Az életre keltett gyerek

Örökbefogadói mentettek meg az életnek egy döbbenetesen elhanyagolt állapotú kislányt

Megjelent: 2009. november

Kapcsolódó cikkek

Vegyük fel a cipődet. Nem kell vécére menned? – kérdi Diane.

Borongós hétfő reggel van, 2008-ban, és Dani elkésik az iskolából. Megint. Ide-oda cikázik a nappaliban, húzogatja a sortját.

Miután több mint egy évet töltött új családjában, Dani már alig hasonlít a Szív Galéria-beli fotón egykor látható lányra. Harminc centit nőtt, a testsúlya megkétszereződött.

Az évek során, amíg bezártan élt, a haja olyan sötét volt, mint a mocskos lyuk, amelyben lakott. De amióta úszik a kerti medencében, Dani vállig érő haja aranyló szőke lett, bár még mindig sikít, ha valaki meg akarja fésülni.

A viselkedésében nem történtek nagy változások, de Bernie és Diane látja a javulást. Például amikor Dani szomorú volt, visszavonult a szobájába, a hátára gurult, lehúzta az egyik lábáról a zoknit és ütötte-verte a lábujjait. Órákig. Most, amikor a kislány meghallja, hogy a szülei jönnek, lehúzza a zokniját és a szekrénybe dobja, hogy elrejtse.

Bernie-nek és Diane-nak azt tanácsolták, járassák olyan iskolába Danit, ahol súlyosan fogyatékos gyermekek vannak, de a házaspár másik osztály mellett döntött, mert biztosak abban, hogy Dani többre képes. Beszédórákra hordják és lovagolni taníttatják.  Foglalkoztató és mozgásterápiára viszik, bevásárlóközpontba és élelmiszer-áruházba. Meg templomba.

Diane a fejlődés legapróbb jeleit is számon tartja. Mi van, ha Dani ételt csen mások tálcájáról a McDonald’sban? Most már legalább önállóan eszi meg a csirkefalatkát. És ha már négyszer volt ma reggel a fürdőszobában? Végre nincs rajta pelenka.

A Lierow család szeretetének és gondoskodásának tulajdoníthatóan Dani felülmúlta tanárainak minden várakozását, és nem csupán a beszéd terén. Lassan megtanul figyelni, és megérti az egyszerű utasításokat. Megráncigálja a nadrágját, ha ki kell mennie, megveregeti a gyümölcsleves dobozt, ha még kér belőle. Öt percig is képes az asztalnál ülni, és kezdi kanállal enni az almaszószt.

Havonta már csak néhányszor vannak indulatkitörései. Kezdi megtanulni, melyik gombot kell megnyomnia a beszédtáblán, ha egy könyvet szeretne, vagy ha mérges. Lassan megérti, hogy a dühét másképp is le tudja vezetni, mint úgy, hogy a kezét harapdálja.

Dani a leggyakrabban akkor szólal meg, amikor William csiklandozza, mintha a tudatalattijából akkor szivárogna elő valami, ha a figyelmét elvonják, és ezt nem tudja megakadályozni. Tizenegy éves bátyja már hallotta, amint azt mondja „Hagyd abba!” és „Nem”. Egyszer mintha a nevén is szólította volna őt.

William azt mondja, Dani először megijesztette őt. – Furcsa dolgokat csinált. – De a kisfiú mindig is szeretett volna valakit, akivel játszhat. Nem számít, hogy Dani nem tud vele biciklizni vagy társasozni. – Körbeutaztatom a dzsipemen, és ő nyomja a dudát. Kezdi megtanulni, melyik kártyák tartoznak egymáshoz meg ilyesmi.

William képtelen volt elhinni, hogy Dani soha nem sétáltatott kutyát vagy nyalt fagyit. Megtanította a lányt bújócskázni és gyurmázni. Megmutatta neki, hogy nem veszélyes a homokon járni, jó móka szappanbuborékot fújni és nem baj, ha valaki sír – ha baj van, valaki segít. Megtanította, hogyan bontsa ki az ajándékát, hogyan fogjon két ujja közé egy sült krumplit, és mártsa bele a ketchupba.

Bernie reménykedik, hogy Dani egy nap majd „papá”-nak szólítja őt, férjhez megy vagy legalábbis képes lesz az önálló életre. De az sem baj, mondja, ha ez nem következik be. – Nekem az a lényeg, hogy puszikat kapjak és megöleljen.

William megszokta, hogy egyetlen gyerek, de amióta Dani is hozzájuk költözött, a kislánynak jóval több jut a szülők figyelméből. – Neki nagyobb szüksége van rájuk, mint nekem – mondja magától értődőn. William Daninek ajándékozta a régi játékait, a „gyerekfilmjeit”, a lapozgatós könyveit. Még a hálószobáját is átengedte neki, hogy a kislány az emeleten alhasson. A szülők a szoba falait rózsaszínűre festették, a szekrényekbe habos lányruhák kerültek.

Bernie és Diane egyelőre boldogok, hogy megadhatják Daninak, ami korábban hiányzott neki: kényelmet, biztonságot, figyelmet és szeretetet. Egy ágyat, egy családot.

Bernie ágyához kíséri a tipegő Danit, aranyszőke haját gyöngéden a párnára simítja. – Jó éjt – mondja, és homlokon csókolja. – Aludj jól, édesem – kiáltja Diane az ajtóból. Mire William a folyosó végéről: – Jó éjt, mama és papa. Jó éjt, Dani.

Egy napon, reménykednek Lierowék, Dani válaszolni fog.

Vote it up
1097
Tetszett?Szavazzon rá!