Az élet szép

Napjainkban szinte csak a rossz hír számít hírnek, és hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a jó dolgokat. Vegyük sorra ezeket

Folyton azt halljuk, hogy becsüljük meg, amink van, de ez egyszerűen nem ösztönös emberi tulajdonság. Az már inkább, hogy a bajainkra összpontosítunk. Fajunk azért maradhatott fenn, mert reflexszerűen reagált a veszélyre, és azon őseink, akik leálltak rózsákat szagolgatni, könnyen a ragadozók prédájává váltak.

Ma már nem igazán fenyegetnek ragadozók, de még mindig a rossz hírekre összpontosítunk, és hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a jó dolgokat. Amint megoldunk egy problémát, máris magától értődőnek vesszük a helyzet javulását, és újabb okot keresünk az aggodalomra. Nem árt időről időre felmérni, milyen jó is az életünk. Vegyük is sorra a pozitívumokat!

1. Szabad idő
Bármennyit panaszkodunk is arra, milyen elfoglaltak vagyunk, az átlag magyarnak minden eddiginél több szabad ideje van: a Központi Statisztikai Hivatal által az ezredfordulón végzett felmérés szerint több mint négy és fél óra. Ez a hatvanas években még több mint másfél órával kevesebb volt, nem is beszélve például a 19. század második feléről, amikor is a születéskor várható élettartam a 30 évet sem érte el, és a gyári munkások heti hat napon át 14-16 órát robotoltak – tizenéves koruktól halálukig.

Ha úgy érzi, túl sok a dolga, az talán csak azért van, mert a munka mellett rengeteg mással foglalkozik. Életünk során ébren töltött időnknek átlagosan legfeljebb 20 százalékát teszi ki a munka, a jövőben pedig a szakértők szerint ennél is több szabad időre számíthatunk. Becslések szerint a fejlett ipari országokban 2050-re mindössze 27 órás lesz az átlagos munkahét.

2. Béke
A háborúk és terroristatámadások rendkívüli hírek maradnak, amíg világ a világ, azonban figyelemre méltó, hogy a Föld 6,7 milliárd lakosa közül milyen sokan élnek ma békében. A kanadai Simon Fraser Egyetem biztonságos életkörülményeket vizsgáló kutatása szerint az elmúlt évtizedekben a népességnövekedés ellenére csökkent a világ háborús áldozatainak száma. Továbbá a szeptember 11-i terrortámadás nyomán fellángoló félelmek ellenére az elmúlt években az öngyilkos merényletek áldozatainak száma is egyre kevesebb.

Az előttünk élt nemzedékek férfi tagjainak negyede halt erőszakos halált. John Mueller, az Ohiói Állami Egyetem politológiaprofesszora szerint az elmúlt évszázadban a világháborúkkal együtt is kevesebb mint két százalék volt az esély arra, hogy az ember háború során vagy a polgári életben erőszakos halált haljon. Ez azt jelenti, hogy statisztikailag a háborúk által keltett fenyegetés manapság az autóvezetés veszélyességéhez fogható.

3. Jut hely bőven
Bár egyesek alig bírják fenntartani az otthonukat, a magyarok döntő többségének bőven van miért hálát adnia, valahányszor átlépi a háza küszöbét. A hatvanas években a lakásoknak még csaknem 80 százaléka komfort nélküli volt. Az akkoriban épült új otthonok közül csak minden hetedik volt legalább két és fél szobás, alapterületük alig érte el a hatvan négyzetmétert.

Ma a teljes lakásállomány több mint fele összkomfortos. Az új építésű lakások mintegy fele három- vagy több szobás, alapterületük száz négyzetméter körül van.

4. Az olvasás forradalma
1970-ben a világ népességének csupán fele tudott olvasni, és zömüknek alig néhány könyv megvásárlására tellett. A középosztály tagjai csak részletekben tudtak kifizetni egy enciklopédiát. A helyi könyvtárakban szegényes volt a kínálat; az újabb művekhez csak könyvesboltban lehetett hozzájutni, de amiből nem lett nagy siker, az hamar eltűnt a polcokról.

A versailles-i lakomákon talán csicsásabb volt a teríték, de XVI. Lajos biztosan irigykedve bámulná a mai otthonokban felkínált étkeket

Ma a világ lakosainak 80 százaléka tud olvasni, és 22 százalékuk hozzáfér a történelem legnagyobb könyvtárához. Az interneten a klasszikus művek és a Wikipédiához hasonló oldalak egyaránt ingyen hozzáférhetők, és hála az online könyvkereskedőknek, egyetlen mű sem válik végleg elérhetetlenné. Bármire fáj is a foga, valaki valahol boldogan eladja önnek, valószínűleg alkalmi áron.

5. Bőségszaru
A versailles-i királyi lakomákon talán csicsásabb volt a teríték, de XVI. Lajos biztosan irigykedve bámulná a mai középosztálybeli otthonokban vagy épp éttermekben felkínált étkeket: új-zélandi kivi, dél-afrikai paprika, thaiföldi ananász, olasz fagylalt. Azon is elámulna, milyen természetesnek vesszük azt, hogy évszaktól függetlenül friss zöldséghez, gyümölcshöz, halhoz és húshoz juthatunk.

