ma ide-oda gurul házában a kerekes székben – elhessegetve takarítás közben az útból a család Millennium névre hallgató, csupa energia weimari vizsláját –, egyértelmű, hogy a döntő tényező az a makacs elhatározása volt, hogy életben maradjon a gyermekeiért. – Életem legfőbb célja mindig is az volt, hogy anya legyek – mondja.
 

A halk szavú Yaszemski alapvetően újszerű kutatásokat végzett a csontok, porcok és idegszövetek újraépítése és helyettesítése terén. A légierő tartalékos tisztiorvosaként több száz sérült katonát kezelt 2006-ban Irakban. Korábban volt már olyan betege, akinek esete hasonlított a Janiséhoz – csakhogy akkoriban nem állt rendelkezésre használható rekonstrukciós sebészeti eljárás. – Eleven és független emberből ellátásra szoruló lett – meséli dr. Yaszemski erről a betegéről. – Képtelen volt egyedül felkelni az ágyból.

Ez a tapasztalat arra ösztönözte Yaszemskit és orvosteamjét, hogy új műtéti rekonstrukciós eljárásokat dolgozzanak ki holttesteken, hogy ha „valaha is találkoznánk ahhoz hasonló esettel, fel legyünk készülve rá”.

2007 májusának első napjaiban Yaszemski hosszú ideje az első jó hírrel felhívta otthonában Janist. Neki és csapatának van egy terve – ez a több mint 100 szakképzett munkatársat igénylő beavatkozás legalább nyolc sebészspecialista közreműködésével jönne létre. Két hosszadalmas operáció során teljesen eltávolítanák Janis érintett testrészeit: a bal végtagot, a medence bal oldalát, gerincének az alsó szakaszát és a medence jobb oldali részének egy darabját. Mivel így nem marad semmi, amihez a jobb alsó végtagot rögzíthetnék, az amputált bal lábból vennének ki egy csontot, és azzal illesztenék a jobb alsó végtagot és a medence jobb oldali részét a gerinc megmaradt részéhez. Ily módon képes lenne használni az egyik lábát, amelyet testének a középvonalához közelebb hoznának, és lehetővé válna, hogy később majd a bal lábát egy műlábbal pótolják.

Yaszemski hangsúlyozta Janisnak, hogy ez a bonyolult eljárás sok veszéllyel jár. De Janis, akinek addigra már megszületett az egészséges kisfia, eltökélte, hogy látni akarja felnövő gyerekeit. Bízott az orvosban, és egy percig sem habozott. – Gyerekeim vannak. Mellettük kell lennem.

Miután Yaszemskivel beszéltek, Ollsonék kiváltották az útlevelet, Daryl szabadságot kért a munkahelyétől. Daryl és Janis családja közben adománygyűjtő rendezvényt szervezett, hogy előteremtsék a pénzt olyan pluszkiadásokra (szállásra és a családtagok útiköltségére), amelyeket a kanadai egészségbiztosítás nem fedez. Három hétre rá az Ollson család már megérkezett Rochesterbe.

Az első operációra, melynek során eltávolították a rákos szövetet, 2007. május 23-án került sor, és 13 órát tartott. A sajtóhírekben Janis mint a „kettévágott asszony” szerepelt, bár gyakorlatilag nem volt kettévágva. Igaz, az első műtét megszüntette csontvázának a „folytonosságát”, a jobb végtag és medencecsont maradványa azonban a bőr, az izmok, az idegek és az erek révén továbbra is kapcsolódott a testéhez. Egy héttel az első operáció után Janis hétórás rekonstrukciós műtéten esett át.

A beavatkozások sikerrel jártak. Daryl és Janis a két műtét közötti héten megünnepelte a 7. házassági évfordulóját. Az alkalomra a nővérek csökkentették a Janisnak folyamatosan adagolt nyugtatót.
 

A Mayo Klinikán töltött 52 nap után Janis az egész testét borító gipszben érkezett haza. S noha a lábadozásának jó része – melynek során 15 alkalommal tért vissza a Mayo Klinikára – problémamentesen zajlott, tökéletesnek nem volt nevezhető.

Nem sokkal a műtétek után Janis súlyos hasi fájdalmakkal jelentkezett a winnipegi egészségügyi központ sürgősségi részlegén. Minthogy a beavatkozások radikálisan átrendezték belső szerveinek a helyzetét, az ottani orvosoknak fogalmuk sem volt, hogyan kellene Janisnak anatómiailag „belülről kinéznie”. Miután a férje megszerezte a Mayo Klinikán róla a műtét után készült felvételeket, kiderült, hogy bélelzáródása van.

Fáradságos folyamat volt újra megtanulni járni, rengeteg gyakorlás, elszántság és türelem kellett hozzá. Janis megmaradt lábát 80%-ban nem érzi, de nincs működő far- és lábszárizma sem, és a lábfejét sem tudja mozgatni. A házban rendszerint kerekes székkel közlekedik. De amikor állnia kell, járógépet és mankót használ.

Tavaly ősszel egyik napról a másikra híressé vált, miután a Winnipeg Free Press megírta a történetét, amelyről a nemzetközi hírügynökségek széles körben hírt adtak. Minthogy tudja, mennyire fontos bátorítani másokat, akik hasonló nehézségekkel küszködnek, Janis szívesen mondja el a történetét, függetlenül attól, hogy egy kis csoport gyermek előtt beszél-e a lánya iskolájában, vagy milliókhoz szól egy nagy televíziós hálózaton keresztül – ahogy tavaly ősszel is tette, amikor az egész család New Yorkba repült, hogy szerepeljen az NBC csatorna Today című műsorában.

Egyeseket különösen mélyen érintett Janis példája. „Olvastam a történetét a neten, és a lehető legjobbakat kívánom – írja Facebook-üzenetében egy asszony. – A húgomnak ugyanez volt a betegsége, ugyanott találtak daganatot. Bárcsak akkoriban neki is lehetősége lett volna egy olyan műtétre, amelyet önnél végeztek el, mert akkor talán még mindig velünk lehetne. A családom imádkozik azért, hogy a daganata ne újuljon ki.”

Janis korszakos jelentőségű műtétje óta Yaszemski még három betegen hajtott végre hasonló típusú operációt. Ketten meghaltak. A harmadiknak, egy Janishoz hasonlóan fiatal nőnek három évébe telt, amíg felépült, de most már annyira visszanyerte a mozgásképességét, hogy visszament tanulni a főiskolára.

– Nehéz dolog, amikor az emberrel ez történik – hangsúlyozza Yaszemski, aki csodálja Ollsonékat, hogy így kitartottak. – Minden tiszteletem ezé a családé. Nem hagyták, hogy a súlyos betegség tönkretegye a családi életüket. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Vote it up
292
Tetszett?Szavazzon rá!