Őfelsége alattvalói még irigyebbek lennének. A 18. század végén Franciaország a világ egyik legtehetősebb országa volt, de az átlag francia nem egészen 2000 kilokalóriát fogyasztott naponta – nagyjából ennyi táplálékhoz jutottak a világ legszegényebb országainak lakosai a 20. század közepén. Ma a szegényebb országokban a napi átlagos fogyasztás 2700 kcal.

Noha időnként fellép élelmiszerhiány vagy hirtelen áremelkedés, valójában a hosszú távú tendencia számít. A Világ Erőforrásai nevű amerikai kutatóintézet szerint 1950 óta folyamatosan nőnek a fizetések, az élelmiszer ára pedig az inflációt figyelembe véve 75 százalékkal esett, vagyis a fizetésünk egyre kisebb hányadát költjük élelmiszerre. Sok országban ráadásul az éhezéstől való félelmet felváltotta az elhízástól való aggódás.

6. Erősödő természet
Míg 1921-ben Magyarországon alig több mint egymillió hektárnyi erdő volt, ma már csaknem 1,9 millió hektárt borítanak fák. Ráadásul az ország területének immár közel 21 százalékát, vagyis egyötödét fedi le a Natura 2000 természetvédelmi hálózat. Az erdők mellett ebbe beletartoznak rétek, tavak, folyók és mezőgazdasági művelés alatt álló földek is. Az érintett területek hasznosítása csak a természetvédelmi érdekek fokozott figyelembevételével történhet.

Bár Magyarországon nem található a szó szoros értelmében vett „vadon”, bárki felkerekedhet, és egészen rövid utazással eljuthat egy védett területre.

7. A modern gépjármű
Igaz, az autók üvegházhatást előidéző gázokat bocsátanak ki, és őrületbe kergetik az embert a dugókkal, de gondoljon csak bele, mi mindenre képesek még! A hetvenes évekbeli modelleknél jóval kevesebbet fogyasztanak, és 98 százalékkal kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki. Ezért lehet, hogy a gépjárművek száma megkétszereződött ugyan, mégis sokkal kevesebb füstköd jut a levegőbe.

Ma a legegyszerűbb négyajtós gépjármű is kényelmesebb és biztonságosabb, mint a régi idők luxusautói. A halálos balesetek száma meredeken csökkent, az autók pedig annyira megbízhatóvá váltak, hogy a leállósávban napjainkban már ritkán jelenik meg az egykori mindennapos látvány: a kocsi motorháztetője alá reményvesztetten benéző sofőr.

8. A tévé fénykora
Egyesek visszasírják a tévézés hőskorát, amikor kezdetben egyetlen, majd két állami tévécsatorna közül lehetett „választani”, mondván, akkor még a színházi közvetítések is milliós nézettséggel büszkélkedhettek. De ennek megvolt az árnyoldala is, hiszen a tévé negatív értelemben is a népnevelés eszköze volt.

Manapság több tucat tévécsatorna közül válogathatunk, így a műsorkészítőknek nem muszáj az adott programmal mindenkit megnyerniük, elég, ha a közönség egy szűk rétegét fogják meg sajátos alkotásokkal: kifinomult drámákkal, szókimondó vígjátékokkal és érdekfeszítő dokumentumfilmekkel. Amikor a gyerekek tévénézés közben vígan tanulnak a maják mérnöki tudásáról vagy a kvazárokról, akkor bizony már nem csupán haszontalan sípláda a televízió.

9. Elhárult a végítélet
A hidegháborúban az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió körülbelül 50 ezer nukleáris robbanófejjel célzott egymásra. Azóta megállapodtak és lemondtak az ilyen fegyverek 90 százalékáról, sőt meg is semmisítettek több tízezer atomrobbanófejet. Ahogy Gregg Easterbrook írja The Progress Paradox (A haladás paradoxonja) című könyvében: „A történészek hihetetlen teljesítménynek fogják majd tartani az atomfegyverek leszerelését, így utólag egyenesen groteszknek fog tűnni, milyen csekély érdeklődést váltott ki maga a folyamat, mialatt lejátszódott.”

10. Emlékeink
A hosszú élettartam eddig általában együtt járt az emlékezetvesztéssel, de mi már szerencsésebbek vagyunk a nagyszüleinknél. Nemcsak újabb és újabb memóriaserkentő gyógyszerek jelennek meg, hanem legkedvesebb pillanataink megőrzésére rendelkezésünkre áll a digitális fényképezőgép, a videó és az e-mail is, ráadásul az internet segítségével azonnal felidézhetjük, ki is énekelte az adott dalt, vagy mikor is volt az a bizonyos hóvihar.

A múltban csak a főnemesek engedhették meg maguknak, hogy írnokokat vagy épp művészeket fogadjanak tetteik megörökítésére. Manapság mindannyiunknak vannak valamilyen formában rögzített emlékei, amelyeket továbbadhatunk a következő nemzedéknek. Ez öreg napjainkra komoly vigaszt jelent, ráadásul időről időre emlékeztet is bennünket arra, hogy becsüljük meg mindazt, amink van.

Vote it up
285
Tetszett?Szavazzon rá!